Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.
Ülésnapok - 1896-297
78 297. országos Ülés 1898. május 12-én, csütörtökön. fejlődését s kivetkőzteti azt erkölcsi természetéből. E tekintetben sokat részletezni nem kell, mert a há>. e padjairól Biró Lajos és Makkfalvay Géza t. képviselőtársaim, valamint a többi ellenzéki pártok szónokai is figyelmeztettek azon határozatokra, melyektől ezt a fonák eredményt várják. De legyen szabad úgy ezeknek az egyenkint vett szakaszoknak hatását kombinative a t. ház elé terjeszteni, hogy meggyőződjenek, mennyire kivetkőztetik a szövetkezeti ügyet természetéből, mily rettenetes és a visszaélésre mintegy állandó kísértést képező alkalmat adnak a kormánynak minden egyes embernek exiszteneziája felett. A 2. §., a mint ezt már bőven kifejtették, a hatóságoknak és bizonyos nyilvános társulatoknak monopóliumot ad a szövetkezetek alapítására, de kérdem, van-e viszonyaink közt értelme ilyen intézkedésnek. Mindig panaszkodunk, hogy nincs társadalmi tevékenység és inicziativa, hogy mindenki mindent a hatóságtól vár, és most oly területen, a hol a magyar társadalom megmutatta, hogy hajlandó és akar tenni, eltiltjuk attól, hogy függetlenül támogatás nélkül eljárjon. Méltóztassék ehhez venni a 30. §-ust, a melyben az a csodálatos gondolat van kifejezve, hogy a szövetkezeteknek három igazgatósági tagja közül legalább egynek szövetkezeti Ingnak kell lennie, sőt az indokolás — és megvallom, ebben bizonyos naivitás rejlik — nem azt igyekszik menteni, hogy miért csak egy a három közül, hanem azt bizonyítgatja hosszasan, hogy miért kell neki ahhoz ragaszkodni, hogy egy szövetkezeti tag legyen és miért ne lehessen mind a három olyan, a ki nem tag. Méltóztassék visszagondolni arra, hogy a szövetkezés nem mind a részvénytársaság bizonyos alkotó részeknek, hanem az emberi erőknek összeállása és kölcsönös ellenőrzés alapján való mérlegelése. Hogy a szövetkezetek éltető eleme a szolidaritás már akár korlátolt, akár korlátlan — és így nem találok más kifejezést, — mily monstruozitás az, hogy a szolidárisán befektetett üzletrészeken túl még egyetemleges szavatossággal bíró férfiak szövetkezetét más igazgathassa, mint az, a ki annak a szövetkezetnek tagja. Polónyi Géza : Ez a főispán-paragrafus ! Gr. Apponyi Albert: De, t. ház, ne méltóztassék akkor csudáik ózni azon, ha az a gyanú keletkezik, hogy ezeket a paragrafusokat összevetve a dolog egyszerűen úgy alakul, hogy szövetkezet csak ott és csak azok által létesülhet, a kik a hatóság jóakaratát bírják, mert hisz — és erre később vissza fogok térni, — ez a központ kevés állami tőkével, de teljes állami hatalommal bir. mert a központi kiküldött is, — feltéve mindig, hogy a javaslat változatlanul megmarad — egy burkolt kormánybiztos. Szövetkezet csak ott és azok által létesülhet tehát, a kik az intéző hatalmaknak jóakaratát és bizalmát bírják. A szövetkezetnek igazgatója lehet — egynek kivételével — akárki, olyan is, a ki nem tagja a szövetkezetnek. A kerületnek szolgabfrája ennélfogva a kerületnek területén létező minden szövetkezetnek igazgatósági tagja lehet e javaslat értelmében. A központban pedig, ha a javaslat változatlanul fentartatik, kizárólag a kormánynak hatalma és a kormánynak delegáltjai nyernek helyet és szavazatot. Már most politikai szempontból azt mondom, hogy borzasztóbb kényszerzubbonyba soha még nemzetet nem tettek, mint mikor a nemzetnek milliói, mikor az itt felkarolni szándékolt kis exisztencziáknak mindegyike egy fillér hitelt sem kaphat, ha az a kormány részéről számára nem engedélyeztetik. (Úgy van! balfelöl.) Méltóztassék hozzávenni azt, hogy a 47. §. intézkedéseível, ha az fentartatik úgy, a mint most van, a függőben tartott adó- és illetékkövetelésekuek behajtása által minden olyan szövetkezetet, a melyet ebbe a szervezetbe be nem vesznek, meg lehet fojtani. (Úgy van! balfelöl.) Nos, t. képviselőház, akkor talán nem tulsígos az a kifejezés, hogy itt politikailag a személyi hiteliígynek államosításával állunk szemben. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Még pedig ennek az államosításnak a legrosszabb, mert az öntevékenységnek álarcza alatt megjelenő, tehát felelősségűélktíli alakjával. (Úgy van! balfelöl.) így fest a dolog politikai szempontból. Társadalmi szempontból, vagyis a szövetkezeti ügynek szempontjából pedig ezeknek a tételeknek mindegyike a szövetkezési eszmének direkt ellentéte, a szövetkezési szellemnek megtagadása, a szövetkezeti életnek nem elősegítése, hanem egyenesen megfojtása. (Úgy van ! balfelöl.) Mert itt meg van bénítva, az egyéni tevékenység, s a szövetkezetek alakítása hatósági monopóliummá van téve. (Úgy van ! balfelöl.) Itt meg van bénítva a szövetkezeteknek önrendelkezési joga. Meg van semmisítve a szövetkezetek életében az a nagy morális elv, hogy az összes szövetkezeti férfiak egymásnak ellenőrzése alapján levont tapasztalatokból, egymásnak erkölcsi értékébe vetett bizalmuknak folytán önön maguk alkottak, s így a szövetkezetek vezetése idegen kezekbe kerül, — mert legalább a lehetősége fennáll, — hogy idegen kezeknek legyen kiszolgáltatva. E szövetkezetek szervezésében úgy van berendezve minden, hogy megalakulhasson a központi szövetkezet oly módon, hogy a közgyűlésen a pénzügyminiszter egymaga legyen jelen és ő legyen annak a közgyűlésnek elnöke, jegyzője és egyszersmind az
