Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-323

04 328. országos ülés 1898. sztíi tember 10-én, szombaton. szóval kívánok még Hegedüs Sándor t. képviselő úrnak egy kijelentésére reflektálni, a mely azt tartalmazta, hogy a mi törekvésünk: az önálló vámterület követelése a vámháborút fogja provokálni Ausztriával. Ha Európa összes államait szembe állítom egymással, látom, hogy Francziaország és Németország között a legnagyobb politikai antagonizmus van, és ezeket vámháborúba keveredve egymással nem látom. Látom azt, hogy mi vámegyezségben élünk Európa minden államával, sőt Európán kívül minden más országgal is; tehát, hogy kizárólag Ausztria volna az, a melylyel, ha mi szerződéses viszonyba lépnénk vele, a vámbékét meg ne lehetne kötni, ezt, t. ház, fel sem szabadna tételezni; ez a nemzetek érintkezési törvényével egyenesen ellentétben áll. De vájjon, ha ezzel szembe állítom a vámuniónak azon következményeit, a melyek folytán e két állam egymással politikai, szoczális és gazdasági kapcsolatba hozatik, mit látok? Hisz a t. pénzügyminiszter úr tegnapi felszólalásában mondotta, (Halljuk! Halljuk!) hogy a mai bizonytalan helyzet mind a két államnak gazdasági krízist, válságot okoz. Tehát vájjon a mai vámuniós állapot, a mely 10 évről 10 évre oly kritikus időkkel és oly kritikus helyzettel jár együtt, e két állam gazdasági érdekeit fedezi és védelmezi-e ? És vájjon nem a politikai zülés állapotának példáját nyújtja-e Európa előtt? (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) A helyett, hogy mint két független állam egymással szabadon és függetlenül érintkeznének és kötnék meg az egységet, itt éveken keresztül a legbizonytalanabb helyzet áll elő, melyben a két állam egymást a külföld előtt minden lehető módon kisebbíti, (Úgy van! a szélsőbalon.) gazdasági állapotát rágalmazza; ennek következtéiében egymásnak és a monarchiának hitelét úgy védelmi szempontból, mint gazdaságilag majdnem tönkreteszik. Ez a következménye ennek a vámuniónak, a melyben ma állunk és ez az az érdekvédelem, melylyel mi a monarchia nagyhatalmi állásának tartozunk. És azt hiszem, ez a helyzet teljes mértékben ki volna zárva azon esetben, ha mint két szabad, független állam egymással szerződésre lépnénk és mindkét fél a maga gazdasági érdekeit saját legjobb tudása és akarata szerint védelmezné. Ismétlem, azonban, t. ház, hogy ez szerintem most tapétán nem levő kérdés. A mi szőnyegen vau, az az, hogy vájjon mi a napirendi vitánál miért kívánunk felvilágosításokat az ország gazdasági helyzetére nézve és e tekintetben a t. miniszterelnök úr azt mondja, hogy a politikai életnek vannak bizonyos általános szabályai és ő nem tagadja, hogy egy tárgyalás alatt levő kérdésre vonatkozólag jogosult az, hogy a kormánytól programmot követeljenek »de azW — úgymond — »hogy egy talán bekövetkező esetleges kérdésre vonatkozólag én itt programmot adjak, azt, bocsánatot kérek, semmi parlamenti szabály meg nem követeli.« Azt hiszem t. ház, ennek ellenkezője áll. (Halljuk! Halljuk!) Mert ott, a hol tárgyalások folynak két szerződő és egyezkedő fél között, ott igenis jogosult volna, hogy míg azok a tárgyalások be nem fejeztettek, addig a köteles diszkréczió mindkét államféllel szemben megőriztessék és nyilvánosságra annak a tárgyalásnak semmi részlete ne bocsátassék. De itt a tárgyalások befejeztettek; a törvény maga írja elő azt a, — nem eshetőséget, — de azt az esetet, midőn Ausztriával a gazdasági szövetség létre nem jöhet, hogy akkor Magyarország részéről az intézkedések egész tömegére van szükség. Látjuk inagát a kormányt ily előkészületeket tenni az önálló vámtarifának összeállítása, a vámankét megtartása által; és midőn itt állunk, az év második felében, sőt annak végéhez nagy mértékben közeledve, akkor egyszerűen megtagadja a miniszterelnök a felvilágosítást arra nézve, hogy mi következik be, ha az országnak ezen vitális érdeke tekintetében az Ausztriával való szövetség létre nem jöhet. Ez elsősorban gazdasági szempontból, másodsorban pedig politikailag megengedhetetlen. Gazdasági szempontból teljes lehetetlenség, hogy mindenki ne kívánja azt, hogy a gazdasági körök és tényezők az ő érdekeiket a bekövetkezhető eseményekhez előkészíthessék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hiszen minden oldalról annak a szüksége lett kiemelve, hogy átmenet és hosszabb idő nélkül valami nagyobb gazdasági függetlenségre áttérni nem lehet, így tehát, hogyan kívánjuk azt az ország érdekében, hogy kellő időben a gazdasági köröket ne figyelmeztessük arra, hogy : ti üzleti viszonyaitokat, beszerzési forrásaitokat mind a szerint rendezzétek be, a mint a viszonyok az év végén elő fognak állani, hogy minden gazdasági tényező a viszonyokhoz és a körülményekhez képest magát előre berendezhesse. De akként elbánni egy állammal, egy nemzettel, teljes mértékben lehetetlenség, meg nem engedett. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Lehetetlenség ez azon másik állammal szemben tartozó regard miatt is, mely állam eddig itt nálunk helyezte el ipari czikkeit, és a mely joggal megkövetelheti tőlünk, hogy előzetesen informálva legyen a bekövetkezhető állapotokkal szemben, hogy ő másatt kereshessen telepeket, esetleg üzemredukczió által a nagyobb károktól magát megóvhassa. Itt őszinte, nyilt eljárásra van szükség a gazdaság szempontjából, mert ennek hiányát nem egy miniszterelnök, nem egy minisztérium,