Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-296

60 296. országos filés 1898. mSjns 11-én, szerdán. kontingenst képeznek a eselédleányok, kiskorú napszámosleányok és suhanczok, kik megtakarított filléreikkel táplálják a szövetkezetek hitelforrását. Én magam ismerek számos cselédet és napdzámosleányt, ki ily módon csinos kis hozományra tett szert, ismerek suhanczokat, kik az önálló életpálya megkezdésére szükséges alaptőkét így szerezték meg maguknak. Ha ezeket kizárjuk, akkor a takarékosságnak gátat vetünk, pedig annak kellene czélunknak lenni, hogy azt fejleszszük. (Helyeslés a baloldalon.) Azt mondják, hogy a takarékosság máskép is gyakorolható; ott vannak a takarékpénztárak és a postataka rékpénzfárak. Igen ám, de a takarékpénztárak 10 krajczáros betéteket nem fogadnak el, s ha majd a hitelszövetkezetek ilyeneket el fognak fogadhatni, ez nem fogja kellően serkenteni az embereket a takarékosságra, mert nélkülözi azt a kényszert, melyet az illető, midőn egy szövetkezetbe belép, önként vállal magára. {Igaz! Úgy van! a baloldalon.) az által, hogy tudja, hogy ha heti betéteit nem fizeti be, késedelmi kamatot fizet, sőt ha nagyon késedelmes, ki is zárható és törzsbetéteit is elvesztheti. A postatakarékpénztáraknak ugyanez a hátránya. A vidéken ez az intézmény nem is vált be, ott nem igen ismerik, nem igen szeretik. Ezért, ha valaki a népben a takarékosságot akarja fejleszteni, akkor azokat az utakat kell használni, a melyeken a nép legkönnyebben hozzáférhető. Nem tartom tehát helyesnek, hogy ezeket az elemeket kizárjuk, nemcsak azért, mert ez által a takarékosságnak gátat vetünk, nemcsak azért, mert így a hitelszövetkezeteket egy jelentékeny pénzforrástól megfosztjuk, hanem azért is, a mit előbb említettem, mert ily módon lehetetlenné lesz a jidenlegi szövetkezeteknek a központba való belépése. A törvénynek 46. §-a kimondja, hogy a létező szövetkezetek átalakulhatnak, és ezt tartoznak bejelenteni a czégbíróságnak, de tartoznak alapszabályaikat módosítani. Ha ez csak azt jelentené, hogy alapszabályaikat a működés tekintetében tartoznak módosítani akkor én ebben megnyugodnám, azonban a törvényjavaslat azt mondja, hogy az alapszabályoknak csupán a felelősségre vonatkozó része maradhat érintetlenül. Midőn a törvény kimondja, hogy az alapszabályok módosítandók és csak egy kivételt statuál : a felelősség kérdését, akkor világos, hogy az alapszabályok minden más kérdésben módosítandók. Hogy ez a helyes felfogás, erről mindenki meggyőzödhetik, ha ezen paragrafus részletes indokolását elolvassa. Ha pedig a törvénynek ez az értelme, akkor a jelenleg létező szövetkezetek nemcsak nem fognak beléphetni a központi hitelszövetkezetbe, hanem azok meg fognak fojtatni, a mint azt majd be fogom bizonyítani. A kiskorúak jogainak ez a korlátozása nem is egészen felel meg mai törvényeinknek, mert hiszen ott van a kereskedelmi és ipartörvény, a mely kimondja, hogy a 18 évet meghaladott kiskorú a szülő, a gyám beleegyezésével önálló ipari vagy kereskedést folytathat; — otí van a gyámügyi törvény 3-ik §-a, a mely kimondja, hogy a kiskorú a saját keresménye fölött szabadon rendelkezhetik, ha maga tartja el magát. Miért korlátozzuk tehát még jobban a kiskorúakat? Hiszen ki lehet mondani, hogy a kiskorúak beléphetnek, ha szüleik, gyámjuk, gondnokuk vagy a közgyám beleegyezését bírják, ki lehet mondani, hogy hitelt nem vehetnek igénybe, hogy szavazati joggal nem bírnak: e két utóbbi joggal különben eddig sem birtak a szövetkezetekben ; de teljesen kizárni a kiskorúakat én lehetetlenségnek, igazságtalanságnak tartom. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Erdély Sándor igazságügyminiszter: Nincs benne a javaslatban! Makfalvay Géza: De ki lehet venni belőle, ezért nagyon jó lesz, ha tisztázzuk a kérdést. Előbb azt az állítást koczkáztattam, hogy a létező szövetkezetek, ha a törvényjavaslat így megy keresztül, meg fognak fojtatni. Tartozom ezt bebizonyítani, be is bizonyítom. A javaslat megengedi, hogy szövetkezetek a kereskedelmi törvény rendelkezései szerint is alakúihatnak. Tehát ha ez a javaslat törvényerőre emelkedik, háromféle szövetkezet lesz: olyan, mely ezen törvény rendelkezései szerint alakúit vagy átalakult és belépett a központba, olyan, mely ezen törvény szerint alakúit vagy átalakult, de nem lépett be a központba és olyan, mely a régi törvény alapján jött létre vagy fog létrejönni. Ez nagyon szép szabadelvű dolog volna, elismerem, ha nem tartalmazna a 47. §. egy irtóztató és rettenetes kényszert, a mely lehetetlenné teszi a szövetkezeteknek a központba való belépést és ha be nem lépnek, akkor nemcsak a bélyeg és adókedvezményektől fosztja meg őket a törvény, hanem visszamenőleg lehetővé teszi, hogy behajtassanak rajtuk a sok éven át pénzügyminiszteri rendelet folytán függőben tartott, tehát el nem évült és eddig be nem hajtott adóilletékek és bélyegkövetelések. Ha tehát a létező szövetkezetek nem léphetnek be a központba, mert kiskorú tagjaik vannak, ha lehetővé van téve, hogy azoktól a szövetkezetektől, a melyek nem léptek be a központba, be lehet hajtani a régi adóhátralékokat, akkor ezek tönkre fognak menni, mert nem fognak birni azzal a tőkével, hogy a régi hátralékot befizessék vagy ha befizetik, akkor az a csekély nyereség, a melyre szert tesznek, semmivé fog devalválódni. Ha a kormány komolyan és igazán akarja