Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-295

295. országos illés 1898. májas 10-én, kedden. 5íi tem, mert bizonyos douce violence-szal minden szövetkezet a belépésre van utalva. Bizonyára nem kerülte el a t. ház figyelmét, hogy ezen alapszabályokra nézve az egész intézmény ezen fundamentumára nézve abszolúte nincs pozitív intézkedés a javaslatban. (Úgy van! balfelöl.) A 47. §. azt mondja; ^Központi szövetkezet állíttatik föl.« Ki állítja fel? A kormány, egy pénzintézet? Bizonyos elv szerint? Ez diskréczió. A következő szakasz alapító és rendes tíigokról beszél, de a szavazatok mikénti gyakorlását is az alapszabályoknak tartja fenn, melyet az alapítók alkotnak meg, A miniszteri javaslatban a kormány által kinevezettek majorizáltak volna az igazgatóságban ; az igazságügyi bizottságban ebből engedett lealkudni a kormány, de ez irrevalans épúgy, mint az a látszólagos kedvezmény, hogy csak hat igazgatósági hely töltetik be az első évben. A punctum salienst az alapszabályok képezik. Azt pedig az alapítók közgyűlése alkotja meg, hol a kormány, mint első legnagyobb részvényes, döntő befolyást fog gyakorolni. Ki biztosít, hogy milyenek lesznek ezek az alapszabályok ? Erre nem a törvény imperativ szava adja meg a választ, mert erről hallgat a javaslat, de a bizalom szubjektív forrására vagyunk utalva. Ily fontos és döntő kérdésnél pedig a törvényes intézkedés objektivitásának garancziáját bármily alapító társaság irányában is szubjektív momentumra átruházni a kellő gondoskodás követelményeivel nem tudom összeegyeztetni, mert azt hiszem, elég fontos, hogy az összes falusi szövetkezetek a központtól fognak függni, máshol kölcsönt sem vehetnek föl; a központ abszolút hatalommal adja s mondja föl a kölesönt, s a 64. §. a központi bírói felhatalmazás nélkül is a falusi szövetket bármily vagyonából magát kielégítheti, és miután, t. ház, ezek a szövetkezetek be fogják hálózni az egész országot, annak minden kis faluját, a falu minden hitelre szoruló emberét, bátor vagyok kérdezni: az emberi véges lelki erS mily megfeszítését, mily lemondó önmegtagadást kell követelnünk bármely kormánytól, hogy az alapszabályokat ne úgy alkossa, hogy ily hatalom fölött — a legérzékenyebb részen — rendelkezve, egy adandó válasxtásnál például ezen oly könnyen hozzáférhető, olcsó, kényelmes és mindenesetre hatásos presszió neki előnyöket ne biztosítson? (Úgy van! balfélől.) T. ház! A bizalom olyan, mint a hit, a szív legtitkosabb kamrájában fogamzik meg, azt az isteni szikrát, mely lángra s így életre keltette, nem ismerheti, de ne kutassa idegen szem. én sem kutatom forrását azon bizalomnak, (Egy hang: Három millió!) melylyel a tisztelt szabadelvű párt a t. kormányhoz ragaszkodik: de tiszteletem e bizalom iránt sokszor megdöbbentő csodálkozássá változik és figyelmezteti önöket, hogy e rendelkezéssel önök egy blanque váltót adnak a kormánynak, megbizójuk, az ország nevében. Vagy a törvényjavaslat s vele az intézmény oly silány, hézagos, hogy az állam érdeke másként, mintily veszélyesendespota bástyaáltal nem óvható meg egyedül, vagy a törvény e — szubjektív biztosíték — nélkül is jó és akkor a t. kormány úgy cselekszik, mint Shakespeare velenczei kalmárja. A kormány is pénzt ad kölcsön, de biztosítékképen oly adóslevelet vesz, mely az adós egész erkölcsi életét, meggyőződését, lelkét a hitelező kényúrnak leköti. Nem egy font húst, mint Shakespeare, de a függetlenséget követeli 500.000 obulusért. A javaslat az uzsorát akarja kiirtani és a kormánynak kezébe adja a jogot, hogy tetszése szerint az uzsora legvandalabb nemét gyakorolja. Nem gondolja a t. szabadelvű párt, hogy nincs az a virágszál, mely idővel el nem hervad, a mai kormány uralmának is egyszer vége lehet. Ma egy erőszakos hajlamú kormány vezeti a hatalmat, de melynek hazafiságát kétségbevonni nem akarom, de sajnos, Magyarország viszonyai olyanok, a nagyközönség ellenálló képessége oly laza, hogy ma még egy teljesen hazafiatlan kormány is fenn tudná magát tartani, annyi hatalmi eszközzel rendelkezik. Én ezeket ismét egygyel nem akarom szaporítani, azért a javítás reményében ugyan elfogadom a javaslatot, de ha ez a részleteknél nem sikerülne, a harmadik olvasásnál ellene fogok szavazni. (Zajos helyeslés és éljenzés balfélől. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök í Az ülést megnyitom. Perczel Béni jegyző: Meltzl Oszkár! Meltzl Oszkár : T. képviselőház! Midőn az előttünk fekvő törvényjavaslathoz szólanék, bátorkodom attól, hogy a szövetkezeti ügy általános fontosságára nézve fejtegetésekbe bocsájtkozzam. Azt gondolom, e tekintetben nincs köztünk véleményeltérés. Arról sem kívánok bővebben szólani, bár ez iránt már inkább létezhetnek eltérő nézetek, hogy egyáltalán szűk séges-e hogy a kormány a szövetkezeti ügyet általános támogatáson kivtíl előmozdítsa és gyámolítsa közvetlenül oly módon, mint az most a jelen törvényjavaslatban terveztetik. Vannak ugyan hazánknak egyes vidékei, melyeknek lakosai, értem a földmívelőket és kisiparosokat, eléggé intelligensek és eléggé érettek arra, h <gy önmaguk erejéből minden felsőbb gyámolítás nélkül