Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-317

448 317. országos ülés 1898. június 18-án, szombatom pelni, tettleg bántalmazták, és akkor bejelentetvén a mentelmi jog megsértése a házuak, a mentelmi bizottság ekként határozott (olvassa): »A mentelmi bizottság tehát a képviselőház közérzületének vél kifejezést adni, midőn a következőket ajánlja elfogadásra: 1. Fejezze ki jegyzőkönyvileg a ház sajnálatát és rosszalását a Ozegléden, folyó évi márczius hó 15-én történtek felett*. 2. Itt van azután ezen intézkedése a mentelmi bizottságnak, illetőleg a háznak, a melyre hivatkozás történt: »Utasítsa a ház a bel- és igazságügyminisztert, hogy a szükséges fegyelmi és bűnvádi vizsgálatok gyois megindítását és szigorú ós gyors keresztülvitelét eszközöljék és azok különböző stádiumairól a háznak jelentést tegyenek,« Tehát, t. ház, nem áll az, a mit itt az indokolásban olvasunk, mert a képviselőház ezt május 8-iki ülésében magáévá tette, kifejezte rosszalását és sajnálatát ezen kínos eset fölött akkor, mikor nem a házhoz tartozó egyének által követtetett el ezen sértés, nem is a házban, hanem Czegléd város polgárai által lett elkövetve egy képviselőn. És midőn most a ház küszöbén, részint pedig a házban ilyféle támadások és becsmérlések követtettek el képviselők által, ugyanekkor a t. mentelmi bizottság, a mely hivatkozik preezedensekre, ezen preczedenst egészen figyelmen kivííl hagyja és nem tartja czélszerűnek a háznak a figyelmét arra felhívni, hogy hasonlóképen, mint Ugron Gábor esetében, rosszalását és sajnálkozását fejezze ki, A mi negatíve annyit jelent, hogy a t. ház azzal tökéletesen egyetért, hogy ily bántalom ezentúl minden megtorlás nélkül elkövettetik, a mi pedig a parlamentnek aligha fog díszére és tekintélyére szolgálni. T. képviselőház! Annái feltűnőbb nekem a mentelmi bizottság ezen eljárása és a t. függetlenségi párt azon részének eljárása, a mely Komjáthy Béla és Eötvös Károly képviselő urak köré csoportosult, s a mely egészen más álláspontot foglalt el 1881. április 2-án, a midőn Herman Ottó ügyéről volt a szó. Természetes, Herman Ottó nem volt katholikus pap, nem volt a néppárt tagja, hanem az egyedül boldogító t. függetlenségi párt kebelében ült. Ekkor a ház elnöke a következőképen szólt (olvassa): »Jelentem a t. háznak, hogy Széll György képviselő úr, továbbá Mocsáry Lajos képviselő úr azon jelentést tette ma nekem, hogy tegnap az ülés végén Herman Ottó képviselőtársunk akkor, a midőn az ülésről kiment, az utczán személyében megtámadtatott. A dolog mindenesetre rendkívüli. Most erre vonatkozólag csak azért nem teszek a t. háznak javaslatot, mert maga Mocsáry Lajos képviselő úr bejelentette nekem azt is, hogy ma ezen ügyben indítványt fog a ház elé terjeszteni.« T. képviselőház! Mocsáry Lajos képviselő úr akkor ezen támadásról a következőképen beszélt (olvassa): »Legyen szabad csak annyit megjegyeznem, hogy oly hallatlan vakmerőséggel állunk szemben, a mely múlhatatlanul szükségessé teszi a ház részéről a lehető legerélyesebb eljárást; különösen azért, mert abból, hogy az illető gonosztevők ily vakmerőségre vetemedtek kétségtelenül következtetni kell azt is, hogy általában a közönség körében nincsenek kellőleg tisztázva az eszmék arra nézve, hogy minő előjogokkal bir a képviselőház.« Beszéde folyamán indítványozza, hogy a sértőkre az 1723 : VII. törvényczikk 8. és 9. szakaszainak alkalmazását, a melyek nem kivannak kevesebbet, mint az ilyen vakmerőkre, a fejvesztés büntetését. E mellett állást foglalt az egész t. függetlenségi párt, zajosan helyeselvén. Sőt Tisza Kálmán akkori miniszterelnök azt mondotta, ne hagyjuk a történteket megrovás nélkül, mert utóbb azt hiszik az emberek, hogy szabad ilyeneket elkövetni. És ma, t. képviselőház, azt látjuk, hogy a függetlenségi párt, a midőn parlamentáris előjogokról, a parlamenti tagok immunitásáról, a midőn a szabadelvú'ség egyik alaptételéről van szó, azért, mert egy néppárti képviselőről, egy katholikus papról, mert egy védtelen emberről van szó, ezen eljárásra egy rosszaló szót sem talál, hanem mindig csak a szerkesztőt látja maga előtt és nem azt a képviselőt, a kinek esetét a házban maga Komjáthy Béla t. képviselőtársam hozta szóba. De nem engedhetem el magamnak, t. ház, azt, hogy a t. képviselőház becsületérzéséhezés lovagiasságához is ne intézzek egypár szót. T. képviselőház! A midőn ezen kínos eset megtörtént, legnagyobb örömömre kell kijelentenem azt, hogy akárhány képviselőtársammal beszéltem, akármelyik pártból, még a függetlenségi pártot sem véve ki, a legkíméletlenebb, a legerősebb kifejezésekkel ítélték el ezt a brutalitást. T. képviselőház! Egy védtelen társunkról van szó. egy papról, a ki nem védheti magát úgy mint mi, mint bárki közülünk, (Közbeszólások balfelől: Mégis támadt!) a ki ha követett is el valamit, azt úgy expiálta, úgy kiengesztelte, hogy azt már jobban kiengesztelni, expiálni nem lehet. (Igaz! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) T. képviselőház! Mindezek daczára rátámadtak. Nem akarom az illető urak finom érzékét sérteni, nem akarom azt mondani, hogy leselkedtek, hanem bottal, szépen ildomosán megvárták és rárohantak, inzultálták és meg akarták alázni. Én érteném, bár nem menthet-