Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.
Ülésnapok - 1896-295
50 295. országos ülés 1898. május 10-én, kedden. tését s újaknak egészséges keletkezését hathatósul előmozdítsa a törvény, s az alatt semmi titkos czél nem lappang, úgy némely fontos javítástól el nem zárkózhatik s melytől egyszersmind függővé teszem szavazatom. Hogy ily javításokatelérhessünk, egész tárgyilagosan fogom vizsgálni a javaslatot. (Halljuk!) A kifejtett állapotok bajain kivül, beismerem, van még egy speeziális magyar betegség, a mely a mai kort jellemzi. Ugyanis a kitartó öntevékenység és takarékosság hiánya s ennek ellenlábasa a nagyzás hóbortja, melyet sehol a világon oly mértékben kifejlődve uralkodni nem látunk, mint mináiunk. Minden ember osztálykülönbség nélkül legalább úgy akar élni, mint a nála egy fokkal jobban szituált ismerőse. És ez így van a falusi népnél is. Itt Budapesteia a parkklub, ott a korcsma, itt a fix fiakker, ott a czifrább ruha, itt a pezsgő, ott a rossz pálinka s annak mértéktelen és hitelben élvezete. (Tetszés balfelöl.) Ha az általam felállított diagnózis helyes, s ha már most ezen koráiiapotot a maga egészében helyezzük a bonczasztalra, kérdem : a jelen javaslat úgy, a mint előttünk áll, megfelel-e az orvosság lényeges kellékeinek? A keret szűkre van szabva, csak a kis exiszteneziákat öleli föl, s ez helyes. De bátor vagyok figyelmeztetni, hogy csak mint első lépés, kissé ugyan elkésett terminussal, de helyes lépés az agrár reformok terén. Ezek után bátor leszek szerény aézeteim előadni a javaslatra. Mit kontemplál a jelen javaslat, úgy a mint előttünk áll?A legjobb esetben,ha minden »klappol« és a társadalom—mint az indokolás mondja — »szeretettel fogja az ügyet fölkarolni«, akkor mi fog történni? A nép néhány perczenttel olcsóbb hitelt fog kapni. Ez a száraz tény. Nem akarom ma, midőn sok falu Lengyelországot, az uzsora klasszikus hazáját messze túlszárnyalta, ezen vívmány előnyeit legkevésbbé sem kisebbíteni; én hiszem, hogy legalább ezt a czélt bizonyos mértékben el fogja érni a törvény, feltéve, hogy a mármarosi, ungi, beregi szűk szorosokba be tud férkőzni; ezt az eredményt is üdvözölni fogom. De kérdem a t. földmíveléstigyi miniszter urat, a nemzeti párt legújabban kérlelhetlen ostorát és támadóját, (Derültség halfdöl.) kielégíti egy ilyen jól fundált, de kissé hideg pénzintézet az ő, a magyar parasztért hevülő szivének ambiczióját? Nem veszi észre a javaslatban a nagy dimenzió-hibákat, hogy annak szelleme nem elég magas, karaktere nem elég mély?Hogy abban a kormányhatalmának báslyái mily erősek s az egyéni szabad fejlődésnek lehetősége mily gyenge? Hogy az államhatalom czentraJizált deszpotizmusa mily korlátlan s a kis falusi szövetkezet szabadsága mily korlátolt? Nem veszi észre, mily különbség van a közt, a mit ad, és a mit kap a kormány? Mit kap a kormány? Tiz évi magánszorgalom, lankadatlan, kitartó munka eredményét: 400 egészséges szellemben nevelt szövetkezetet; kapja ezeknek saját erejével szerzett legszentebb jogát: függetlenségét; helyette ad egy kis jól biztosított kölcsönt, egy kétes törvényt is egy bizonytalan jövőt. Nem veszi észre, hogy ha így marad a javaslat, egy éltető organizmus helyett egy holt mechanizmus áll előttünk? Mert a javaslatban az államkincstár kétségtelen biztosítása a kormánynak szubordinált központ által uralt vasszerkezet áll előttünk a bürokrata holt mechanizmusának egész élettelen tömegét látjuk; de az éltető organizmus*, mely szabad fejlődésre és önsegélyre nevelne, mely az intézmény idealizmusát képezi, nem látjuk sehol. (Helyeslés.) T. ház! Az öreg Raiffeisen fölkiált: társulásokra van szükség, de oly társulásokra, melyek a nép sajátságainak megfelelnek, természetszerűleg is szabadon fejlődnek.« Hol van a javaslatban a természetszerű szabad fejlődés lehetősége, mikor azt a szolgabíró vagy a pandúr alakítja meg ? (Úgy van !) Méltóztatnak a gazdasági egyletekre hivatkozni. A hevesmegyei gazdasági egyesületben két év előtt mozgalmat csináltam szövetkezetek propagálására, meghallgattak, gyűléseztünk, kitűnő szakerők fölolvasásokat tartottak, de végííl a gazdasági egyesület választmánya kimondta, »hogy szövetkezetek alakításának kezdeményezését a gazdasági egyesületnek nem ajánlja«. T. ház! Az emberiség legnagyobb kulturkérdései attól függnek, vájjon az adott időben akadnak-e bizonyos számú emberek, a kik a tisztességet, az önfeláldozást az élet elé, az élet fölé helyezik; a kik föláldozva magukat, a saját íén«-jükwek legszűkebb kényelmi követelményeit is, nem kiméivé időt és fáradságot a gyengébbek, a tömeg élére állnak, így a vezetői jog és az alárendeltségi viszony nehéz problémáját helyesen megfejtik. így születik meg a nép előtt azon tekintély, melyet sem izgató szónoklatok, sem sajtó és népgyűlések, sem bármi kicsinyítés meg nem buktatnak, melyeknek azonban nem lényeges kelléke a szolgabírói pálcza, vagy a főispáni jogar. A farizeusok azt állították, hogy Krisztus előtt is már sokan voltak a zsidók közt, kik ugyanazt tanították, mint ő; elfeledték azonban, hogy ő volt. az első, ki úgy is élt, a mint tanított. Ma sokszor hallani kormánypárti körökből panaszokat, hogy az ellenzék minden tekintélyt