Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-295

45 29s- országos ftlés 1898. május 10-én, kedden. alkalmazkodását. Ezen alapszabályoknak alkalmazkodási képességére ugyanis nagy súlyt helyezek, mint már az előzőkben kifejtettem, nagy súlyt a szövetkezet állandóságára, tehát a tagoknak nem könnyű kiléphetésére, a tartalékalay képzésére, és főleg a közvetlen forrásból eredő betétek egybegyfíjthetésére. A mi a szövetkezetek által képezett központi intézet mint szövetkezet részéről kibocsájtandó kisebb értékű kötvényeket illeti, ezeknek elhelyezhetését, értékesíthetését az országban és az országon kivül, — arra nézve — miután némi aggályaim vannak, talán szíves lesz a t. pénzügyminiszter úr felvilágosító felszólalásával némi adatot szolgáltatni. Ha ezen kötvények az élvezett kedvezményekkel bizalmat fognak gerjeszteni és jól lesznek elhelyezhetők, egészséges fejlődést biztosíthatnak a szövetkezetnek és számukra hatalmas erőforrást. Francziaországban miért nem fejlődött a múlt időkig a szövetkezeti eszme? Főleg azért, mert e takarékossághoz szokott nép, még a legalsóbb rétegében is, igyekszik állampapírokat vásárolni és pénzfeleslegét leginkább így helyezi el. Az utóbbi időkben láttam csak egy társulati alakulást némileg szövetkezeti alapon, az úgynevezett banque populaire czímü egyletekben, melyeknek ereje abban rejlik, hogy nem az üzleti rész száma szerint osztatik fel a nyereség, hanem a szerint, hogy ki mennyiben járult az évi nyereség gyarapításához. Ezen új formula ösztönzött sokakat arra, hogy alapítsanak ily betéti társaságokat. Ha az általam érintett és röviden vázolt viszonyokat figyelembe veszszük és a törvényjavaslathoz nagyobb igényt nem füzünk, mint azt, hogy módot akar nyújtani arra, hogy a szövetkezeteket a megalakulás nehézségein átsegítse és az eszményi öntársulás útján képessé tegye a továbbfejlődésre, akkor a javaslattal, ha annak részletein némi módosításokat teszünk, ezélt fogunk érni. Nem mondom, hogy a szövetkezeti formák bizonyos tartalmi egysége, a felügyelet bizonyos szigora, az ellenőrzés hatályossága daczára is, melyet a központ gyakorol, e tervezet minden igényt kielégít; de azt állíthatom, hogy ez alapelvek mellett egészséges szervezetet birunk teremteni. De e szervezet megteremtése jóformán mindnyájunk feladata. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Az államkormány megadja a lehetőséget anyagi hozzájárulással is, de az eszmének a nép rétegeibe való bevitele, népszerűvé tétele, egészséges szervezése, mindnyájunk kötelessége. Nemesebb törekvést az intelligeuczia körében alig képzelhetek, minthogy ha mindenki hozzálát nemcsak intellektuális, hanem anyagi erejével is, hogy e szövetkezetek minél szélesebb alapon és minél hamarább megalakulhassanak. (Élénk helyeslés. Úgy van! a jobboldalon.) E kérdésre valóban ráillik: divide et impera. Ne keverjük össze az egyenlőtlen alakulatokat; igyekezzünk arra törekedni már most kezdetben — mert hisz ez lesz a későbbi fejlődés alapja — hogy csak a homogén erőket tömörítsük. Nem szeretném azonban azon szövetkezetek erőforrását gyöngíteni. Nem szeretném, ha ideális fogalmakból kiindulva a tartaléknak, ha csak kis részét is, elvonnánk más czélokra. Épen azok a szövetkezeti tagok, a kik összehordják filléreiket, a kik a biztonság érdekében épen abban a községben kezeltetik betétüket, rá vannak arra utalva, hogy az általuk teremtett tőke csak arra a ezélra szolgáljon, a melyre rendeltetve van. Németország újabban megkisérlette azt, hogy ha a tartalék bizonyos magasságot elért, annak bizonyos hányadát közczélokra kelljen fordítani. Ez meglehetős ellenszenvet szült. Bajorországban magam láttam több oly szövetkezetet, mely hogy e kényszer alul meneküljön, egészen átalakult. A Rajna mellett ezen intézkedésnek pedig egészen más hatása volt: a hol már ugyanis fennállt a megerősödött szervezet, megkétszereződött a betétek nagysága, mert a törvény alapján a szövetkezet a kommunális érdekeket szolgálhatta. Láttam itt egy szövetkezetet, mely 52 taggal alakult; ma 1427 tagja van és évenként 2000 márkát költ közczélokra, községi terheinek csökkentésére. Ezek azok az eszményi állapotok, melyeknek elérésére törekszünk és ha ezt el akarjuk érni, akkor nagyon kívánatos volna, hogy a végrehajtásban épúgy mint, a szervezkedésben, ezen szövetkezetek alakulásának a lehető legnagyobb könnyedségeket adjuk meg. Talán a t. igazságügyi miniszter úrnak lesz módja a végrehajtási rendeletben a könnyítéseket megtenni. így például óhajtottam volna, hogy az eljáró hatóságok maguk a járásbíróságok legyenek. Több kilométer távolságra akadunk törvényszéki központokra. Ezen nagy távolságok az egyes községektől és úgy a czégjegyzés könnyebbé tétele — mert ugyanez illetékmentes lesz és így nem fog előállani az, hogy 10—14 tagnak bejegyzése 50—60 forintba kerüljön — nagyban meg fogják könnyíteni az alakulást s még inkább, ha a járásbíróságok felruháztatnak bizonyos cselekvési jogkörrel oly módon, mint a franezia eljárásban a nyilvántartási törzskönyvek intézményével fennáll, hol nyilvánosságra hozatnak az adósok, és köztudomásúvá válik, hogy minden tagnak a szövetkezettel szemben minő a helyzete. (Élénk helyeslés.) Szerepet vélnék juttatni a postatakarékpénztári intézménynek is a pénzkezelés, betétek átvétele és a központhoz való juttatása körtíl, de mindezek oly részletkérdések, melyekre az általános