Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-314

814. országos íilés 1898, !. jnnlns 15-én, sierdán, 401 is 12 forint 13 krajczárba kerííl a termelőnek az adóval együtt, mert csakis a termelésnél mutatkozik egy 1 forint 30 krajczárnyi és a sörtermelési adóinál egy 83 krajczárnyi kevesblet, úgy hogy a mostani adórendszer mellett a könnyebb sör aránylag 3 forint 14 krajczárral drágább a nehezebb sörnél. És épen ezen körülmény, hogy tudniillik a fönnálló rendszer mellett a könnyebb sör van aránylag magasabban megadóztatva, okozta azt, hogy Magyarországon majdnem kizárólag nehezebb sör termeltetik és hogy azon kisebb sörfőzdék, melyek majdnem kizárólag könnyíí sör termelésével foglalkoztak, kénytelenek voltak felhagyni a termeléssel, figyelmébe ajánlom a tisztelt képviselőháznak az igen tisztelt pénzügyminiszter úr által a söradóra vonatkozó törvényjavaslathoz csatolt statisztikai kimutatásokat a melyekből meggyőződhetik, hogy nálunk az utolsó évben termelt 11 fokon aluli és így könnyebb sör csak körülbelül 4°/o-át teszi ki az összes sörtermelésünknek, holott Ausztriában a termelésnek majdnem 73-da esik ilyen könynyebb sörre, mert Ausztriában a sör minőségére való tekintet nélkül hektoliterenként öt forinttal kevesebb söritaladó, illetőleg Borfogyasztási adó behozva nincsen és így ott a könynyebb sör is kiállhatja a versenyt a nehezebb sörrel. Kétséget sem szenvedhet tehát, hogy a megadóztatásnak nálunk mostanáig fennállott módja lehetetlenné teszi kivált népünk alsóbb rétegeinek szánt könnyebb és olcsóbb sörnek termelését, lehetlenné teszi ennek folytán a tömeges fogyasztást és azzal karöltve járó tömeges termelést, veszélyezteti és lehetetlenné teszi kivált Felső-Magyarország mezőgazdaságának fellendülésére jelentékeny befolyással biró kisebb sörfőzdéknek megélhetését és teljesen kizárja azt, hogy új sörfőzdék kelletkezzenek. Már pedig, t. képviselőház, én ezt nemzetgazdasági szempontból igen károsnak tartom, mert míg munkásainknak és kivált gyári munkásainknak nem fogunk tápanyagúi is szolgáló olcsóbb italt nyújthatni: addig nem fogjuk őket elszoktatni az ártalmas pálinkái vastól, addig oly erőteljes és munkaképes munkásaink, — a minők a külföldi gyárakban találhatók, — nem lesznek és addig gyáraink a munkaerő drágasága miatt nem fogják kiállhatni a versenyt és addig iparunk nem fog oly örvendetes lendtílést felmutathatni, a minőt különben felmutathatna. Én azt hiszem, hogy sikerült bebizonyítanom, hogy a magas sörital-, illetőleg fogyasztási adó egyik főakadálya annak, hogy söriparunk fejlődésében megakasztatik. Ezt belátta Wekerle Sáudor volt pénzügyminiszter úr is, a ki az 1892-dik évben ez ügyben tartott első felKÉPVH. KAPLÓ. 1896—1901. XVI. KÖTET. szólalásomra az általam ecsetelt bajokra való hivatkozással szórói szóra így válaszolt: »Tökéletesen így van, t. ház ! Régóta, éveken át törekszllnk arra s tárgyalásokat folytatunk, más kompenzácziókat keresünk, hogy a sörfogyasztási adót eltörülhessük.« Wekerle Sándor megszűnvén pénzügyminiszter lenni, nem szerezhetett érvényt ezen határozott és félre nem magyarázható kijelentésének, de miután az igen tisztelt pénzügyminiszter úr minisztersége alatt tartott első költségvetési tárgyalás alkalmával tartott beszédében kijelentette, hogy magáévá teszi az előbbi kormány pénzügyi politikáját, teljes joggal számíthattam arra, hogy elődjének a sörfogyasztási adó kérdésére vonatkozó kijelentését is és az előde által e téren kilátásba helyezett reformot meg fogja valósítani, és pedig annál is inkább, mivel az előde által keresett kompenzácziót már megtaláltuk és pedig a termelési adó természetszerű fokozásában. Mert míg a sörtermelési adó az 1891-dik évben csak 1,345.278 forintot jövedelmezett, addig annak jövedelme az 1897-dik évben már 3,324.096 forintra rúgott és így a köríübelől 2 millió forintra tehető bevételi többlet az 1891 évben sörfogyasztási adó czímén bevételezett V-ji millió forintot még 500 forinttal felülhaladja. Tisztelt képviselőház! Nagy volt azonban csalódásom, a midőn a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot átolvastam és kiolvastam belőle épen annak ellenkezőjét, a mi az igen tisztelt pénzügyminiszter úr elődének idézett kijelentésében foglaltatik. Ezen javaslat szerint a korábbi törvényeink szerint három forintot kitett sörfogyasztási adó a megtalált kompenzáczió daczára — a többi két forint tudniillik a söritalmérési adóból ered — nemcsak fentartatik, hauem annak a termelőtől a sör beszerzésénél való behajtása is biztosíttatik és így olyan újabb terhet rak a sörgyárosok vállaira, melyet igen sokan közülök elviselni képtelenek lesznek és így még azon sörgyárak is, melyek eddig nagy megerőltetéssel alig tarthatták fenn magokat, kénytelenek lesznek e törvény folytán szükségessé válandó nagyobb forgó tőkének hiánya miatt felhagyni a termeléssel. Megengedem, hogy a fővárosi sörfőzdékre a törvény nem lesz oly káros hatással, mint a vidékiekre, mert azok nagyobb forgalmi tőké felett rendelkeznek és könnyebben is tehetnek szert hitelre, mint a vidéki sörfőzdék. De a vidéki sörfőzdéknek, ha ez a törvény életbe lép, legalább 50°/o-a képtelen lesz megélni. Mi fog ebből következni, az, hogy a nagyobb sörgyárak a vidéki sörfőzdék versenyétől megszabadulva, idővel oly monopóliumot fognak létesíteni, a melynek in ultima analysi, a fogyasztó közönség fogja megfizetni az árát. 51