Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-317

317, országos ülés 1898. jiittlas 18-án, ssombaten. 449 ném, ha az az első pillanat feíhevülésében történt volna; érteném, ha bennem az a meggyőződés élne, hogy az, a mit Komjáthy Béla t. képviselő úr itt elmondott, személyes tapasztalatból fakadt volna ki; de, t. ház, önök igen fognak csodálkozni, mikor én azt mondom és azt állítom, hogy ezt a könyvet közvetlenül a t. függetlenségi pártiak közül ketten, de talán hárman sem olvasták és nem olvasták épen azok, a kik a leghangosabbak voltak. így Polczner Jenő t. képviselő úr, a ki nekem közbekiáltott:»Nem hallgatjuk a Kossnth-gyalázókat!« maga vallotta be, hogy nem olvasta. Én sem olvastam, csak akkor, mikor megtudtam, hogy ő nem olvasta, meg akarván győződni róla, hogy mi van ebben a könyvben. És én legjobb meggyőződésem szerint kinyilatkoztathatom, hogy ezen könyvben éles bírálat és kritika tárgyává van téve politi kai ténykedése, de távolról sincsenek benne olyan gyanúsítások és támadások, mint a milyeneket a »Magyar Hirlap« közölt közvetlenül akkor, mikor Kossuth Lajos meghalt, mikor a ravatalon feküdt. És most felhívom 1 Komjáthy Béla képviselő urat, hogy miért nem kel most fel, miért nem ítéli el ép olyan élesen annak a lapnak a szerkesztőjét, mint Lepsényi társát? Miért, mert nem tagja a képviselőháznak. (Ellenmondások a szélső baloldalon.) T. ház! Ezen könyvnek adataihoz hozzájárultak a következők, az a következő müvekből vau összeállítva: Asbóth János- Irodalmi és politikai arczképek. (Felkiáltások a szélső baloldalon! Jó forrás!) Bessenyei Ferencz: Yukovits Sebő emlékiratai, »Kossuth Lajos és kora« írta Hentaller Lajos, »Kemény Zsigmond. A forradalom és kiegyezés« írta Beksits Gusztáv. És, t. ház, épen Beksits Gusztáv úrnak müvében találtam a legkedvezőtlenebb ítéletet Kossuth Lajos felett. A többi, Asbóth János, Bessenyey Ferencz, Hentaller Lajos ítélete legtávolabbról sem ártalmasak, de Beksits Gusztáv müve mindenesetre alkalmas arra, hogy Kossuth Lajos jó hírnevének ártson. (Nagy mozgás jobbfelöl.) De, t. ház, én most ezen kínos esettől át akarok térni arra, a mit Eötvös Károly t. képviselő úr egy nemes felháborodásában dicsérendő tettnek nyilvánított. Eltekintve attól, hogy itt az expiáczió megtörtént, én tökéletesen igazat adok Kossuth Ferencz képviselő iirnak, hogy ő ezen munka ellen a sajtóbiróság elé nem ment. Tökéletesen igaza van; Kossuth Lajos emléke nagyon is gyenge lábon állana, ha azt egy ilyen míí leronthatná. Nem is állana jól azon Kossuth Ferencznek az esküdtszék elé menni, hogy Kossuth Lajos becsületének rehabilitácziója érdekében lépéseket tegyen, ugyanazon Kossuth Lajos érdekében kiazesküdts-zéki intézményt meghonosította. De hogyha Kossuth Ferencz t. képKÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XVI. KÖTET. viselő úr, a mint én ezt elismerem, helyeden mellőzte, nem lépett a jogos megtorlás útjára, ezt feleslegesnek és joggal feleslegesnek tartotta, kérdem én Kossuth Ferencz képviselő úrtól, a bottal való megtorlás volt-e helyes út Kossuth Lajos becsületének helyreállítására? (Úgy van! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) A furkósbot volt-e az igaz eszköz arra és Kossuth Ferencz t. képviselő úr, hogyha már ő azt helyeselte, mivel remélem, hogy ha nem helyeselné, akkor nem maradhatna egy pártban azokkal a férfiakkal, a kik Kossuth Lajos becsületét furkósbotokkal akarták helyreállítani. Komjáthy Béla: Azt nem kell helyreállítani ! Becsületes ember meg sem támadja! (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Rakovszky István: Helyes. Nem kell helyreállítani. De kérdem én most Kossuth Ferencz képviselő úrtól, ki Magyarországon Kossuth Lajos becsületének leghivatottabb őre?.. (Zaj.) Komjáthy Béla: Mindnyájan! (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Rakovszky István: De Kossuth Ferencz elsősorban. És ha a furkósbothoz kellett nyúlni, akkor rajta állott volna. Tudom, hogy nem tette. Helyesen tette, hogy nem tette, de akkor nem szabad helyeselnie azt sem, hogy megtették. (Úgy van I Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) T. képviselőház! Én nagyon sajnálom, hogy a mentelmi bízottság a rosszal ásnak és sajnálatnak nem adott kifejezést e tett felett. Ebben a parlamenti tárgyalások újabb sülyedését látom, a melyet s^nkisem sajnál úgy, mint én. (Nagy zaj.) Elnöki Kérek csendet! Rakovszky István: Én, t. képviselőház, látva, hogy a függetlenségi párt a »Magyar Hirlap« azon támadását egészen figyelmen kivtíl hagyta s nem látta szükségesnek egy szót sem szólani miatta, nem akarom azon szóval illetni, a mely ráillenék, daczára annak, hogy a t. miniszterelnök úr úgy látszik itt szalonképessé akarta tenni . . . (Derültség) ... én ezt nem használom, de ez a legbiztosabb bizonyítéka annak, hogy itt nem annyira Kossuth Lajos becsülete, a kit senkisem támad meg, legalább nem oly mérvben, mint itt Komjáthy Béla képviselő úr adta elő, hanem egészen más lebegett szemeik előtt. Lepsényit, a néppártot akarták sújtani, de nagyon-nagyon csalatkoztak és a Kossuthkultusznak senkisem ártott az országban úgy, mint Komjáthy Béla úr ezen felszólalásával, (Felkiáltások balfelől: igaz!) Pichler Győző úr, meg Olay Lajos úr a botokkal. Én gróf Zichy Aladár különvéleményét fogadom eb (Élénk helyeslés a baloldal hátsó padjain. Szónokot többen üdvözlik.) Nyegre László jegyző: Komlóssy Ferencz í 57