Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-295

44 295. oracágos Ölés 1898. május 1MB, kedden. tak e törekvések kielégítésére, másrészt pedig magában a társadalomban nem mutatkozott kellő erő a tisztán önmagukra hagyott szövetkezetek kifejlesztésére, kénytelen volt a kormány e hitelszervezetek a legnehezebb problémájának egyikével megküzdeni és egy oly javaslatot terjeszteni elé, a mely nemcsak a kellő alakú szövetkezeti jogbiztonságnak ad törvényes formát, hanem egyszersmind az első nehézségek leküzdésére és az alakításoknál igénybe veendő erők meríthetésére még pénzbeli és erkölcsi támogatást is nyújt. Beigazolta a tapasztalat továbbá azt, hogy tényleg nem lehet az ily szövetkezeteket magukra hagyni; a múltból merített tanulság és ama sok visszaélés, a mely különösen a szövetkezetek megalakulásakor előfordult, a midőn a tévútra vezetettek egyszersmind anyagilag is megkárosíttattak : a közkormányzat kötelességévé tették a bizonyos gondoskodás kifejtését és azt, hogy anyagilag is oly mértékű segítséget igyekezzék nyújtani, hogy az első alakulásokra a kellő lökés megadassék. Azt hiszem, hogy mindazok, a kik a szövetkezetek eszményi tartalmával tisztában vannak, határozottan visszautasítanának még több beavatkozást, mint a mennyit e javaslat tervez. Hiszen sokan a szövetkezeti törvényjavaslat ezen formáját és az állam beavatkozásának ebben kontemplált mérvét már is soknak tartják. Magam részéről úgy vélekedem, hogy a mint e szövetkezetek egyes alakzatai a müveit külföldön tisztán csak ott tudtak virágzani, hol lehetőleg egynemű egyedeknek felvételét el tudták érni: most is csak úgy fognak prosperálni, ha kizárólag azon rétegzeteket ölelik fel, a melyek egyforma foglalkozású körökhöz tartoznak, és nem kevertetnek össze a heterogén elemek, nehogy elszívják olyanok az életerőt másoktól, a kik között az együvé tartozás szoros érzete tulajdonképen nem áll fenn. (Élénk helyeslés.) Ennek biztosítását czélozta az 1895. évben általam tervezett törvényjavaslat, mely akkor kizárólag mezőgazdasági szövetkezetek megalakításával óhajtott foglalkozni. A jelen törvényjavaslati formát sem tekintem másnak, mint vagylagosnak, — mely a mezőgazdasági és ipari szövetkezetek fogalmát csak úgy tárgyazhatja, ha ezek a külön jellegű szövetkezetek tényleg külön és önállóan alakúinak. (Élénk hetyeslés. Úgy van! Úgy van!) A mi Komjáthy Béla t. képviselő úr azon megjegyzését illeti, hogy hiszen a kisemberek anyagi erejének elégtelensége következtében ez az egész törvényjavaslat czélját és hatását elhibázta: ezzel nem nem érthetek egyet, mert épen a legnagyobb tényezőt hagyta ki az egész számításból, a melyre súlyt kell helyeznünk, midőn hitelszövetkezetekről egyáltalában beszélünk, és a melyet ha kiejtünk a számításból, a szövetkezetnek létalapja, jogosultsága egyáltalán nincsen: ez az öntárgulás révén létrejött szövetkezés azon bizalmat gerjesztő jogosultsága, hogy az ily szövetkezet takarékbetéteket kezelhessen. (Élénk helyeslés.) A jóformán még a termékenyítő munka melegét magán hordó filléreknek a legközvetetlenebb helyről, a szövetkezeti működési térről való egybegyűjtése a leglényegesebb tényező, a mely fenn tudja tartani a szövetkezeteket, olcsó hitelt biztosít nekik és életképessé tudja tenni azokat, sőt ez szabja meg terjeszkedhetésének határait. Mindezt a javaslat lehetővé igyekszik tenni, és a magam részéről elismeréssel szólhatok a kormánynak azon törekvéséről, hogy e hitelszövetkezeteket már keletkezésük alkalmából életképessé óhajtja tenni és elismeréssel adózom a pénzügyminiszter úrnak, a ki már 1895-ben az akkor általam kidolgozott specziális szövetkezeti törvényjavaslatnak, a mely kizárólag csakis a mezőgazdasági czélokra akart létesülni, az egymillió korona alapot teljes készséggel hajlandó volt megadni. Azt hiszem, hogyha a tételt úgy állítjuk fel, mint Komjáthy Béla t. képviselőtársam és a mint ezt a tegnapi felszólalásoknak egyes ütemei is mutatták, — mely szerint az állam egyrészt nagyon belenyúl a szövetkezetek alakításába, másrészt pedig nem ád elég anyagi támogatást, — ezzel ezélt tévesztünk. Nem mondom, hogy a részleteknél nem volnának szükségesek egyes módosítások, mert hiszen egy gyakorlati kérdés körűi különböző lehet a felfogás; mert hiszen az ilyen törvény ugyanis nem egy általános érvényű átszűrt elméletnek csak egy határozott módon lehető tökéletes megoldása, hanem czélszerűségi szempontoknak egybefoglalása és figyelembevétele oly állapotoknak, melyeket mindig az illető ország viszonyaiban kell keresni. (Helyeslés a jobboldalon.) E törvényjavaslatnak a legnagyobb ereje, hogy csak a keretet szabja meg és meglehetős tág teret és a legnagyobb, legszebb alkalmazkodási képességet enged egyes szövetkezeti alapszabályoknak, melyeknek az egyes helyi viszonyokhoz képest épen a legalsóbb, a legkisebb erejű néprétegek életviszonyaihoz kell simúlniok. (Igás! Ügy van! jobbfelól) Hiszen beszélhetünk elméletileg a korlátolt vagy korlátlan felelősség helyességéről, de ezeknek mikor és mi módon leendő gyakorlati alkalmazását mindig csak a körülmények dönthetik el. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) Annál szebb taglalásokat és eszméket, mint például, a melyeket e kérdésről León Say és Luzzati kifejtettek az irodalomban, alig találhatunk. Nagyon ajánlom