Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-314

406 **14. országos ülés 1898. június 15-én, szerdán. vitájával foglalkozni, mert rajtam is bekövetkeznék az, hogy a ki sokat markol, az keveset fog, tisztán lehetetlenség lévén az, hogy ennyi nagy kérdéBt egy csoportban valaki rendszerbe öntve, helyesen kezelhessen; a mint jeleztem, foglalkozni szándékozom és pedig elég rövidséggel tisztán a ezukorprémium kérdésével. Hozzáteszem, hogy én bátran felmentve érezhetném magamat e kérdésben az alól, hogy érvekkel alkalmatlankodjam a magyar parlamentnek, utalhatnék a múlt évben és harmadéve e kérdésben elmondott beszédeimre, a melyeknek a műit évben élénk örömömre az a szerencsés eredményök volt, hogy az ellenzék egy hozzá méltó hazafias akcziót fejtett ki a minden tekintetben, közgazdasági és alkotmányjogi szempontból veszélyes javaslattal szemben. Nem is tenném, hogy ma e tárgyban újra alkalmatlankodjam, ha nem látnám, hogy ez a javaslat ez idő szerint a képviselőházat egy furcsán leplezett és semmivel meg nem okolható provizórinmmal foglalkoztatja, a mely veszedelmesebb minden eddigi alakzatánál e kérdésnek. Majd rá fogok térni ott, a hol alkotmányjogi aggodalmait röviden közölni akarom a házzal. De előbb foglalkozni akarok röviden és általánosságban a prémium kérdésével. Tudjuk, t. ház, hogy nekünk itt ezen az oldalon sohasem volt az az álláspontunk, hogy mi a czukoripar fejlődését meg akarjuk akasztani, vagy annak bármi tekintetben gáncsot akarnánk vetni. Többet mondok. Nekem közvetlenül eléggé megbízható adataim vannak arra vonatkozólag, hogy a nagy czukorgyáripar különösen a múlt évben meglehetősen éles és veszélyes válságot élt át. Ilyen körülmények között tehát mindenkinek, a ki közgazdasággal vagy az állam érdekeivel szívvel és lélekkel foglalkozni akar, szinte természetes kötelezettsége az, hngy igyekezzék egy válságban levő és a mezőgazdaságot is közelről érdeklő nagy ipar kérdésében annak segédkezet nyújtani és azt támogatni. A prémiumrendszert mi tisztán elvi szempontból és azért kifogásoljuk, mert mi olyan adóztatási vagy államgazdasági rendszert, a mely a czukoriparnak nyújtott kedvezményeket akként állítja be, hogy azokból a répatermelőnek, azonkívül a ezukorgyárosnak és a íogyasztóknak is egyformán, vagy legalább megközelítően egyformán meglegyen a maguk haszna, feltétlenül helyeselnénk; azonban azt a prémiumot, a mely a magyar gyáriparnak olyan alakban és oly körülmények közt adatik meg, a melyek feltétlenül az osztrák nagyiparnak válnak előnyére, már csak azért sem helyeselhetjük, mert semmiféle gazdálkodási rendszerrel és adóztatási egyenlőségi elvvel meg nem egyezik az, hogy valaki megadóztassák egy másik iparág javára, a nélkül, hogy ebből reá valamely haszon háramolnék, sőt ellenkezőleg, kárát látja, mert azon prémium-rendszer, a mely kiviteli prémiumokat nyújt, — a mint azt elég bőségesen kifejtettük, — a belfogyasztást természetesen terheli, és a fogyasztásban a czukrot a belterületen drágábbá teszi. Áz a polgár tehát, a ki nem ezukorgyáros, vagy nem répatermelő, a prémiumban meg lesz adóztatva a nagy czukorgyáripar részére és a mellett a saját czukorfogyasztásának drágításához is járul, tehát kétszeres menynyiségben és módon járul hozzá a nagy czukorgyáripar emeléséhez. (Mozgás a szélső baloldalon.) Miután a prémium-rendszer ezen hátránya több, mint nyilvánvaló; igazságtalansága gazdaságirodalmilag teljesen kétségtelen: tapasztaltuk és tapasztaljuk is, hogy elvileg a t. kormány is — a mint ezt a jelen törvényjavaslat indokolásában is kijelenti — a prémiumok ellen foglal állást. De daczára annak, hegy ez így van, ha kezükbe méltóztatnak venni az 1896 : XIX. törvényczikkre vonatkozó pénzügyi bizottsági jelentést, meggyőződnek arról, hogy már 1896ban, midőn e kilenezmilliós prémium megállapíttatott, a pénzügyi bizottság azzal motiválta a törvényjavaslat behozatalát, hogy hiszen ez csak egy esztendőre szól, és egy év leteltével ennek hatálya önmagától megszűnik. Ezt a kardinális tételt a kormány padjairól a vitában kategoricze megerősítették és kormányprogratnm gyanánt hirdették. És mi következett be ? Daczára annak, hogy a kormány beismerte a prémiumrendszer helytelenségét; daczára annak, hogy a felszámolási rendszer okából nyilvánvaló volt Magyarország megkárosítása: a kormány 1897ben újabb egy esztendőre szóló javaslattal állott elő, most pedig egy, az eddigieknél még sokkalta furcsább félesztendős provizóriumot hoz javaslatba, a melyről röviden meg kell jegyeznem, hogy az minden eddigi intézkedésekkel szemben nemcsak alkotmányellenes, hanem oly veszélyes lejtőre visz, a melyre — meggyőződésem szerint — a pénzügyminiszter úr maga sem akart rálépni. Már most felvetik a kérdést, hogy hát mit csináljunk? Mit csináljunk akkor, midőn Francziaország az 8 eddigi rejtett prémiumán kivtíl nyilt prémiumot is ad, és ezáltal saját czukoriparának fejlesztését oda vitte, bogy czukortermelése majdnem kétszer akkora lett, mint volt és akkorává emelkedett, mint Ausztria-Magyarország összes czukortermelése. T. ház! Ha bonezoljuk ezt a kérdést, mit fogunk látni? Azt, hogy a prémium a franczia versenynyei szemben — és a t. pénzügyminiszter úr is lesz szives akkreditálni, hogy ez így van — a magyar czukrot meg nem védheti. A franczia czukor piacza, a mint méltóztatik tudni,