Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.
Ülésnapok - 1896-323
& : ' 323. országos ülés 1898. szeptember 10-én, szombaton. hogy ha és a mennyiben a fentebbi 58. és 67. §-okban elsorolt tárgyak felett az egyezkedés nem sikerülne, az ország önálló törvényes intézkedési jogát magának fentartja s minden jogai e részben is sértetlenek maradnak. Ez, t. ház, annyira ismert helye a törvénykönyvnek, hogy szinte ki vannak már kopva a lapok, a hol el vannak helyezve, annyiszor kellett idéznünk, hogy azok bevésettessenek nem csak a tör vénykönyvbe, hanem az önök akaratába és elhatározásába. Ezen törvénynek értelmére és erejére nézve hivatkozom arra a lefolyt három évtizedre, a mely idő óta életben van; minden időszakban megadatott annak világos értelme, az tudniillik, hogy Magyarország, ha a gazdasági egyezség létre nem jöhet, gazdasági önállását fentartja. Ez volt e közfelfogásban, a miniszterek nyilatkozatában, midőn a pénzügyminiszter a másik párttal szemben kijelentette, hogy ezt nem fenyegetéskép mondotta, hanem neki nyíltan, az ország szine előtt is ki kell mondania. Következménye volt a báró Bánffy Dezső miniszterelnök úr kijelentése, következménye az 1898:1. törvényczikk, melynek indokolásában világosan benne van, hogy mi, minthogy a vámszövetség létre nem jött, az önálló vámterület jogi alapján állunk; tehát az önálló vámterület következik csak abban az esetben, hogy ha a két fél között az alkotmányos kiegyezés létre nem jöhet. S midőn azt látjuk, hogy ezen törvény erejével szemben hiába hivatkozunk magára a törvényre, akkor igazán méltán hivatkozhatunk egy más faktorra, a királyi akaratra. Azok a szavak nincsenek elkopva a mi törvénykönyvünkben, mert megszoktuk, hogy szivünkben őrizzük a király elhatározását és nem is szükség erre hivatkozni, de most önökkel szemben kénytelen vagyunk ezt megtenni, annál a tiszteletnél fogva, a melylyel a koronás király iránt viseltetünk. Ebben a törvényben milyen kijelentések foglaltatnak ? Hogy: »Mi tehát kegyelmesen meghallgatván és elfogadván említett Híveinknek, az Országos Főrendeknek és Képviselőknek alázatos esedezését, a fentérintett módon Felségünk elé terjesztett törvényczikkeket ezen levelünkbe szórói-szóra beiktatni rendeltük, s azokat összesen és egyenként helyeseknek, kedveseknek és elfogadottaknak vallván, folyó évi Szent-Iván hó í2-én és a mai alulirt napon hozzájuk királyi megegyezésünket, jóváhagyásunkat adtuk, s azokat királyi hatalmunknál fogva helybenhagytuk, megerősítettük és szentesítettük, biztosítván Híveinket az országos Főrendeket és Képviselőket az iránt, hogy minden a fent beiktatott törvényezikkelyekben foglaltakat mind Magunk megtartjuk, mind más Híveink által megtartjuk, miként is azokat jelen levelünk ereje és bizonysága szerint elfogadjuk, helybenhagyjuk és aláírásunkkal megerősítjük.« Az 1867:11. törvényczikkben a következő beiktatást: »Mi tehát az országgyűlés fönnebbi kérését kegyelmesen fogadván, atyai szivünk kegyes hajlamánál fogva a fönn beiktatott összes czikkelyeket, s mindazt, a mi azokban foglaltatik, egyenként és összesen helyeseknek s Előttünk kedveseknek valljuk s azokhoz kegyelmes megegyezésünkkel hozzájárulunk; ígérvén s királyi szavunkkal biztosítván Magyarországot és társországait, hogy mindezen előrebocsátottakat Magunk is megtartandjuk és bármely rendíí s állású alattvalóinkkal is megtartjuk, — a mint azokat jelen hitlevelünkkel elfogadjuk, helybenhagyjuk ég megerősítjük.« T. ház! A történelem nehéz napjaiban a szerint, a mint a fényes, nagy gyásznapokat a nemzetek felszokták jegyezni, látjuk megörökítve azt, hogy a királyi szavakat megtartják, de látjuk megörökítve azt is, hogy a királyi szavakat megszegik; hanem azt nem látjuk, hogy a királyi szavak alá bujkáljon a kormány, és ezzel akarja azután eljárását igazolni és a törvény szavai értelmének megváltoztatásával akarja a királyi eskü értékét lerontani; a ki ezt teszi, t. ház, az a legnagyobb ellensége ennek az országnak, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert azt a tiszteletet akarja kevesbíteni, a melyet az ország koronás királya, annak esküje és törvényei iránt érez. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Nem lehet megengedni, hogy midőn ilyen, harmincz év óta érvényben levő törvények vannak, a melyekben az országra nézve súlyos jogi következmények állanak, a melyek nehéz megterheltetést hoztak erre a nemzetre, akkor, mikor azokból a jognak forrása fakadna ki, ezen királyi szó, a kormányok ravaszságával és furfangjával értékéből kiforgattassék. Ha ezt látnám bekövetkezni, —• és ezzel a válaszszal tartozunk a t. miniszterelnök úrnak, — akkor nem lehet ebben a házban sem önök közül, sem ezen az oldalon egyetlen képviselő és párt sem, a mely legjobb erejét fel ne használná arra, hogy az országot ezen hatalmaskodástól megmentse és nem lehet párt, a mely a törvényesen rendelkezésre álló utolsó fegyvert is fel ne használná arra, hogy az országot ezen gazdasági és alkotmányos romlástól megszabadítsa. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) A t. miniszterelnök úr azt mondja, hogy mi terrorizálni kívánjuk Őt, és hogy ő nem fog felülni a mi erőszakunknak. Hát igaz, ez az eljárás bizonyos mértékben terrorizmus, olyan, mint midőn mi óvintézkedéseket teszünk az ellen, hogy oltárunknak kincseit gonosz szándékú egyének hatalmukba ne kerítsék, (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) midőn mi biztonsági intézkedéseket teszünk azokra az eshetőségekre, hogy
