Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.
Ülésnapok - 1896-297
297. országos ülés 1898. május 12-én, cstttörtökSn. «7 forgalma lesz, utalok arra a példára, a melyet gróf Apponyi Albert t. barátom is már felhozott, tudniillik a németországi példájára. 1895 október 1-én a személyi hitel kielégítésére öt millió márkát adott a német kormány, a mint azt gróf Apponyi Albert is felhozta. 1896 június 8 án 20 millió márkát adott, még pedig 2 1 /2°/o, tehát rendkívül olcsó kamatra. Most ezt a 20 millió márkát 50 millióra egészítette ki. 1895-ben a hitelszövetkezetek forgalma 197 millió márka volt; 1896-ban a létező 6391 szövetkezet pénzforgalma már 485 millió márka volt. Látja tehát a t. ház, hogy 485 millió márkához mérten az adott 50 millió márka csekélység, és kétségtelenül nem igazságos az, hogy a csekélységet adó fél gyakoroljon túlnyomó befolyást, nem igazságos az, hogy nem annak, ki 435 millió márkát ad, hanem annak, ki 50 millió márkát ad, legyen túlnyomó befolyás;]. Ily arány lesz nálunk is. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A mindenből kilátszó kormány-omnipotencziából, melyet én meggyőződésemnél és pártállásomnál fogva nagyon elítélek, lehetetlen mást kimagyaráznom, mint azt, hogy ha nem akarná is a kormány, — pedig a múlt azt bizonyítja, hogy nagyon is akarja, — még akkor is pártpolitikai ezélokra lenne felhasználható az egész hitelszövetkezet. Hiszen tudjuk, hogy a választásoknál a kormánypárti takarékpénztárak meg szokták fenyegetni az ellenzéki választókat azzal, hogy nem adnak nekik többé hitelt, és ha már élveznek hitelt, felmondják. (Igái! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogyha így viselkednek a kormánypárti takarékpénztárak a vidéken az ellenzéki választókkal szemben, akkor lehetetlen, hogy ne gyanakodjunk arra nézve, hogy mikép fog viselkedni az a hitelszövetkezet, melyben a kormánynak oly nagy a preponderancziája, hogy valóságos omnipotencziának nevezhető. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt a tény letagadni nem lehet, hogy a választások alkalmával a hitelügygyel visszaélnek azok a pénzintézetek, a melyek a kormány vagy a kormánypárt befolyása alatt állanak. Nem ismételhetem eléggé, tehát, hogy ebből lehetetlen más következtetést levonni, mint azt, hogy ugyanebbe a veszélybe sodortatunk bele a hitelszövetkezettel, ha ez a törvényjavaslat úgy fogadtatik el, a mint az meg lett szerkesztve,, és hogyha nem sikerűi a részleteknél eléggé korlátozni a kormány befolyást. (Igaz! Úgy van! szélsőbalon.) Nem tudnám eléggé elítélni azt, hogy a kormány a pereznyi kényelem kedvéértmindenre igyekszik ráütni az omnipotenezia utáni vágyódásának bélyegét. Lehetetlen, hogy a kormány székeiben ülő férfiak is be ne lássák, hogy Magyarország alkotmányának, szabadságának nincs más garancziája, mint egy aggkorú uralkodónak az élete; lehetetlen, hogy be ne lássák azt is, hogy még a létező alkotmány keretén belül is jöhetnek elő oly körülmények, a melyeknek folytán a most magát liberálisnak nevező kormányt el fogja seperni s helyébe fog ülni egy retográd áramlat. (Ugy van! a szélső baloldalon ) Ha a kormány úgy intézte ez országnak minden ügyét, hogy az állami életnek minden egyes porczikájában és ízében a kormány-omnipotenczia érvényesül, akkor ez érvényesülhet e teljhatalom a magyar államiság ellen is. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mint a hogy érvényesült 350 évig, és érvényesülhet a liberális irány ellen is, hogyha túlsúlyra jut a mostani alkotmány keretén belül egy más irányzat. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Lehetetlen tehát rövidlátással nem neveznem azt, hogy a pereznyi kényelem, az uralkodni vágyás kedvééit a kormány minden alkotásában elfelejti azt, hogy mint magyar kormánynak első kötelessége arra ügyelni, hogy tönkre ne tegye a magyar nemzetnek ellenállási képességét, (Úgy van! a szélső baloldalon.) a mely ha nem létezett volna azelőtt, mi nem ülnénk itt ma s a 850 évig tartó ostrom, a mely a magyar államiság ellen intéztetett, már rég lerombolta volna azt a várat, a mely a magyar államiságot és a, magyar szabadságot védi és a mely erős vár nem más, mint a magyar nemzetnek ellenállási képessége. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De hogyha rászoktatjuk a magyar népet, ha rászoktatjuk a magyar nemzeti életet arra, hogy mindenben és minden téren a kormányhatalom és a kormányom nipotenezia érvényesüljön, ez esetben magyar hazánk nem lesz többé képes ellenállani, ha ismét ki fogna törni valamely oly vihar, mint a milyenek a haza földjét pusztították a múltban; a szolgasághoz és kormányomnípotencziához szokott országot elseperné a vihar és vége lenne az ezeréves Magyarországnak. (Úgy'van! a ssélsÓ báloldalon.) Én tehát a kormánynak azt az omnipoteucziára vágyódó tendencziáját, a mely az előttünk fekvő törvényjavaslatból is kiviláglik, a leghatározottabban elitéiem, vakságnak nevezem, sőt tovább megyek, és többnek mint vakságnak, politikai tévedésnek, többnek mint tévedésnek, politikai vétségnek és bűnnek nevezem. Hozzájárulok az elősorolt okoknál fogva Barta Ödön t. barátom határozati javaslatához, melyet pártunk nevében nyújtott be. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : T. ház ! Minthogy még két iuterpelláczióra felelet van hátra és kívánatos, hogy elvégeztessenek és már háromnegyed ügy van,
