Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.
Ülésnapok - 1896-295
295. országos ülés 1898 í. május 10-én, kedden. 51 lerombol. Némi igaz lehet benne, de elfeledik, hogy tekintély megalapítására és fentartására époly kevéssé alkalmasok köhécselő bürokraták, mint azok a mai magyarországi basák, kiknek egyetlen devisetik az orániai jelszó: »je inain tiendrai« (Derültség és tetszés balfelöl.) A mai közélet beteg állapotának legfrappánsabb és szomorú szimptomája, hogy igen nagy része az ország azon legtiszteségesebb elemeinek, kiket intelligenezia, társadalmi függetlenség, egészséges ítélőtehetség, jó nevelés, talán családi tradicziók is a magyar közélet terére deszignálnának, visszavonulnak, mert nem tudják, vagy nem akarják fölvenni a keztyűt azon modern bajnokokkal, kik keveset veszthetnek és mindent nyerhetnek. Ezen megdöbbentő jelenségnek, melynél a jelenlegi kormány érte el a legnagyobb rekordot, (Tetszés.) természetes következménye, hogy a ki ez előítélettel szembeszáll és önzetlenül ma is mer hazájának a nyilvánosság terén szolgálni, rögtön gyanúsítással lesz befeketítve; az eredmény pedig az, hogy épen nem >pusztán« jellemek ülnek mindenütt az országban a domináló pozieziókbau. (Igaz! Úgy van! balfelől.) Kérdem: a mai hivatalos apparátus képes lesz mint vezető, oktató, nevelő kezébe venni a nép egész erkölcsi életének reformálásät ? Mert erre van szükség. Vagy egyszerűen e törvénynyel egy újabb formájára az adósságcsinálásnak akarjuk tanítani a magyart ? De hiszen nincs az a raffinált fajtája a pénzműveletek leleményességének az adósságcsinálás terén, mely a magyar ember előtt új lenne. A falu uzsorása, a biztosító ügynök épúgy, mint az állam, a szükség és a laza erkölcsi fogalmak kiművelték erre a magyar embert. Nem is lehet ez a czélja a javaslatnak; legalább nem ez az az ideál, melyet a törvénybe beleöntve látni óhajtanék. Megtanítani azt a kisembert, hogyha az apró vízcseppek összeállnak, folyammá egyesülhetnek, mely fölemeli hajójukat s azt a megelégedés, a tisztesség, a hazaszeretet tiszta és nyugodt kikötőjébe fogja vezetni. Ez az ideál az emberi társadalomban az ellenséges indulatú, különböző érdekű, különböző felekezetű, különböző nyelvű tagokat összehozza, az elletéteket kiegyenlíti, a válaszfalakat gyengíti, a különböző mélységeket áthidalja azon erős kapocscsal, melynek látható rugója a közös anyagi érdek benső jogalapja azonban a mai kor erkölcsi elvadultságánäl hatalmasabb természetes s így megdönthetlen felebaráti szeretet isteni törvénye, A szövetkezet legyen a falu gazdasági és kulturális állapotának vezetője; az legyen az életiskolája, melyben a szorgalom, az összetartás, a takarékosság, a mértékletesség, a pontosság, a buzgóság képezik a tananyagot, hol tanuló minden tag s tanító a szebb jövő reménye. Nem hiszem, hogy ezt az ideált a mai hivatalos apparátus távolról is meg tudja közelíteni. Hiszen eddig is meg voltak ezek a közhatóságok, de kulturális misszió teljesítésében már csak a túlhalmozott munka is megakadályozta őket. A javaslatnak kardinális hibája, hogy a helyett, hogy az alkotásra fölhívna, a helyett, hogy minden alkalmas elemet bevona — abból kizárja az egész társadalmat s csak a hivatalos Magyarországot dezignálja. (Úgy van! Úgy van! balftlöl.) Engedje meg a t. ház, hogy egy, a szövetkezet alapítására igen hivatott faktorra.'legyen szabad rámutatnom. (HaVjuk! Halljuk!) G-róf Apponyi Albert mélyen t. pártvezérem egyik utolsó remek beszédében gyönyörűen is helyesen kifejtette, hogy a népnek szüksége van vallásra, szüksége van felekezetre; én bátor vagyok hozzátenni, hogy jó papra is szüksége van. A falunak a központját a templom képezi mindig, még ha mértanilag nincs is a közepére építve; ennek átvitt értelemben is úgy kell lennie, (Helyeslés bálfelöl.) s az a kéz, mely áldást ad híveinek, bizonyára a szövetkezeti téren is áldásosán fog működni. A gyakorlat is ezt bizonyítja; a legjobb szövetkezetek azok az országban, melynek élén a falu lelkésze áll. (Úgy van! Úgy van ! balfelől.) íme egy másik gyakorlati példa. Én magam lelkes híve vagyok a szövetkezeli eszmének, s talán nem leszek szerénytelen, ha egy falusi szövetkezet alapítására már csak a gyakorlatnál fogva is elég képességet ambiczionálok; de ha például a központ igazgatóságával erős politikai kollizióban, a megyei gazdasági egylet elnökével privát súrlódásokban lennék, akkor mondjon le falúm a szövetkezeti eszme előnyeiről ? Igénytelen nézetem szerint az első nagy hibája a javaslatnak, a melyen javítni kell, azon részében rejlik, mely az alapításról szól. Második aggályom a szervezetre vonatkozik. A Schulze-Delitzsch és a Raiffeisen-féle szövetkezetek közt a lényeges különbség, hogy amaz inkább városokra, ez falukra helyezi a súlypontot, az nem tagoknak is ad kölcsönt; kamatot fizet, ez csak tagnak hitelez s mérsékelt osztalékot ad; az felülről lefelé gravitál, míg Raiffeisen alul, kint a falun kezdi és szervezi szövetkezeteit, de mindenütt megvan az összekötő kapocs utáni törekvés. De magával hozza egy ily összekötő kapocs szükségességét a gyakorlati észszerűség is. Az a kis falusi szövetkezet csak úgy lesz a veszélyektől megmentve, úgy íog missziójának kellőkép megfelelni, ha biztos ellenőrzés, és autonómiájának teljes önállósága mellett is (Úgy van! Úgy van! balfelől.) állandó támogatás által erős7*
