Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-323

323. országos ülés 1898. szeptember 10-én, szombaton. 97 megmentsük az országnak azt, a mi vérébe és anyagi áldozatába keríílt, és a mit mi szentségnek és magas értéktí alkotmány-biztosítéknak tekintünk. Ez egy biztonsági előkészület, de nem szól azok ellen, a kit tiszta szándékkal lépik át azon háznak a küszöbét, a kik az oltárhoz azért akarnak letérdepelni, hogy az istenhez emelhessék fohászaikat és a haza érdekeinek szentelhessék életüket, de szól azok ellen, a kik gonosz szándékkal közelednek, el akarják rabolni azokat a kincseket. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Ezekkel szemben használjuk a terrorizmust. De ezzel szemben a t. miniszterelnök úrnak mindjárt nem lesz oka panaszra, mihelyt ezen suppozicziók be nem következnek, mihelyt ő áll élére az ország jogai védelmezésének. Ez esetben ellenében nemcsak hogy nem áll senki, de az egész országot a maga oldalán fogja találni. Mennyiszer halljuk, t. ház, — Gajári Ödön t. képviselőtársamis mondta,— hogy mi nem vagyunk jogosítva az 1867-iki törvénynek magyarázóiái feltolni magunkat; az pedig országszerte járja, hogy mi, mint 48 as alapon álló egyének, most milyen hős lovagjaiul küzdöttük fel magunkat az 1867-es alapnak, és a következetlenségnek milyen nagy mértéke és az őszinteség milyen nagy hiánya az, hogy beálltunk ezen alap védelmezői közé. Megbocsát Gajári Ödön t. képviselőtársam, de én azt gondolom, hogy báv mi nem állunk a 67-es alapon, és ők sem állnak a 48-as alapon, mégis mi is, ők is, mind a két alapnak és mind a kétféle törvényhozásnak intézkedéseit tiszteletben tartjuk. Ha ők nem állanának az 1848-as törvényhozás alapján, nem ülhetnének itt, mint független miniszterek és népképviselők, a melyek mind az 1848-as törvényhozásban lettek lerakva. Hiszen őszinteséggel és becsületes irányzattal, midőn egymás intenezióit nem gyanúsítjuk, hogy mi a 48-as alapon állunk, ez nem jelenthet mást, mint hogy követeljük az ország szuverenitásának teljességét (Igaz! ügy van ! a szélső baloldalon.) s azt az integritást, melyet a 67-es törvényhozás részben elidegenített, részben zárt mederbe szorított. Ezen medernek partját szét akarjuk bontani, le akarjuk rontani, hogy az ország függetlenségének és szuverenitásának tág és szabad folyást engedjünk. (Úgy van! Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt, hogy mig fennáll a 67-es alap, mi annak törvényeit nem respektáljuk, senki nem hallotta; mert sajnos annak minden tervét nemcsak mi, de az ország népe egyaránt érzi. Mi következik ebből? az, hogy mi, midőn egy hosszú életen keresztül szívósan, egyéni érdekeink feláldozásával haladunk egy irányban és midőn egy oly érintkezési pontunk jelentkezett a 67-es alappal, melyből fegyver szármaKÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XVII. KÖTET. zik részünkre a mi törekvéseink elérésére, kész örömmel vesszük fel azt a fegyvert s Csatlakozunk azokhoz, kik szintén kezükbe vették annak használatát. Hogy ebben következetlenség lenne, azt hiszem, senkisem fogja mondani. De minek nevezzük mi a 67-es alappal szemben a t. túloldalról követett elbánást, kik 30 éven keresztííl politikai exisztencziájukat találják ebben az alapban, s midőn a nemzet jogainak fényes oldalára kerül a sor, akkor különbséget tesznek azon alapnak és törvénynek jó és rossz oldala közt; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) jó oldalnak mondják nem azt, mely az országra előnyös és káros, hanem, mely a fennállást biztosítja, és rossznak mondják nem azt, mely az országra káros, hanem, a mely esetleg megbukással, elenyészéssel jár. (Igaz! Úgy van ! a bal- és szélső báloldalon.) Ha e szerint szabják meg ez alaphoz való ragaszkodásukat, akkor Deák Ferencz alkotása, melyet önök eddig, mint a legbölcsehbet állították oda, a legteljesebb mértékben meg van gyalázva és az önök klubjának háza előtt álló Deák-szobrot — azt ajánlom — metszessék kétfelé és azt a részt, melyben a nemesebb részek vannak a tenger fenekére sülyeszszék, ahhoz xigyis semmi részük és közük nincs. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Azzal már régebben tisztában vagyunk, hogy a mi törekvésünk az önök részéről, mint alkotmányellenes, mint konfliktusokat előidéző, mint nagy közjogi veszélyeket magában rejtő állíttatik oda. Tisztában vagyunk, hogy meg fog kiséreltetni az alkotmány némi biztosítékának lerontása, s talán le is rontatik ; de mi azzal a tiszta öntudattal megyünk, hogy ezen eljárásunkból az országnak nem kára, hanem csak haszna következhetik be. Hiszen ha az alkotmányos élet mai fejlődését látjuk, mi az a mi koczkára van téve, le van ütve ? Hiszen 48 előtt a mi régi rozzant szerkezetű országgyűlésünkben a nemzet mindig megtalálta az ő érdekeinek védelmezőit, aspiráczióinak letéteményeseit. Kevesen állottak vele szemben, mint az udvar, mint az osztrák érdekek képviselői. Néhány udvari hivatalnok, néhány zászlós úr, néhány mágnás, az egyházi rend néhány kiküldöttje, de az egész ország, az egész nemzet, az egész országgyűlés mindig szemben állott ezen udvari törekvésekkel és mindig tudta a nemzet jogait és érdekeit érvényesíteni. És most a 440 részre szétdarabolt nemzetet megrohanják részenként, annak két- vagy háromszáz kerületében keresztíílviszik a saját akaratukat és saját jelöltjüket, s akkor azután idejönnek, a nemzet képviseletére és a nemzet alkotmányos jogaira hivatkoznak, és azt akarják gyakorolni. És én látom a közvéleményt a múltban és látom a közvéleményt ma. Akkor, országszerte az egyes 13