Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.
Ülésnapok - 1896-295
58 295. orsz&gos ülés 1898. május K-én, kedden. is volt, megemlékszik; de ezen kivííl az 1897-ik évre nézve, miután az interpelláczió az 1897. évben történt, helyesebbnek és czélszerííbbnek tartottam az egész év folyamán felmerült esetekre vonatkozólag állítottam össze a kimutatást, mint csupán az év bizonyos szakára vonatkozólag. Leszek bátor ezen adatokat a t. ház elé tárni. Mint az előbb hivatkozott jelentésből méltóztattak látni, az 1896. esztendőben, — a mikor még gőzerejíí vasút is volt, — a különféle közlekedési eszközök által okozott balesetek száma a következő volt a főváros területén: Gőzerejíí vasút által okozott baleset volt 53, a villamos közúti vasút által okozott 79, a lóvonatú közúti vasút által okozott 52. Az 1897. évre összeállított adatok szerint pedig, a mikor egyrészt a villamos vasutak vonalai jelentékenyen szaporodtak, másrészt megkezdetett és nagyrészben végre is hajtatott a lóerejíí vonalak villamos erejűre való átalakítása, a különféle villamos vasúti társaságok járművei által okozott balesetek száma 96 volt; még pedig a városi villamos vasút vonalain 33, a közúti vasutéin, beleértve a rákospalota-újpesti vasutat is, 63. A földalatti villamoson egyetlen egy eset sem. E baleseteket könnyű sérülésekre, súlyos és balált okozó sérülésekre osztályozva: a 96 eset köztíl könnyű eset volt 33, súlyos 48, halált okozott 15. Ez esetekben benfoglaltatik a vonaton járó közönséget, a társaságok saját alkalmazottait és a vonatot igénybe nem vevő, hanem gyalog vagy kocsin közlekedő embereket ért balesetek száma. Ez kétség kivűl igen nagy szám és nem lehet eléggé sajnálni, hogy e balesetek előfordultak. De méltóztassék meggondolni, mily fejlődésnek indult a főváros közlekedése minden tekintetben, mekkora lett a város főerein a gyalog- és kocsiközlekedés és mily rendkívül kifejlődött épen a villamos üzemű vonatok közlekedése. Egészen precziz számot nem mondhatok, de a kereskedelemügyi miniszter úr által rendelkezésemre bocsátott adatok nyomán állíthatom, hogy a budapesti villamos vasutak kocsikiíométerjeinek száma meghaladja a tiz milliót. Már most szükségesnek tartottam egybehasonlítás okából kiterjeszkedni a 96-ban más járművek által okozott balesetek számára is. A főkapitányi jelentés szerint balesetet okozott ~ magánfogat 52, kétfogatú bérkocsi 43, egyfogatú 30, társaskocsi 7, teherkocsi 219, vagyis összesen nem erőművtí, hanem lovak által vont jármüvek 351 balesetet okoztak, köztük 12 halálost. Ezekből méltóztatnak látni, hogy a képviselő úr, kit interpellácziója megtételénél bizonyára méltánylandó intenczió vezetett, interpellácziója indokolásában nem egész helyesen érvelt. 1 Átmegyek most a harmadik poutra, mely így szólt (olvassa): »Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy eme villamos vasutak kocsijai a legnépesebb és a legnagyobb forgalommal biró utczákban is a meg nem engedhető gyorsasággal közlekednek, és hogy a közlekedésnek eme módja állandó veszélyt és merényletet képez úgy a fővárosi lakosság, mint egyáltalán a fővárosban megforduló emberek élete és testi épsége ellen ?« Erre a kérdésre meg kell jegyeznem, hogy az a maximális sebesség, melyek különféle társulatokhoz tartozó villamos kocsiknak a főváros bel- és kültelkein haladniok szabad, mindenkor a viszonyok figyelembe vételével mtítanrendőri eljárás alapján állapíttatik meg. Ez a maximális gyorsaság óránként 6—15 — 20 kilométeres szélesség között váltakozik s hogy a nálunk megállapított menetgyorsaság nemcsak hogy meg nem haladja a külföldieket, hanem egybebehasonlítva más európai városok hasonló megállapításaival, 1 a mérsékeltebbek közé tartozik, erre nézve itt van kezeim közt a berlini vasút sebességére vonatkozó policziális szabályrendelet. Ebben 14—H 1 ^—12— II72—10 kilométer fordul elő, a legkisebb gyorsaság óránkint 10 kilométer, míg nálunk a belterületen 6—15, a külterületen 15—20 közt váltakozik. Tehát a mtítanrendőri eljárás alapján megállapított sebesség nem okozója a baleseteknek. Most már az a kérdés, vájjon betartatik-e ez a sebesség? Erre nézve állíthatom, hogy sehol a rendőrség ebben a tekintetben éberségének és ellenőrző kötelességének annyira magaslatán nem áll, mint nálunk. Nálunk épen az a panasz akárhányszor, hogy a rendőrség hatáskörét túllépve, beleavatkozik és megállítja a közúti kocsikat. Ebben a tekintetben tehát intézkedés szüksége nem merül fel. A negyedik kérdés ez (olvassa): »Szereztek-e a t. miniszter urak, különösen a kereskedelemügyi miniszter űr, felügyeleti jogánál fogva, és a t. belügyminiszter úr, mint legfőbb rendőrhatóság, meggyőződést arról, vájjon : a) a közlekedő kocsikon vannak-e a menetgyorsaságot jelző készülékek alkalmazva ?« Erre nézve a kereskedelmi miniszter úrtól nyert műszaki felvilágosítások alapján ki kell jelentenem, hogy ilyen, a menetgyorsaságot jelző készülék nincsenek a főváros területén közlekedő kocsikon alkalmazva, mert ezek még másutt sincsenek, mert egyáltalában nincsen még feltalálva a menetgyorsaságot híven feltüntető olyan készülék, melyet a ezélnak megfelelőleg alkalmazni lehetne, a melynek alkalmazását tehát
