Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-297

297. országos ülís 1898. májns 12-én, csütörtökön. 11 kezesnek terén nevezetes eredményeket tudott felmutatni: épen ezért az állami támogatást csak oly módot és oly formák között vélem eszközlendőnek, hogy ez a társadalmi tevékenységet ne abszorbeálja, ne bénítsa és ne gyengítse, hanem ellenkezőleg azt támogassa, erősítse, előbbre vigye, s ott, a hol az a saját erejéből feladatának megfelelni nem tud, táplálja; szóval cselekvő orgánuma maradjon a társadalmi szövetkezésnek, maradjon társadalmi intézmény, maradjon az önsegélynek, maradjon az egyéni tevékenységiiek termőtalaja. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Az állam csak mint támogató, csak mint közvetítő, mint a társadalmi erők kiegészítője s ennek megfelelően mint ellenőrző tényező szerepeljen. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ez az az elvi alap, a melyre a javaslat helyezkedett; de ha azután a javaslatnak magának intézkedéseit vizsgálom, akkor azt tapasztalom, hogy a javaslat ezektől a saját, szerzői által vallott alapelvektől nem egy ponton oly lényegesen eltér, hogy a mennyiben ezen javaslat változatlanul emelkednék törvényerőre, többé nem a szövetkezeti ügynek, mint társadalmi ügynek állami támogatásáról, hanem az egész szövetkezeti ügynek és jóformán az egész szeméi yi hitelügynek államosításáról lehetne beszél ni. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) Lehetne pedig beszólni nem úgy, mint Poroszországban, a hol az állam kezébe veszi a szövetkezeti ügy legfőbb vezetését, de viszont a saját eszközeivel is táplálja az egész szövetkezeti ügyet kielégítő módon nagy tőkékkel, hanem úgy, hogy az állam a szövetkezeti ügynek fel segélyezésé re tulajdonképen nagyon keveset tesz, de annak vezetése fölött aztán minden hatalmat a kezébe ragad. Szóval ez államszoczializmus oly értelemben, hogy az állam a társadalmi erőket a maga akaratának jármába hajtja és szabad fejlődésükben megköti, de annak fejében a feladatok teljesítését magára nem vállalja. Én nem akarom kicsinyleni a mi pénzügyi viszonyaink közt azt az egy millió koronát, a melylyel az állam, mint alapító belép ; nem akarom kicsinyleni azt a három millió korona értékpapir letéteményt sem, a melylyel ő a kötvények külön biztosítási alapját szervezi, de hiszen ezek elenyészően csekély összegek ahhoz képest, a mit a társadalom már eddig is, minden állami támogatás nélkül, a szövetkezetek terén elért. Feltűnően csekély összegek ahhoz a tiz millió forinthoz, vagy számítsuk át ezt is koronára, ahhoz a húsz millió koronához képest, a melyet a társadalmi szövetkezeti tevékenység nevezetesebb állami támogatás nélkül már eddig is forgalomba hozott. Ebben a segélyben, önnönmagában tehát jogezímet és indokoltságot nem tudok látni arra, hogy az állam az egész szövetkezési ügy felett való őrködést magához ragadja, Ijjaz, hogy az állam bizonyos kedvezményekkel is ellátja ezeket a szövetkezeteket. Adókedvezményekkel, illetékkedvezményekkel. Papírjainak, vagyis az új kötvény titrenek, melyet meghonosítanak, bizonyos privilegizált helyzetet teremt. De legyen szabad ez alkalom mai arra figyelmeztetnem, hogy bizonyos kötvények kiváltságolt helyzetbe hozatalával a törvényhozás az utóbbi időben visszaélt. Utalok csak az 1897 : XXII. törvényezikkre, a melyben nyerészkedéssel foglalkozó vállalatok által nyerészkedési czélból kibocsátott kötvények egészen hasonló privilégiumokban részedttettek, mint a miníikben részesülnek a földhitelintézet záloglevelei és ennek a politikai irányzatnak hatását már rövid időn látjuk záloglevél-piaczunkon. A földbirtoknak és különösen a legkisebb földbirtoknak zálogbitelét, reálhitelét megdrágítjuk, hogy a zálogleveleknek azon új, privilegizált títreknek megteremtése által erős konkurrencziát csinálunk a piaezon. Ez az oka, hogy a záloglevélkibocsátással foglalkozó valamennyi intézetünk panaszkodik, hogy zálogleveleik elhelyezése mind nehezebbé válik. T. ház! Nem ezek ellen, a jelen törvényjavaslatban tervezett kötvények ellen hozom fel ezt nehézménytil, s nem is az előbb említett törvények által teremtett kötvényekkel szemben — mert a kinek tetszik, bocsásson ki ilyeneket —• hanem azon törvényhozási irányzattal szemben, a mely mindig szaporítani iparkodik, — még ott is, a hol semmi jogosultsága nincsen a szaporításnak — azokat a papírokat, a melyeknek egyenlő privilégiumokat adnak azután olyan papírokkal, a melyek ezt a privilégiumot megérdemli^, mert nyerészkedési szándék nélkül a közérdeknek tesznek szolgálatot. (Úgy van! Úgy van! a [bal- és szélső baloldalon) Tehát, t. ház, az a privilégium, azok a kedvezmények, a melyeket az újonnan teremtendő költségeknek ad az állam, azokat én helyeseknek tartom ; de viszont azt a felfogást, hogy a szövetkezetek ezért, hogy úgy mondjam, kiszolgáltassák magukat az államnak, nem helyeselhetem, mert ismétlem, ezekhez egészen hasonló kedvezményeket nyújtott már a törvényhozás oly kötvényeknek is, melyeknek kibocsátása tisztán nyerészkedéssel foglalkozó vállalatoknak saját érdekük sugalmazta pénzügyi operácziója volt. (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Én attól félek, hogy az állami hatalomnak az a túlságos preponderancziája, a mely ennek a javaslatnak intézményében és intézkedéseiben szerveztetik, először veszélyezteti a szövetkezetek terén azon eredményeket, a melyeket a társadalom önerejéből már elért, másodszor veszélyezteti a szövetkezeti ügy helyes és egészséges