Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-296

296. országos ülés 1898. május 11-én, saerűáu. 67 a szövetkezeti ügyek felvirágozását, akkor lehetetlen, hogy ezt az igazságtalan és irtóztató kényszert alkalmazza, akkor lehetetlen, hogy már most ne bírjunk biztosítékokat az iránt, hogy legalább a múltra nézve ezeket a járulékokat ne hajtsák be és írják le örökre. ÉLI a javaslat benyújtásában egy rég támasztott óhajunknak megvalósulását látom, azért örömmel üdvözlöm azt nemcsak a magam, hanem a pártom nevében is, ha a kormány nem ragaszkodik görcsösen ahhoz, hogy a javaslat minden változtatás nélkül emelkedjék törvényerőre. Mert az én nézetem szerint, ha ez a törvényjavaslat a kellő változtatásokon megy keresztül, akkor üdvösen fog működni, akkor áldás lesz nemcsak a kis földmívesekre és iparosokra, de az egész országra nézve és pedig nemcsak azért, hogy segélyezni fogja ezen kis exisztencziákat, hamm azért is, mert az önkormányzat, az öntevékenység és az önsegélyezés eszméjét fogja az egész országban megerősíteni és terjeszteni. Hogyha azonban változtatás nélkül fog ez törvényerőre emelkedni, akkor csak egy mozgó gépezet lesz az, a mely nem a társadalomban találván gyökereit, csak tengődni és mint a gép elkopni fog. (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) Én, t. ház, nem akarom a kormányt azzal gyanúsítani, hogy ebben a törvényjavaslatban egy új hatalmi eszközt akar magának teremteni, én nem teszem fel a kormányról, hogy csak játszik a szavakkal és az elvekkel. Én bízom a javítás lehetőségében és épen ezen bizalomnál fogva magam és a nemzeti párt nevében ezen javaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a baloldalon.) Azonban, ha e reményünkben csalódnánk, akkor kénytelenek leszünk a harmadik olvasásnál a javaslat ellen szavazni, mert ahhoz sohasem járulhatunk szavazatunkkal, hogy törvény útján a szövetkezeti eszme békóba veressék, hogy beláthatatlan időkre a kormány gyámkodása alá helyeztessék. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Perczel Béni jegyző : Sámuel Lázár! Sámuel Lázár: T. ház! A tárgyalás álntt levő javaslat nem a szövetkezeti jog általános rendezését, hanem azt tűzte ki czéljáú], hogy a kisgazdák és kisiparosok hitelügyében és ezáltal anyagi helyzetén javítson. Épen ezért ezen javaslat bírálatánál nem azt kell elsősorban vizsgálnunk, hogy betartattak-e minden irányban a szövetkezetek önsegélyen és önkormányzaton nyugvó alapelvei, hanem azt, hogy a kisemberek hitelügye és közgazdasági haladása eló'mozdíttatik-e ezen javaslat által. Tagadhatlan, hogy sok kedvezőtlen körülménynek és ezek között a rossz hitelviszonyok, az uzsora és főleg a pusztító termény uzsora behatása alatt a kisgazdák és kisiparosok helyzete az ország némely vidékén egyenesen válságossá lett. (Úgy van! jobbfelöl.) Azon fontos állami érdek, mely ezen létében fenyegetett osztály fentartása és gyarapodásához fűződik, nemcsak indokolttá, hanem egyenesen szükségessé teszi az állami beavatkozást és kezdeményezést. A javaslat azon intenczióját, hogy a kisemberek hitelügyét és főleg személyes hitelének igénybevételét nagy kedvezmények és állami segélylyel támogatott szövetkezetek útján kívánja előmozdítani és hogy egyszersmind a szövetkezeti eszmének propagálását is czélúl tűzte azt hiszem, csak helyeselnünk lehet. (Úgy van! jóbbfeWl.) És én e javaslatot még azért is szerencsés konczepcziónak tartom, mert mint kivételes törvény a czélba vett segély és a szövetkezeti eszmének terjesztése mellett semmiben sem állja útját annak, hogy a szövetkezetek, mint eddig, úgy ezentúl is, e törvényjavaslattól függetlenül tovább terjedhessenek és fejlődhessenek. (Úgy van! jobbfelöl.) És ennek igen nagy fontosságot tulajdonítok, mert ha Magyarországon a szövetkezeti eszme nem is fejlődött a kivánt terjedelemben, de rövid múltjához képest igen szép haladást mutat; a szövetkezetek száma az 1000-et, saját tőkéjük az 50 milliót, betétük a 35 milliót és már 1894-ben a tagjainak nyújtott kölcsön összege a 86 milliót meghaladta, Igaz, hogy ezen számok a szükség és a feladat nagyságához képest jelentéktelenek, de nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a szövetkezetek terén tapasztalt sok visszaélés a közönséget tartózkodóvá tette és hogy a szövetkezetek szervezésére és alimentálására alakúit központok fennállásuk rövid ideje alatt is nagyon szép eredményt mutatnak és a hazai központi hitelintézet és a nagyszebeni takarékpénztár vezetése alatt álló szövetkezetek egészséges alapon alakultak és fejlődnek és már ma is sok tekintetben érezhető kedvező közgazdasági kihatása. (Halljuk! Halljuk!) Ezen, a szövetkezetek természetes és egészséges fejlődésének irányzatát ez a javaslat nem is érinti és én nagyon kívánatosnak tartanám, ha a fennálló életképes szövetkezetek az eddigi alapon tovább fejlődnének és ha különösen a a jobbmódú vidékeken újabb központok keletkeznének az ottani szövetkezetek hiteligényének kielégítésére és irányítására. Azonban az eddigi tapasztalatok szerint a kisemberek hiteligénye a fennálló szövetkezeteknél csak igen kis mértékben talált méltatásra, míg másfelől az ország szegényebb vidékein, vagyis ott, a hol erre a legnagyobb szükség lett volna, szövetkezetek nem alakultak ós a fennállók hiteligényeiket csak csekély mérvben és nagy áldozattal elégíthették ki. (Úgy van! jobbfelöl.) 9*