Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-295

54 a»5. országos ülés 1898, i. májas 10-fítt, kedden. önmagukon segítsenek, a minek fényes tanújelét ép a szövetkezet terén már régóta adták. Ott az állami beavatkozás sem nem szükséges, sem nem kívánatos. Ha én csupán csak ezeknek az érdekeit tartanám szem előtt, úgy a tervbe vett egész törvényhozási alkotást teljesen elejtendő nek kellene nyilvánítanom. Ez azonban oly szűk álláspont volna, melyet én magam sem tudnék igazolni. Én azonban e tekintetben készséggel helyezkedem a törvényjavaslat álláspontjára, mert ismerve hazánk viszonyait, én is szükségesnek tartom, hogy az állam karolja fel az annyira fontos szövetkezeti ügyet s azt hathatós pártfogásában és támogatásában részesítse, mert csak így tartom lehetségesnek, hogy a szövetkezeti ügy az egész állam területén lehetőleg egyenletes lendületet nyerjen, mert fájdalom a nélkül ez sok helyütt nem várható. É javaslat elbírálásánál tehát reám nézve is csak az lehet a kérdés, hogy helyes-e az az alap, a melyen az állami akczió terveztetik és czélszerűek-e azon specziális intézkedések, a melyek által a jelzett czélt elérni óhajtják. Ebben a tekintetben pedig, — ezt el nem hallgathatom — súlyos aggályaim vannak. Az előttünk fekvő törvényjavaslatban tervezett szervezés úgy alapjában, mint részleteiben sokban elüt minden más hasonló irányú alkotástól. Ez ugyan egymagában nem volna hiba, sőt ellenkezőleg hiba volna, a külföldi intézmények kritikátlan átplántálása hazánknak a külföldtől oly sok tekintetben elütő talajára. De másfelől bizonyára az is hiba, ha nem veszszük figyelembe azon tapasztalatokat, a melyeket a külföldön tettek oly téren, a melyen mi még csak kezdők vagyunk. Én, t. képviselőház, megvallom — és ezekben foglalom már e helyütt össze a törvényjavaslat fölött alkotott véleményemet, — ha ez a javaslat törvénynyé válik úgy, a mint van, akkor attól tartok, hogy igen számosan a már meglevő szövetkezetek közül, a melyek önerejükből és minden állami támogatás nélkül keletkeztek és jelenleg virágoznak, meg fognak akasztatni jelentékenyen egészséges fejlődésükben és mindaz, a mit a törvényjavaslat elő fog idézni, mindössze nézetem szerint abból fog állani, hogy az első években néhány száz új szövetkezet fog rohamosan alapíttatni, hanem a szövetkezeti ügy általános lendületet, azt a lendületet, a melyet óhajtanunk kell, ezen törvényjavaslat alapján nem fogjuk elérni. Legyen szabad, t. ház, ezen felfogásomat röviden indokolnom, szorítkozván ezúttal inkább csakis ;i lényeges és elvi jelentőségű kérdésekre, fentartván magamnak, hogy a részletes vita alkalmával egyet-más és kevésbbé lényeges, de azért mégis eléggé fontos kérdésekhez hozzászólhassak. Az előttünk fekvő törvényjavaslat a gazdasági, helyesebben mezőgazdasági és ipari szövetkezetekre vonatkozik. Mindjárt a czímnél felmerül kérdés, hogy miért nem szabályoztátik ez alkalommal az egész szövetkezeti ügy egységes szövetkezeti törvénynyel, a mint terveztetett? Hiszen úgy a mostani kormány, mint az azt közvetlenül megelőzött kormány ismételten kijelentette, hogy a kereskedelmi törvénynek a szövetkezetekre vonatkozó intézkedései hézagosak és fogyatékosok és így reformot igényelnek. Hiszen még 1894-ben az akkori igazságügyminiszter úr, bár az én felfogásom szerint ez az ügy nem az igazságügymiuiszter hatáskörébe esik, egy erre vonatkozó tervezetet dolgozott ki, mely nyilvános diskusszió alá került. Tehát az előttünk fekvő javaslat szerint az összes többi szövetkezeti tagokra a meglévő kereskedelmi törvénynek idevonatkozó intézkedései érvényben maradnak. De sajátságos az, hogy a kisebbszeríí mezőgazdasági és ipari szövetkezetekre is, a mennyiben nem alakítják át alapszabályaikat az új törvény szerint, a régi kereskedelmi törvény intézkedései fognak alkalmaztatni ezentúl is, tehát jövőben két kategóriája lesz ezeknek a mezőgazdasági és ipari szövetkezeteknek: olyanok, a melyek a kereskedelmi törvény alatt állanak, és lesznek olyanok, melyek ezen új törvény intézkedései alá fognak tartozni. Ennek folytán elő fog állani az az anomália, hogy két egymás mellett működő ugyanazon alap m szervezett, ugyanazon ügykörrel és ugyanazon alapszabályokkal biró szövetkezetek közül az egyik a kereskedelmi törvény alá, a másik pedig az új törvény alá fog tartozni. De ez a különbség nem oly ártatlan, mint a minőnek látszik. Ugyanis az egyik kategóriába tartozók : azok, a melyek az új törvény szerint átalakították alapszabályaikat és beléptek a központi hitelszövetkezetekbe, az állam elkényeztetett kedvencz gyermekei, ezek minden csak képzelhető állami kedvezményben részesíttetnek, mindenféle előjogokat kapnak, adó- és illetékmentességben részesülnek, sőt állampéuzekből is bőségesen dotáltainak. A másik kategóriába tartozók: azok, a melyek vonakodtak eddigi kötelékeiket felhagyni, mivel azokban nőttek fel és azokban jól találják magukat és mivel nem akarják feláldozni függetlenségüket és önállóságukat, az állam mostoha gyermekei ieszuek, semminemű kedvezményben nem részesülnek, sőt egyenesen halálra Ítéltetnek. Hiszen természetes, hogy esek - nem versenyezhetnek azokkal a privilegizált szövetkezetekkel és ennek következtében okvetetlenül mindenünnen el kell tünniök, a hol ily verseny kifejlődik. Ez nemcsak nagy igazságtalanság,