Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-295

295. országos ülés 1898. május 10-én, kedden* 59 a kereskedelmi miniszter úr elrendehetné. Azonban a technika haladásával talán feltalálnak ilyen készüléket, s akkor a kormány mindeuesetre foglalkozni fog vele, ez idő szerint azonban azt a kívánságot nem teljesítheti. A kérdés második pontja ez: »Vanuak-e olyféle, másutt már használatban lévő készülékek alkalmazva, melyek az elgázolást lehetőleg megakadályozzák és a mentést megkönnyítik?* Igenis, a legtökéletesebb készülék, melyek eddigelé rendelkezésre állanak, alkalmazásba is vétettek és úgy az elgázolás megakadályozására, valamint a mentés megkönnyítésére vonatkozó rendszabályok végre vannak hajtva. Sajnos, nem állunk ott, hogy ezeket kielégítőknek és tökéletesnek mondhatnók. Napról-napra jönnek úgy a kereskedelmi minisztériumhoz, mint a rendőrséghez újabb feltalálók, a kik a találmányaikat patentirozni kívánják s azok, melyek csak egy kissé is biznak a gyakorlatiságnak látszatával, minden egyes esetben próba-eljárás tárgyává tétetnek és kipróbáltatnak. A technika haladását természetesen itt is éber figyelemmel kisérik a felügyelők és mihelyt feltalálnak olyan készüléket, a mely a gyakorlatban is beválik, a kormány mindenesetre meg fogja tenni kötelességét és annak kényszerítő alkalmazását elő fogja írni. »c) Szereztek-e a miniszter urak felügyeleti joguknál és az ebből folyó felelősségüknél fogva arról is meggyőződést, vájjon a villamos vasutaknál a feladatuknak megfelelni képes, eléggé szakavatott egyének vannak-e mint kocsivezetők alkalmazva?* Erre a kérdésre jelenthetem, hogy miután a kereskedelmi minisztériumnak szakközegei, a vasúti és hajózási főfelügyelőségnek a közegei a villamos vasutakon történő gyakori uta alkalmával mindig éber figyelemmel kisérik a kocsivezetők szolgálatát, konstatálhatja a kereskedelmi miniszter úr, hogy a szóban levő vasutaknak állandó és begyakorolt koesivezető-személyzetök van, és hogy a közúti vasúti társaságnak jövőben megnyitandó vonalai számára új kocsivezetők kiképzése szüntelen folyamatban van. »d) Vájjon a vasutak igazgatóságai a személybiztonságnak megfelelő, különösen a menetgyorsaságot szabályozó és megállapító szabályzatokat és rendszabályokat léptették-e életbe, és ha ez megtörtént, mi az oka, hogy közegeiknek emberpusztító mesterségét elnézik és lanyhán veszik, és hogy számos halálos kimenetelű elgázolás daczára sem lehet tapasztalni, hogy a koesik a bár jövedelmező, de közveszélyes menetgyorsaságot mérsékelnék?* Igenis e tekintetben is van egy kidolgozott szabályzat, — még nincs ugyan véglegesen jóváhagyva — a melyet a vasutak igazgatóságai a személybiztonságnak megóvása végett bocsátottak ki, a melyben az egész szolgálat szabályozva van. Az az állítás, mintha a kocsik közlekedési gyorsasága a vállalatnak feküdnék érdekében és nem a közönségnek, téves. De a kocsik közlekedésének előírt sebessége, — az azon túlmenő kétségtelenül veszélyes és káros volna, — de a szabályzatban megállapított, tehát az utczák, sarkok és helyek szerint a 6—12 — 15 kilométert meg nem haladó gyorsasága nem is lehet okozója ezeknek a szerencsétlenségeknek. Különben is, hogy ez a gyorsaság a közönségnek érdekében fekszik, az kitűnik abból, hogy ha például a hat kilométeren alul is leszálló tempóval haladua a villamos vasút, akkor, beleszámítva az egyes állomásokon való megállást, a gyorsaságnak csökkenését az állomáshoz való közlekedésnél és a megindulásnál, nem mehetne gyorsabban, mint egy rendes lépésben haladó ember; akkor pedig, természetesen, eltévesztené azt a jótékony hatást, a melylyel egy ilyen járműnek bírnia kell. De ne tessék azt hinni, hogy a kisebb gyorsaság a gyalog közlekedő lakosság biztonságára előnyös volna, mert akkor, ha ezek a kocsik olyan lassan mennének, a jelenlegi egy kocsinak a helyén 5 — 6 kocsi járna, folytonos egymásutánban járnának a kocsik, a miből még nagyobb veszély háramlanék a járókelő közönségre. Az 5. pontban azt kérdi az interpelláló képviselő úr: »Hajlandók-e a miniszter urak az elgázolások tárgyában vizsgálatot indítani és saját hatáskörükben a szükséges intézkedéseket megtenni abból a czélból, hogy azok a kik akár mint felelős igazgatók, akár mint kocsivezetők az elgázolások okozói, felelősségre vonhatók és megbüntethetők legyenek és hogy egyrészt a menetgyorsaság mérséklése a kellő gondosság szem előtt tartása és kellő készülékek alkalmazása által az elgázolások és egyéb Szerencsétlenségek és balesetek lehetőleg korlátozva és csökkenthetők legyenek?* Ebben a tekintetben eddigelé is, a hány baleset előfordult, a rendőri előnyomozás rögtön megtartatott. A rendőri előnyomozás alapján azután a bűnvádi eljárás megindíttatott és a törvények szerint meg is tartatott. És itt is adatokra hivatkozhatom, a midőn azt állítom, hogy azon 43 haláleset közül, a melynek adatai előttem ismeretesek, 32-ben az illető királyi bíróság az esetet a bűnvádi eljárásra alkalmatlannak tartotta és azt félretette. Hét esetben a vizsgálat folyik és csak négy esetben állapította meg a bűnösséget, vagy vétkességet és történt vád alá hidyezés, de ezen négy eset is nagyobbára felebbezés alatt van és még befejezve nincsen. De azért úgy a rendőrség, mint a műszaki