Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-295

296. orsiágos ülés 1898. májas 10-én, kedden. él: mének formai és tartalmi biztonságát, mert ez volna tényleg az az igazi erő, a mely pregnánsan fejezné ki egyeseknek nemcsak a vagyonosodásra való törekvését, hanem képességét is. (Általános, élénk helyeslés.) De, t. képviselőház, mit látunk? Látjuk azt, hogy épen azon társaddalmi erők, a melyeknek lehető együttműködéséről a legalsóbb rétegekben van szó, kellő szervezés hiányában, kellő ellenőrzés, kellő istápolás, vezetés és felvilágosítás nélkül nem bírják azt az anyagi erőt összetömöríteni, a hitelképesség biztonságát megszerezni, a mely az ilyen szövetkezetek életképességének létalapját képezi. Azok a törekvések, a melyek hazánkban ez irányban, az elmúlt 10—12 év alatt nyilvánultak, elég szép fejlődést mutattak kezdetben, de jóformán bénulva állanak, a midőn ezen hitelszövetkezeti szervezet szélesebb alapon terjed és nagyobb anyagi kielégítést követel.Maga az a czirká 379 hazai szövetkezet, a mely a budapesti központ által istápoltatik, a melynek szervezete tehát beigazolta, liogy a központi irányításra, szellemi vezetésre és a központi ellenőrzésre rászorult, ma is már csak nagyobb állami segély mellett tudja kielégíteni hitelszükségletét. Hiszen ha jól tudom, 6Y2 millió forint van ezekbe a szövetkezetekbe belefektetve és ebből az állam közvetve czirka 1,100.000 forinttal járul ezen szövetkezetek ügyének a segélyezéséhez. Ezt nem lehet természetes és egészséges állapotnak tartanunk. Ha Németországnak szövetkezeti statisztikáját átnézzük, azt találjuk, hogy e birodalomban, a hol a hitelszövetkezetek, így jelesül a Raiffeisen-féle szövetkezetek, a melyek a lehető legnagyobb közvetlenséggel az egyforma és egyöntetű foglalkozási rétegeket foglalták egybe, a mennyiben tagjai kizárólag csakis mezőgazdasággal foglalkozók, és a melyek teljesen szabadon fejlődtek, — í 850-től 1897-ig a 250 millió földmíveléssel foglalkozó ember köréből 2245 oly szövetkezet alakált, mely a neuwiedi központhoz tartozik. Ehhez ötven esztendős munkásság és egy embernek 38 éves lankadatlan fáradozása volt szükséges. Későbben némileg hasonló alapon fejlődtek a dr. Haas-féle szövetkezetek, szám szerint 2447, melyek az offenbachi központhoz tartoznak és a Schultze-Delitzseh-féle szövetkezetek, szám szerint 3005, melyek tulajdonképen előlegegyletek. Ezekhez számítva még azon disszidens hitel szövetkezeteket, a melyek nem akartak központhoz csatlakozni és a melyek száma 2241, 1897. év elején egész Németországban volt 9933 rendszeresen működő hitelszövetkezet. Ezen szövetkezetek mintegy másfél milliárd márkányi forgalmi összeget képviseltek. És Németországban, mikor már e hitelszövetkezetek ezrei állottak fenn és működésük a szocziális életbe mélyen belenyúltak, jött 1889-ben a német törvényhozás, és megalkotta az első különleges törvényt, a mely több irányban szabályozza a szövetkezetek működését, belátván e szövetkezetekkel szemben a törvényes intézkedések szükségét. Az a nagy oppoziczió, a mely ezen törvényalkotás ellen a Reiffeisen-, Schultze-Delitzsch- és a dr. Haas-féle szövetkezeteknél kifejlődött, azt hiszem, mindazok előtt ismeretes, a kik szövetkezeti ügyekkel foglalkoztak ; nem akarok tehát erre bővebben kitérni, csak utalok arra, hogy a bonni nagy kongresszuson dr. Havenstein vezérszónok után indulva, e szövetkezetek képviselői erélyesen támadták az 1889. évi törvényt. 1890-től kezdve a német törvényhozás állandóan foglalkozik a szövetkezetek kérdésével. így jelesül 1895-ben a porosz törvény által megteremtik a berlini » Central genossenschafts-Cassát« öt millió márka állami dotáczióval. Alig múlik el egy esztendő, felemelik ezt az 5 milliót 20 millióra; másfél év múlva pedig 50 millió márkára. Az első üzleti éve után ezen 50 millió márka állami dotáczióval biró központ egy milliárd márka üzleti forgalommal volt már terhelve. Ha ily számokkal dolgozunk, t. ház, akkor azt mondani, a mit Komjáthy t. képviselőtársam mondott, hogy ez a javaslat nem fogja megvalósítani czéljait, mert nem rendelkezik elég anyagi eszközzel arra, hogy a felkeltett reményeket kielégítse : annyira elterel minket a szövetkezeti eszme tényleges megvalósításának lehetőségétől, hogy akkor inkább teljesen hagyjunk fel a hitelszövetkezek alakítására irányuló törekvésekkel. Hiszen ilyen nagy összegekkel egy államkormány sem rendelkezhetik. De épen azon kisebb egyéni erők kifejtése szempontjából a kis gazdasági erők érdekének védelme érdekében, a melyre én nagy súlyt helyezek, bűn volna követelni az államtól azt, hogy teljesen felsegélyzőleg és direkte nyúljon bele az ilyen kis exisztencziák érdekszövetkezeteíuek fentartásába, illetve segélyezésébe, — mert ennek a ténynek egy erős bélyege volna, — semmi másmint az állami s2oczializmus proklamálása és kiterjesztése az egész vonalon. (Élénk helyeslés. Ügy van! Úgy van!) Azt hiszem, ez teljesen távol áll mindnyájunktól. Mi, tisztelt ház, egy kényszerhelyzettel állunk szemben. Azzal, hogy épen hazánknak különböző foglalkozási viszonyait tekintve, a hol predominans a mezőgazdasági foglalkozás, melyben legkevesebb a tőkeerő: a társulási ösztön — az egyéni egyesülés, az egy ezélra törekvés kielégítésének vágya tényleg létezik, — és elodázhatatlan immár, hogy a társulási lehetőség előnyös és biztos formája ezen kísérők számára biztosíttassák. Miután fennálló törvényes intézkedéseink elégtelennek bizonyai6*