Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.
Ülésnapok - 1896-295
295. országos ülés 1898. május 10-én, kedden. 57 de nem a kisipari szövetkezetekre. A 7. §. ugyanis eltiltja a szövetkezeteket attól, hogy üzleti körüket saját székhelyükön kivűl kiterjeszszék. Ez az intézkedés, a mint mondom, nagyon helyes és elfogadható a mezőgazdasági szövetkezetekre nézve, de nem a kisiparosokra nézve. Mert például Pozsony városában nagyon könnyen megélhet valamely kisiparosszövetkezet, a mely csakis a város területére szorítja üzeme körét, de már például Pozsony-Szent-György városában, vagy ennél kisebb helyen önálló kisiparosszövetkezet vagy egyáltalában nem állhat fenn, vagy csak akkor, ha üzleti körét a szomszédos községekre is kiterjesztheti. Arról kell gondoskodnunk, hogy hozzáférhetővé tegyük a szövetkezeti ügy jótéteményeit és áldásait azoknak a kisiparosoknak is, a kik elszórtan, kisebb helyeken élnek. Hasonlóképen az 5. §. sem alkalmazható szerintem az iparosszövetkezetekre, a mely szakasz azt mondja, hogy a szövetkezetek üzletbe csakis saját tagjaikkal bocsátkozhatnak, kivéve a takaiékbetéteket és a kölcsönfelvételt. Én ezen megszorítást még a mezőgazdasági szövetkezeteknél sem tartom tanácsosnak, nehogy ez által az uzsorának nyújtassék támpont; annál kevésbbé fogadhatom el ezt az iparosszövetkezetekre nézve. Legyen szabad a mondottakon kivűl még csak két dolgot érintenem. Az egyik vonatkozik a 2. §-ra, a mely azt mondja, hogy szövetkezet ezentúl csakis a hatóság vagy nyilvános testület, még pedig taxatíve felsoroltatnak a testületek, továbbá a központi hitelszövetkezet közreműködésével alakítható. Nem akarok sok szót vesztegetni (Halljuk! Halljuk!) és esak röviden azt mondom, hogy ez a szakasz egyszerűen törlendő. Minők azok a hatóságok, a melyek a közreműködésre hivatva vannak a szövetkezetek alakítása körül? Politikai hatóság az, vagy telekkönyvi hatóság, vagy talán adóhivatal? Továbbá mit jelent ez a szó: közreműködés? Kezdeményezést jelent-e, vagy csak ellenőrzést és mindkét esetben minő határig? Szóval, bármely oldalról vizsgáljuk ezt az intézkedést, azt feleslegesnek és károsnak találjuk. Hiszen ott vannak a törvényjavaslatnak az alakításra és a szervezetre vonatkozó szigorú intézkedései. Örvendjünk annak, hogy ezen az alapon az országban egyáltalában szövetkezet létesülhet, azt pedig ne vizsgáljuk, hogy ki volt a szövetkezet alapítója. A másik megjegyzésem arra vonatkozik, hogy az én felfogásom szerint a vidéki szövetkezetek túlságos mértékben ki vannak téve a központi hitelszövetkezetek beleszólásának, beleavatkozásának és gyámkodásának. Én attól tartok, hogy az önsegély és különösen az önfelelősség tudata, a mozgékonyság és vállalkozó KÉFVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. XVI. KÖTET. szellem vidéki szövetkezeteinkből ki fog halni azon folytonos és szisztematikus gyámkodás folytán. Ezzel befejeztem felszólalásomat annyival is inkább, mivel látom, hogy a t. ház nem igen hajlandó meghallgatni, (Halljuk! Halljuk!) mondom, bezárom felszólalásomat azzal a kijelentéssel, hogy én az előttünk fekvő törvényjavaslatot feltételesen elfogadom a részletes vita alapjául, hanem végleges hozzájárulásomat attól teszem függővé, hogy bizonyos változtatások és módosítások, melyeket a részletes vita alkalmával tenni fogok, elfogadtatnak. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A tanácskozás a holnapi ülésre halasztatik. Következik most a belügyminiszter úr válasza Visontai Soma képviselő úr interpellácziójára. Perczel Dezső belügyminiszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Visontai Soma képviselő úr még a múlt év folyamán interpellácziót intézett úgy a kereskedelmi miniszter kollegámhoz, mint hozzám, a villamos vasutak által okozott elgázolások és egyéb balesetek tárgyában. Ezen interpelláczió, a mint ő is azt két miniszterhez intézte, mind rendőri, mind pedig műszaki eseteket ölel fel és épen azért két minisztérium hatáskörét érintvén, a szükséges előtanulmányok okozták azt, hogy mindeddig a válasz megadható nem volt. Most azonban van szerencsém úgy a magam nevében, illetve a belügyi hatáskört illető rendőri intézkedésekre vonatkozólag, valamint a kereskedelemügyi minister nevében a műszaki szempontokat illetőleg válaszomat a következőkben megadni. (Halljuk!) A két kérdést leszek bátor összefoglalni. Az elsőben azt kérdi az interpelláló úr (olvassa) : » Van-e tudomásuk a miniszter uraknak azokról a számos súlyos balesetekről, melyeknek a fővárosban üzemben levő villamos erőre berendezett közúti vasutak okozói ?« A másodikban pedig ezt kérdi (olvassa): »Tudják-e különösen azt, hogy eme vasutak a köteles gondosság és figyelem mellőzésével számos embernek az életét pusztították már el, és hogy napról-napra sűrűbben fordulnak elő elgázolások, melyek az elgázoltak halálát vagy súlyos megsebesülését, vagy örökös nyomorékká tételét okozzák ?« Hát, t. ház, van tudomásunk ezekről a sajnos előfordult esetekről. Hogy van tudomásunk róluk, bizonyítja az is, hogy ezekről az esetekről már azon hivatalos adatul szolgáló jelentés, melyet a budapesti székes fővárosi állami rendőrség 1896. évi működéséről a mostani főkapitány kiadott, és a mely példány az idei költségvetés tárgyalása alkalmával itt általában használatban 8