Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-296

fi8 296. országos ülés 1898. május 11-én, szerdán. Az ezen javaslattal kezdeményezett nagy akcziót épen ÍIZ jellemzi, hogy míg egyfelől a a szövetkezetnek az önsegély alapján való fejlődését nem gátolja, addig másfelől a szövetkezeti szellem terjesztése mellett a kisembereknek eddig teljesen elhanyagolt személyi hitelét felkarolja és állami segélylyel támogatja. Hogy a javaslat a szövetkezeti forma kiépítését a hitelszövetkezetekkel kezdi meg, azt is csak helyeselni lehet, mert az üzletvezetés és ellenőrzés ezeknél a legkevésbbé komplikált és mert ez a szövetkezeteknek — hogy úgy mondjam — tipikus formája és a hol ez virágzik, ott a többi szövetkezetek alakulása és fejlesztése meg van könnyítve, (Ügy van! jobbfelöl.) T. ház! Ezen kivételes, sőt bizonyos tekintetben ínségesnek is luondható szövetkezeti törvényjavaslat szerintem csak egy kezdete egy hatalmas és népies hitelszervezetnek, melynek rendeltetése, hogy hitelnyújtás által a megélhetés gyötrelmeivel küzdő kisemberek helyzetén segítsen és másfelől módot nyújtson még a csekély vagyonnal bíró, de jóravaló munkásembernek is, hogy akár tulajdon, akár bérlet útján földhöz juthasson, melyet öröklött szeretettel munkál és melyhez azután ragaszkodik is. (Helyeslés jobbfelől.) Viszonyaink között a szövetkezeti szellem kivánatos gyors terjedése és a kisemberek hiteligényeinek olcsó kielégítése, csak egy hatalmas központ útján várható és ez csakis az állam nagy mérvíí anyagi és erkölcsi támogatása mellett létesíthető. Ezen központ azonban nem szorítkozhatik csupán a kisemberek személyi hitelének kielégítésére, hanem hogy akcziója minél nagyobb eredménynyel járjon, szükségképen ki kell hogy terjeszsze üzletkörét a jelzáloghitelre is, mert a kisembereknek ez jórészt még most is hozzáférhetetlen. (Halljuk! Halljuk!) Nemcsak kívánatosnak, hanem szükségesnek is tartom, hogy a központ a kötelékébe tartozó szövetkezeteket ellenőriztesse és ajánlatos volna, ha a falusi péztárnok és üzletvezetőt a kezelés és számadások vitelére nézve saját közegei által kellő oktatásban részesíttetné és az évi zárszámadás és mérleg készítésénél támogatná, hogy ily módon begyakorolt és megbízható ügy* menet létesíttessék. T. ház! Az országos központi hitelszövetkezetek egy nagy és fontos nemzeti missziót van hivatva betölteni és midőn a kisemberek helyzetét könnyíti, ezek megélhetését és önállósítását, gyarapodását előmozdítja, egyszersmind szoeziálpolitikai szempontból egy nagy jelentőségű feladatot teljesít. (Halljuk! Halljuk!) A nálunk észlelt és agrárszoczializmus név alatt ösmert munkáfimozgalom sem keletkezése, sem czélja, de még eszközei tekintetében sem hasonlítható más államok szoczializmusához. Hiszen jellemző, hogy e munkásmozgalom legnagyobb mértékben épen a leggazdagabb és legjobb termő vidéken mutatkozott és a mi a legkarakterisztikusabb abban földes gazdák is résztvettek, a kik pedig munkahiány vagy elégtelen munkabér miatt már azért sem panaszkodhatnak, mert maguk is idegen munkaerőre vannak utalva. (Úgy van! jobbfel'ól.) Maga a munkásmozgalom az ország különböző részeiben különböző alakulatot mutatott és ezen mozgalmak indító oka, jellege és czélja iránt leginkább az újságok útján nyertünk többnyire hézagos értesülést Azt hiszem azonban, hogy a felszínre jutott elégedetlenség és munkásmozgalom annyira fontos, hogy azt minden részletében és lehetőleg megbízható adatok alapján mindannyiunknak ösmer nüuk kell és épen azért nagyon kívánatosnak tartanám, ha az igen tisztelt kormány a munkásmozgalomra vonatkozó összes adatokat a képviselőház rendelkezésére állítaná, (Helyeslés jobbfelöl.) mert bármiként gondolkozunk is magáról ezen mozgalomról, annyi bizonyos, hogy sok irányban fenforgó visszásságokat és bajokat hozott felszínre, a melyek orvoslásával múlhatatlanul foglalkoznunk kell. (Úgy van! jobbfelöl.) Sajnálatosan mutatkozott ezen mozgalomnál, hogy a birtokos-osztály és a kisemberek és munkások közötti viszony mennyire elhidegült, hogy azt ne mondjam, ellenségessé vált. Ha ezen mindenesetre elszomorító jelenségnek okát keressük, azt főleg abban találhatjuk, hogy a jobbágyság alól felszabadult nép nem rendelkezett az önállósághoz szükségelt annyi kulturális, erkölcsi és anyagi erővel, hogy a megszokott jóakaró vezetést és támogatást nélkülözhette volna. Az újabb szellemben nevekedett és részben új elemekhői alakúit birtokos-osztály és ezek megbízottjai, a régi patriarchális viszony helyett a néppel való érintkezésnél csak anyagi érdekét tekintette és megfelelni vélt kötelességének, ha jól-rosszúl megfizette a kiérdemelt munkabért. Lehet-e azután csodálkoznunk azon, hogy a munkás és kisgazda sem látott mást a birtokosban, mint az ő erejét kihasználó munkaadót és ha ez úton a régi bizalmas viszony helyét elhidegülés, sőt ellenséges indulat váltotta fel, a mi egyszersmind az agrárszoczializmus meleg ágyává lett. E népnek nemcsak munkára és a munka bérére, hanem szüksége van ezenfelül jóakaratú vezetésre, gyámolításra és önzetlen tanácsadásra és mert ezt többé a birtokos-osztálynál fel nem találta, elfogadta a csábító jelszavak alatt behizelkedett agitátorok tanácsát és szoczialista