Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-295

295. országos ülés 1898. májng 10-én, kedden. 4.5 azon t. képviselőtársaimnak, a kik a különböző foglalkozási körök hiteligényeinek kérdésével foglalkoznak, és az önsegély elvére alapított szövetkezést tartják helyesnek, León Saynek: »Dix jours dans la Haute-Italie* czímű munká­ját s azon bevezetést, a melyet ehhez Rostand irt. Le vannak e műben fektetve mindazon megszívlelendő alapelvek, melyek törekvéseinket irányíthatják, midőn a különböző foglalkozási köröket szétválasztjuk hiteligényeik kielégítésé­nél. Iparosok csak egymás között, mezőgazda­sággal foglalkozók szintén külön alakíthatnak csak életképes szövetkezeteket. (Élénk helyeslés.) Kimondja Say, liogy lehetőleg csak egynemű erők tömörülése biztosítja a hitelszükségletek kielégítésénél a sikert. Én is erre helyezem a fősúlyt, ily értelem­bea dolgoztam ki 1895-ben a javaslatot, mert szerintem az alapszabályok egyes községenkint változhatnak, a szerint, a mint különböző réte­gek állanak előttünk a szövetkezetbe való be­lépésre, és azért az a minimum, a mely az üzletrészekre megállapíttatik, az a korlátolt felelősség, a melyről szerintem mint minimum és maximumról a törvényjavaslat intézkedik, tényleg a magyar viszonyokban rejlik. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) így például Bács-Bodrog vagy Torontál megyében nem haboznám a korlát­lan felelősség elvének keresztülvitelétől sem, de Sáros-, Liptó-, Árva-, Túróczmegyékben nem tudnánk a korlátolt felelősség elve nélkül ered­ményt elérni, mert itt az egyenlőtlen birtok­viszonya, egyenlőtlen vagyoni erejű társuló elemek miatt elkerülhetetlen, hogy a szövetke­zetbe belépjenek olyan egyéniségek, a kiknek nagyobb az anyagi erejük a nagy átlagénál, de épen ezért féltik vagyonukat, de a kiknek be­lépése nélkül a szövetkezet nem prosperálhatna. (Helyeslés a jobbóldalon.) Akárhogy tekintsük is a kérdés fejlődését, a társulási ösztön, a társu­lási vágy az egyenlő, egymást egyformán ismerő, egy czélra törekvő elemeknek egyesítése ered­ményezi a szövetkezet sikerét és biztosítja fen­maradását akkor, ha ezek közvetlenül azon kör­nek filléreit szívják fel magukba, a mely körben az illetők mozognak és élnek, a mely körben a szövetkezet működik. Erre a szövetkezet egész­séges szervezete, — kezelésének feltétlen meg­bízhatósága — a bizalmat felkeltő komoly tény­kedése az alap. (Élénk helyeslés.) León Say igen szépen fejti, hogy ki az első - munkáskéz és termelő filléreinek elvonása a keresmény eredetének helyéről a pauperizmusnak terjedésére vezet, ez teszi szegénynyé és függővé a falusi népet. (Élénk helyeslés; éljenzés.) Durand, »Le Credit Agricok czímű művében és dr. Jäger »Der ländliche Persona 1-Credit« czímű munká­jában szépen utalnak ama csatornák veszélyeire, melyek a földmívelőtől csak el, de hozzá nem vezetnek. Ezt kell tehát megakadályoznunk a kis községi szövetkezetek útján és a betétek elfoga­dását az alapszabályokban a legliberálisabban meg kell engedni, igen természetesen nemcsak a szövetkezeti tagoknak, de bárkinek is, a ki a szövetkezetekhez fordul. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Lehetővé kell tenni azt, hogy ezen szövetkezetek könnyen hozzáférhetők legyenek. Vezetésük és szervezetük olcsó, egyszerű, de feltétlen megbízható legyen; mert nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogyha képes volt hazánk­ban a takarékpénztárak szervezete oly erős gyökereket verni és az első kézből jövő betétek oly nagy összegeket képviselnek e takarék­pénztáraknál, akkor még hazai ismert tőke­szegénységünk mellett is nem szabad a betéti forrást Ja szövetkezetek körében kicsinylenünk. így, hogy csak néhány példával szolgáljak, (Halljuk! Halljuk!) az egyes különbözőbb erejű vidékekről felemlítem, hogy az 1894-ik évben, midőn erre vonatkozó tanulmányaival ugyanis elkészültem, a kalocsai takarékpénztár 120.000 forint alaptőkével 1,600.000 forint betétet kezelt; a sárközi takarékpénztár 60.000 forint alap­tőkével 1,300.000 forint betétet kezelt. A bajai takarékpénztárnak 420.000 forint alaptőke mellett két és fél millió forint betétje volt. A heves­megyei takarékpénztár, a melynek befizetett alaptőkéje 21.000 forint volt és tartalékalapja 103.000 forint, 2,503.000 forint betétet kezelt. Az első kezekből összegyűjthető, ezen tőkék, tehát mint a szövetkezet legolcsóbb erőforrásai nem olyan eliminálandó összegek, mint a milyenek­nek azt Komjáthy Béla képviselő úr tartja. (Úgy van ! a jobboldalon.) Szerintem, ha a hitelszervezetet egészséges szövetkezeti, mint legtermészetesebb és legolcsóbb alapon, meg tudjuk kielégítőleg teremteni, a társulás egyébb alakzatát is életre kell keltenünk. így jelesül a termelési értékesítési fogyasz­tási szövetkezetek alakulása önként fog kelet­kezni, mihelyt a hitelszövetkezet virágzik, a szövetkezeti alapra fektetett állatbiztosítás, az ingó gazdasági értékekben fekvő mozdulatlan tőkeerőnek a közgazdaság számára leendő fel­szabadítása mind oly lényeges feladatok, me­lyeknek megoldását az egészséges szövetkezeti hitelszervezet biztosítandja. (Élénk éljenzés, he­lyeslés.) Mindezekhez azonban anyagi erő kell, és épen ezért az egyes közvetlen kézből jövő fillérek egybegyűjtése főfeladata a hitelszövet­kezeti életnek és közösségnek. Én úgy vélem, hogy a törvényjavaslat általános elvei igazságos alapokon nyugosz­nak. Ezen alapelvek egyikét én abban találom, hogy nem zárja ki az alapszabályoknak helyi

Next

/
Thumbnails
Contents