Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-323

323. országos ülés 1898. szeptember 10-én, szombaton. 05 nem egy többség, hanem az egész ország és annak gazdasági élete fogja megsinyleni. Oly elhomályosítások és kétértelműségek következtek be a múltban, hogy az ország az ő törvényes jogát és állapotát figyelembe véve megkövetelheti joggal, hogy az ő szuverenitásának érvény szereztessék, és hogy azokkal, a miket neki alkotmányos jogai biztosítanak, élhessen. T. ház! Nekünk szükségünk van arra, hogy egyszerűen a tényekből vonjuk le a következtetéseket, miután a miniszterelnök úr minden jogosult felvilágosítást megtagad. Nekünk szembe kell állítani az eseményeket a történt homályos kijelentésekkel, a melyekből meg kell állapítanunk, hogy mi a bekövetkezhető eshetőség, hogy azzal szemben a mi saját eljárásunkat és álláspontunkat fixirozhassuk és megállapíthassuk. Felvilágosításokat kérünk a miatt, hogy mi is felvilágosítással szolgáljunk a bekövetkező eseményekre nézve, hogy mi lesz az eljárásunk, álláspontunk, hogy ha önök továbbra is egy bizonyos irányban haladnak. És mi t. képviselőház, e tekintetben a tényekből levonható következtetés? Elsősorban is előttünk áll az a tény, a mely a most folyó tárgyalások alkalmával Bécsben és Ischlben következett be. Ebből a következők deríiluek ki, mint tények: Az osztrák kormány világosan belátva azt, hogy a Reichsrathnak munkaképessége nincsen meg, ő azzal a további kísérletezést feladta, az országgyűlést a császár kéziratával bezárta, ennek következtében Magyarország kormányára előállott az a kötelezettség, hogy a törvényhozás elé az önálló rendelkezésre vonatkozó javaslatokat beterjeszsze. Báró Bánffy Dezső t. miniszterelnök ár azon kötelezettség alól egy formális állapot előidézésével akart kibújni, a midőn hosszas utazgatás és presszió következtében az osztrák kormánytól jobb meggyőződése és hite ellenére a Reiehsrath még egyszer való összehívását követelte. És midőn ebben az országban a kormánypárti sajtó ezt, mint egy nagy diadalt üdvözölte, én tnlajdonkép azt láttam ebben, hogy az osztrák kormány nyilt, egyenes eljárásával szemben a formák és kibúvók keresése lett princzipiumként kimondva. Az a kormányzati eljárás, mely eddig divatos volt, át lett ültetve és inficziáltalott Ausztria is avval a szérummal, a melylyel a közállapotok be vannak oltva és ezáltal teremtettek egy helyzetet, a mely a formai megoldást a magyar kormányra nézve lehetővé teszi, s mely őt az egyenes és nyilt színvallástól és kötelességei teljesítésétől legalább egyenlőre felmenti. A másik, a miből következtetéseket le kell vonnunk, az itt elhangzott nyilatkozat. A t. miniszterelnök úr kijelentette azt, hogy ő az 1867 :XII. törvényczikk és az 1898:1. törvény- ' czikknck érvényt kivan szerezni, de nem úgy, a mint azt ezen oldalon követeljük és mint ezen oldalnak programmját képezi, tudniillik az önálló vámterület alapján. Kijelentette, hogy károsnak és az országot tönkretevőnek tekinti ezt az állapotot. Mellette felszólaló képviselők egyegy akkordot nyomtak meg ehhez a zenéhez, melyből PZ összhangot lehető legtökéletesebben ki lehet venni. E szerint az álláspont szerint a most előttünk fekvő törvényjavaslatokban lévő elvek, nézetek, mint Magyarország gazdasági érdekeit magukban foglaló megoldások, keresztül fognak vitetni a törvény alakisága, formáinak felhasználása mellett a nélkül, hogy a törvény tulajdonképeni lényege, Ausztriának alkotmányos hozzájárulása bekövetkeznék és a maga valóságában* megkövetelteinek. Mindezekből az én egyéni benyomásom és felfogásom az, hogy önök és a t. kormány tulajdonképen egy formát keresnek, a melyben az idő előrehaladottságával ezeket az egyezségeket, melyeket az előző kormáuynyal létrehoztak, a törvény megkerülésével érvényre fogják emelni és Ausztriával a gazdasági közösséget megteremteni a nélkül, hogy a két állam parlamenti képviselete kötné meg ezen szövetséget ás egyezséget. Ez, t, képviselőház, az én felfogásom. És az előző tényekből: Gajári Ödön t. képviselőtársamnak felhatalmazása alapján, ki megmondotta, hogy látható, hogy mik fognak következni a tényekből és azon titkolódzásból, melylyel nem merik előadni nyiltan, világosan terveiket, kénytelen vagyok következtetni erre a tényállásra és ezzel a tényállással szemben a mi álláspontunkat is röviden jelezni. Hogy álláspontunkat, t. képviselőház, jelezhessük, mi is ezerszer és százezerszer is a törvénykönyvet vehetjük elő. Lehetnek lappaliák, lehetnek idézetek. T. képviselőtársam is világosan, egyenesen a törvényre hivatkozik. A mi álláspontunknál is kizárólag a törvény védelme és szava az, a mi irányadóul fog szolgálni. Az 1867. törvénynek 25. §-a világosan megmondja, hogy a közösügyek kezelésének indoka és ezélja Magyarország alkotmányának fentartása, a másik alapfeltétel pedig az, hogy a teljes alkotmányosság ő Felsége többi országaiban és tartományaiban is meglegyen, mert Magyarország azon országoknak csak alkotmányos képviseletével léphet bármi közös viszonyra nézve érintkezésbe. Az 58. §. megmondja, hogy a kereskedelmi ügyek közössége nem foly a pragmatika szankczióból, és annak értelmében a magyar korona országai és a fejedelem többi országai egymástól különálló országok saját felelős kormányuk és törvényhozásuk által intézkednek és vámvonalak által szabályozhatják kereske• delmi ügyeiket. És végre a 68. §. azt mondja,