Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.
Ülésnapok - 1896-314
400 314. országos ülés 1898. junins 15-én, szerdán. behajtása is javasoltatik, a termelőre nézve igen súlyosnak ÓB terhesnek találom. Egy hektoliter Í3 fokos sör nálunk összesen 2 forint 18 krajczárral van megadóztatva; sok helyütt még az egyes városok és községek által kivetett pót adót is számításba kell venni, a mi -— mint például Budapesten — kitesz hektoliterenként 1 forint 19 krajczárt, esik tehát egy hektoliter sörre 9—10 forint adó. Ilyen magas adó a világnak egyetlenegy államában sincs a sörre kivetve. Például Belgiumban egy hektoliter sörre esik termelési adó fejében csak 93 krajczár, Angolországban 1 forint 82 krajczár, a többi európai államokban hektoliterenként 1 forint és néhány krajczár. Igaz, hogy az igen tisztelt pénzügyminiszter úr most, de már két évvel ezelőtt is kilátásba helyezte, hogy meg fogja szüntetni a sörre kivetett községi pótadót. Én örvendetes tudomásul veszem az igen tisztelt pénzügyminiszter úrnak ezen kijelentését, de fel kell hívnom figyelmét azon körülményre, hogy a községi pótadók megszüntetéséből a vidéki sörfőződékre a legkisebb előny sem fog háramolni, mert a vidéken, egy-két város kivételével, a sörre például pótadó kivetve nincs, legalább Magyarország felső részein egyetlenegy város sem vetett ki a sörre pótadót. Az intézkedés tehát legfeljebb a fővárosi nagy sörgyárakra vonatkozik, de annak jótékony hatását a vidéki sörfőzdék nem fogják élvezni. A túlmagas adó lankasztólag hat a sörtermelésre és a fogyasztásra is, a mint azt a statisztikai adatok bizonyítják. Mert míg Angolország és Irland évenkint 11.233 sörgyárban 52 millió hektolitert, a német szövetséges államok 8900 sörgyárban 32 millió hektolitert és a többi államok is 6 — 9000 gyárban 9—15 millió hektoliter sört termeltek, addig mi nálunk 101 sörgyárban mindössze 1,955.000 hektoliter sört termeltek, a mely termelés a többi ipari államok termeléséhez képest oly elenyésző csekély, hogy bátran állíthatni, hogy minálunk a sörtermelés pangó állapotban van. Ezen statisztikai jdatok továbbá azt is bizonyítják, hogy az intenzivebb mezőgazdaság karöltve jár a söripar fellendülésével, mert épen azon államokban, melyekben e mezőgazdaság intenzivebben íízetik, a sörfőzdék s kivált a mezőgazdasági jelleggel biró sörfőzdék is nagyobb számban vannak. De még kirívóbb a mi sörtermelésünk és a" külföldi sörtermelés közt az aránytalanság, ha tekintetbe vesszük a fogyasztást. Mert míg például Bajorországban 279 hektoliter, Württembergben 241 hektoliter, Angliában 140 hektoliter, Belgiumban 178 hektoliter, az osztrák tartományokban 200 hektoliter sörfogyasztás esik fejenként, addig nálunk csak 42 hektoliter. Ezen statisztikai adatok azt bizonyítják, hogy az ipar azokban az országokban fejlettebb, a hol a sörfogyasztás nagyobb lendületett vett. De a magas adó nemcsak a sörtermelésre és sörfogyasztásra van kártékony befolyással, hanem az állam jövedelmére is. Ezen állításomat statisztikai adatokkal vagyok képes bizonyítani. Mert míg Angliában a sörtermelési adó jövedelme évenként 120 millió, Ausztriában 34 millió, Bajorországban 15 millió, sőt a bortermelő Francziaországban is majdnem 9 millió, addig nálunk az utolsó évben 3,300.000 forint volt. Igaz, hogy tekintve a sör mennyiségét, az utolsó évben örvendetes lendületet mutat a termelés, mert még 1892-ben még csak 644 hektoliter volt a termelés, addig most az utóbbi évben a termelés 1,595.000 hektoliterre rúgott. De ezen kedvező eredmény ne ejtse tévedésbe a t. pénzügyi kormányt, mert ez nem jelenti még azt, hogy a söripar az egész ország területéu és különösen a vidéken emelkedőben volna. Mert a söripar fejlődéséről csak akkor lehet szó valamely országban, ha az ország minden részében szaporodnak a gyártelepek, nálunk pedig e tekintetben határozottan visszaesés konstatálható. Mert míg 1872-ben 304 volt a sörgyárak száma, 1875-ben 200, addig az utóbbi évben leapadt 101-re. Különben is a sörtermelés emelkedése csakis a főváros nagy sörfőzdéire szorítkozik, a hol ez majdnem kizárólag a nagyobb fogyasztásra vezethető vissza, míg a vidéki söripart illetőleg semmiféle lendület nem konstatálható, sőt a vidéken a magas adó súlya alatt mindinkább visszaesés mutatkozik. Hivatkozom e tekintetben a söradótörvényhez csatolt kimutatásokra, a melyek szerint a vidéken üzemben volt 83 kis és középszerű sörfőzde mindössze 350.000 hektoliter sört termelt, tehát az egész sörtermelésnek alig egy ötödét; a többi 4 /s pedig a néhány nagyobb fővárosi sörfőzdére esik. Már pedig tudvalevő dolog, hogy a vidéki sörfőzdék majdnem kizárólag a népünk alsóbb rétegének szánt könnyű sör gyártásával foglalkoznak. És ha a vidéki kisebb sörfőzdék kénytelenek voltak beszüntetni az üzemet, ennek oka csakis az adótörvénynek tulajdonítható. Kötelességemnek tartom bebizonyítani azon állításomat, hogy tudniillik a magas adó és megadóztatásuk helytelen módja a most érvényben levő adó a termelési költség, a vendéglősnek költségei és mérsékelt (1 forint hektoliterenként) haszn i számításba vételével egy hektoliter 13 fokú sörnek minimalis elárúsítási ára 14 forint 18 krajczárra tehető, esik tehát egy fokra 1 forint 09 krajczár, miért is ehhez arányítva a könnyebb, 8 fokú sörnek értéke esak 8 forint 72 krajczárra tehető. Tényleg azonban ezen sör
