Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.
Ülésnapok - 1896-297
297. országos iilós 1898. május 12-éu, csütörtökön. BÚ vádolnak, hogy el akarja nyomnia szövetkezeti ügy szabad fejlődését, hogy nem tett semmit a szövetkezetek érdekében, hogy a szövetkezetek tisztán társadalmi erőkből fejlődtek, társadalmi erők alapján alakultak, ugyanaz a kormány nemcsak relatíve óriási összegekkel segélyezte épen azt a központot, a mely gróf Károlyi Sáftdor vezetése alatt áll, és ezáltal egyedül tette lehetővé, hogy az utóbbi években azon szép lendületet vette a szövetkezeti ügy, a melyet a t, képviselő úr statisztikai adatokkal bizonyított, mert addig a dolog nem ment, a meddig a kormány több mint egy millió forintot erre a czélra rendelkezésre nem bocsátott; ugyanaz a kormány, a mely a társadalmat ilyen módon el akarta nyomni, egyszersmind a rendes és a törvényben biztosított kedvezményeken túl menő kedvezményeket akart adni ugyanannak a szövetkezeti csoportnak és még egy másiknak, egy délmagyarországinak, a melyről meggyőződött, hogy helyes irányban, üdvös működést fejt ki. Ezeket a kedvezményeket azonban, t. ház, a melyek a törvényben megállapítottaknál tovább mennek, a kormány egyszerűen rendeleti úton nem biztosíthatta, mert erre joga nem volt. Mai törvényeink szerint, a mint méltóztatnak tudni, az 1869 ; XVI. törvényezikk 5. §. állapítja meg az illeték kedvezményeket, az 1880 : LX. törvényezikk állapítja meg az adókedvezményeket az összes szövetkezetekre, a melyek léteznek, feltéve, hogy azok a törvényben körülírt kellékeknek megfelelnek. Ezek a kedvezmények azonban nem bizonyulván elegendőknek a gróf Károlyi-féle és más szövetkezetek fejlesztése érdekében, a mint bátor voltam említeni, a kormány kötelességének tartotta ezen üdvös ügy előmozdítása végett továbbmenő kedvezményeket biztosítani. Erre azonban formailag joga nem lévén, úgy segítettünk a dolgon, hogy kimondottuk, hogy azon adók és illetékek, a melyeket az említett szövetkezetek fizetni kötelesek lennének, előiratnak ugyan adminisztratív úton, de azok behajtása függőben tartatik, és ha a szövetkezetekre vonatkozólag törvényhozási intézkedések fognak alkottatni, akkor azok el fognak engedtetni és leírásukra az engedély meg fog adatni. Ezen ígéretnek kifejezése bennefoglaltatik ezen törvényjavaslatban, Ebből méltóztatnak látni, hogy mivel ezen törvényjavaslatban ki van mondva, hogy a központ kötelékén kivűl álló szövetkezetek adó- és illeték ügye nem érintetik, ebből következik, hogy azok az általános kedvezmények, a melyek az általam említett előbbi törvényeken alapúinak, érintetlenül meg fognak maradni az összes, ma létező szövetkezetekre nézve; azok ellenben, a melyek alávetik magukat ezen törvényjavaslat rendelkezésének, és azok szerint alakúinak vagy átalakulnak, az itt kontemplált tovább menő kedvezményeket is élvezni fogják. És a menynyiben tagjai lesznek ezen központnak, azokra ezen kedvezmények kiterjednek pro praeterito is, nemcsak pro futtiro. (Helyeslés a jobboldalon. Ellenmondások a bal- és szélső baloldalon.) Bocsánatot kérek, ha ezeknek nemcsak a jövőre, hanem a múltra is meg akarjuk adni ezen kedvezményeket, hogy ez annyit jelentene, hogy a szövetkezeteket meg akarjuk fojtani, ez mégis erős állítás. (Ellenmondások a baloldalon. Közbeszólások: Ha beveszik a központba!) Erre azt mondják a t. képviselő urak, hogy a mennyiben beveszik őket. (Zaj a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) T. ház! A ki figyelemmel kisérte ezen törvényjavaslat megalkotásának körülményeit, igen jól tudja, — ha gróf Károlyi Sándor képviselő úr itt volna, bizonyára maga is bizonyítaná, — hogy minden stádiumában a keletkezésnek és fejlődésnek az illető, elsősorban érdekeltek bevonásával jártunk el, nemcsak gróf Károlyi Sándor maga, hanem más előkelő szakférfiak is abból a körből bevonattak, véleményük meghallgattatott és az eredeti szöveg rendelkezései sok tekintetben kívánságunkhoz képest módosíttattak. Ez kifejezetten azzal a szándékkal történt, hogy ép az a csoport, melynek élén gróf Károlyi Sándor t. képviselő úr van, magvát és kiindulási pontját képezze az egész akcziónak, mint első, a mely belép a központba. T. ház! Miután ezek az érdekeltek hozzájárulásával történtek, semmi ok nincs arra a gyanúra mintha a kormány ezen szövetkezeteket ezekben a kedvezményekben részesíteni nem akarná. Eltekintve tehát attól az egy eshetőségtől, hogy akaratuk ellenére a belépésre nem kötelezhetők, minden valószínűség szerint ez a csoport fogja első, leghatalmasabb magvát képezni az új szövetkezeti központnak. Ezek után, t. ház, visszatérek Barta Ödön t. képviselő úr határozati javaslatára, melynek első pontja így szól (olvassa): »A ház utasítja a kormányt, hogy alkalmas módon tegye lehetővé: i. hogy a postatakarékpénztár betétállományát a létesítendő központi szövetkezet utján a létesítendő szövetkezetek hiteligényeinek kielégítésére fordítsa.« T. ház! Ennek az intézkedésnek semmiféle törvényes akadálya nincs. A postatakarékpénztárról szóló 1889 : XXXIV. törvényezikk 4. §-a már felhatalmazta a kormányt, hogy a mennyiben elérkezettnek látja az időt arra, hogy a postatakarókpénztárnál felhalmozódott összegek váltóeszkomptra is felhasználtassanak, jogosítva van elrendelni, hogy a postatakarékpénztár oly váltókat eszkompt útján megszerezzen, melyeket már egy más jóhitelíí pénzintézet eszkomptált. H*
