Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-327

110 327. országos ülés 1898. szeptember 23-án, pénteken. sanak végre, és hogy ha az ország érdeke követeli, azokról gyáván lemondjanak, 8 a törvényhozás azok megsemmisítésére törekedjék. (Úgy van! Úgy van! a szélső hátoldalon.) Azok alkotói ezt sohasem tervezték és ismétlem: azon törvényeknek sohasem lehetett czéljuk, alapelvük és rendeltetésük, hogy hamisan niagyaráztassanak és az ország kárára alkalmaztassanak. De azt is mondta a t. miniszterelnök úr, hogy az ország anyagi érdekeit megölné, veszélybe döntené, tönkretenné az a politika, a melyet mi nem is önkéntes elhatározásuknál fogva, hanem az alkotmány és hazafias kötelesség parancsánál fogva követünk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Bocsánatot kérek. t. miniszterelnök úr, én megengedem, hogy átmenetileg, pillanatnyilag a a dolgok egy új rendje talán anyagi hátrányokat okozna az országnak, talán okozna egyeseknek, talán okozna Ausztriának is; de akkor, mikor az alkotmány fentaitásáról, mikor a törvények végrehajtásáról van szó, akkor ezt a érvet figyelembe venni nem lehet, (Helyeslés a szélső baloldalon.) nem szabad. Mert a ki a törvényt sérti, bármi okból sérti, sérti azt azzal, és ha az ország kormánya teszi azt, ha az ország kormánya az, mely az alkotmány világos rendelkezéseit lábbal tapossa azért, mert szerinte anyagi érdekek veszélyeztetése következnék a törvény megtartásából : akkor az a kormány oly példát mutat az élő társadalomnak is. a következő nemzedéknek is, a mely alól menteni nem lehet soha, s a mely példa után azt a kormányt, ha a nemzet minden erőivel szabadon rendelkeznék, a legsúlyosabban itélő bíró elé kellene állítani. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De mit jelent az az érv, t. miniszterelnök úr, hogy az ország érdekeit a törvény megtartása tönkreteszi? Semmit sem jelent egyebet, mint azt, hogy a inának a jólétéért adjuk oda a holnapit, a mi kényelmünkért adjuk oda a nemzet jövendőjét, anyagi érdekeinkért alkotmányos jogainkat. Ebbe mi nem megyünk bele, t. miniszterelnök úr. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Ha a kormány és a többség ezen a téren akar velünk harczot folytatni, akkor az a harcz rá nézve nagyon szomorúan fog végződni és semmiféle bizalmi nyilatkozat és demonstráczió ennek a kabinetnek segíteni nem fog. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert akkor, mikor arról van szó, megtartsuk-e az alkotmányt, akkor mi az opportunizmus kicsinyes mezejére átterelni ezt a kérdést nem engedjük. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Bármily nagy legyen a többség, bármily szerény a kisebbség, ennek a kisebbségnek lesz ereje megmutatni, hogy arra a térre ezt a kérdést átjátszani nem engedi. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De nem vádolom én a kabinetet forma szerint olyan dolgokkal, melyek bekövetkezésétől csak félünk, de melyek még be nem következtek. Mert, ha bekövetkeztek volna azok, a melyek bekövetkezésétől félünk, akkor indítványunkban vád alá helyeznok. (Helyeslés a szélső baloldalon,) Bizalmatlansági az indítványunk azért, mert némi alaki mentsége van a kabinetnek abban, hogy pár nap múlva össze ül a Reichsrath, talán az segít, s a kalendáriumból nem lehet kihúzni a deczember 31-ikig terjedő napokat, mert még nem folytak le. Hanem a mi bizalmatlanságunk azon alapszik, hogy kérdeznünk kell, — minthogy az idő végefelé jár, az ország érdekei sürgősen intenek, parancsolnak, követelnek megfelelő intézkedéseket, törvényeink s alkotmányunk érvéirye kérdésben áll, kérdésben áll az, hogy az idő elteltével nem befejezett tények elé állítja-e a kormány a nemzetet, irtózatosan befejezett tények, nagy erkölcsi, politikai és anyagi kérdések elé — kérdeznünk kell tehát, mi a kormánynak programmja. Valóban én nem tudok erre példát, hogy egy nemzet olyan nagy érdek előtt állva, mint állunk mi, az intézkedések utolsó napjai felé közelgetve, megtűrhetett volna egy olyan kormányt, mely akkor sem mondja meg mit akar, mit fog s mit tud tenni. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Szeptember 6-án azt mondta a miniszterelnök úr, még nem látja nyilatkozat szükségét, még nem mondhatja meg, hogy mit csinál, mert hiszen szeptember 26-ikán ül össze a Reichsrath, majd azt várja meg, hogy azok mit csinálnak. Bocsánatot kérek, t. miniszterelnök úr, hogy egy ország, mint a mi országunk, nemzet, a minő a mi nemzetünk, a maga legfontosabb életérdekei felett való elhatározást, de nem is elhatározást, hanem érdekei megóvásáról való értesülést attól tegye függővé, hogy egy más nemzet törvényhozása mikor mit csinál, vagy mit nem csinál, az mégis az erkölcsi lehetetlenségek közé tartozik. Erkölcsi lehetetlenség az, hogyha a Reichsrathtól kell nekünk és kell Magyarország miniszterelnökének megkérdeznie, hogy a magunk érdekeit hogyan fogjuk megvédeni és addig nem jöhetünk tisztába a magunk kormányával annak program arjára nézve, a míg a Reichsrath szeptember 26-án össze nem fog ülni és 27-én ki nem dobálja tagjait a maga kebeléből, (Úgy van! a szélső baloldalon.) ha attól van függővé téve az, hogy Magyarország törvényhozása értesüljön arról, hogy Magyarország törvényhozása tudja meg, hogy mit akar a kormány a nemzet legfontosabb érdekeiben. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt mondja a t. miniszterelnök úr, ha majd a Reichsrath nem intézkedik, vagy nem úgy intézkedik, a hogy kellene, vagy nem úgy intézkedik, mint lehetne, akkor előterjeszti javaslatát, a melyben álláspontja az 1867. és az