Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-314

314. országos ülés 1898. jnnius 15-én, szerdán. 393 terület ezt a rendszert itt azzá tette. Mi sohasem csinálhattunk olyan helyes szeszadó-politikát, a milyent mi akartunk, nekünk sohasem lehetett saját érdekeinket előmozdítani. Mi a jó, a helyes adópolitika? Az, hogy a kisebb gazdasági exisztencziákat, a kisebb szeszgyárakat pártoljak, azok üzemét előmozdítsuk. Az úgynevezett progresszív adó alapján lehetne esak elérni ezt, hiszen attól már nem riad vissza a pénzügyminiszter ár, már az egyenesadó ankettjének tárgyalása során maga is rátért arra az eszmére. De ez nem is valami új dolog. Németországban már meg is van és a ki érdeklődik a dolog iránt, az tudja, hogy ott akként van behozva a progresszív adórendszer a szeszfőzésnél, hogy bizonyos alap adótétel van megállapítva és minél nagyobb a gyár, minél nagyobb mennyiséget produkál és szállít a piaczra, annál inkább fokozatosan emelkedik az adómennyiség. Nagyon helyesen, mert ezáltal a túltermelésnek egy határozott akadálya van, viszont a mezőgazda kevesebb adóval lévén megterhelve, a szeszgyár prosperálni képes. De mi nem tehetünk semmi ilyen intézkedést, mert ha mi a tudomány és a tapasztalat által indokolt ilyen helyes adórendszer terére lépünk, annak az az eredménye hogy az ausztriai, különösen pedig a gácsországi mezőgazdasági gyárakat fogjuk még inkább megizmosítani, megerősíteni, tehát konkurrencziát esinálunk saját magunknak. Akkor, a mikor tudomány szerint és gyakorlatilag helyes útra kívánunk térni, tönkretesszük, lehetetlenné tesszük saját mezőgazdasági szeszgyáraink fellendülését. Én elítélem az átalány ozási rendszert, de azért, mint később be fogom bizonyítani, annak mi nagy hasznát vettük. Ausztriában nagyon szoktak ügyelni saját érdekeikre, épen azért az 1884: XXI. törvényczikkben egyszerűen áttért a két törvény hozás más irányba és behozta az úgynevezett terményadót. Miért történt ez? Történt azért, mert az osztrákok észrevették, hogy az átalányozás nekünk előnyös; de viszont ők még erősebbé akarták tenni a saját gazdasági szeszgyáraikat. Az 1884: XXIV. adótörvény a kisebb gyárakat kevésbbé adóztatván meg, mert azok megmaradtak a régi adózási rendszer mellett, mindenki abból indult ki, hogy a mi gazdasági szeszgyáraink ezáltal kedvezményben részesülvén, fel fognak lendülni. De ez az eredmény nem következett be. Bármennyire unalmasnak látszik, engedje meg a t. ház, hogy én mégis itt egy kis statisztikai kimutatással szolgáljak; mert a statisztika akkor, ha helyesen alkalmazza az ember, nagyon tanulságos. Ezen statisztikai táblázat, melyet itt összeállítottam, vonatkozik az 1884. I KÉPVa NAPLÓ. 1896—1901. XVI. KÖTET. évi törvényezikk előtti időkre és vonatkozik az 1884. évi törvényezikk utáni időkre, a midőn már a terményadó behozatott. És mit mond ezen statisztikai adat ? Körülbelül nyolez évről van összeállítva. 1881-ben a szesztermelés volt Magyarországon tényleg 1,316.417 hektoliter; Ausztriában volt 1,374.251 hektoliter az adóztatás szerint, mert akkor még nem volt meg az átalányozásí adó. Magyarországon adózás alá került 639.496 hektoliter, Ausztriában ugyanakkor 697.000 hektoliter. Adózatlan maradt tehát Magyarországon 676.938 hektoliter, adózatlan maradt Ausztriában 650.000 hektoliter. Ebből esett Grácsországra 295.628 hektoliter, vagyis 45°/o. Ezt mindazért akarom felhozni, hogy bizonyítsam, hogy az akkori rendszer miként kedvezett nekünk és miként nem kedvezett Ausztriának. Az 1881. és 1886-beli számok felolvasásával nem akarom a képviselőházat fárasztani, pedig nagyon tanulságos. Azt hiszem, méltóztatnak elhinni, hogy helyesek; hogy a végkonzequencziák, melyeket azokból von le, helyesek. Elhiszik, hogy akkor, mikor még az 1884-iki törvény nem hozatott meg, az adózatlan szesz több volt Magyarországon, mint Ausztriában. Az 1884-iki adótörvény behozatala után Ausztriában az adózatlan szesz rohamosan emelkedett, annyira, hogy már az utolsó két évben, 1886. és 1887. évben, a meddig adataim szolgálnak, oly prosperálást vett a gácsországi szeszgyárak tömege, hogy a mieinkkel szemben, melyek dekadencziába estek, rajok nagyon is kedvező volt. A terményadó behozatott. Az előbb azt mondám, hogy én helytelenítem minden irányban az átalányozási rendszert. Most meg azt mondom, hogy lehetetlen, hogy valaki ne helyeselje a termem adó-rendszert, mert az a legigazságosabb adónem és mégis az eredmény az, hogy ezen igazságos adórendszer, épen azért, mert közös vámterület alapján vagyunk, nálunk nem vált be, reánk nézve nem előnyös, hanem nagyon hátrányos; de a kimutatás, melyet nem akarok egészében felolvasni, kétségtelenül bizonyítja azt is, hogy ez a rendszer a szesz fogyasztása után nagyobb adót ró ránk, mint Ausztriára. Egyszerű számítás kell hozzá, mindenki belátja, hogy ezen tudományilag helyeselhető adórendszer milyen hátrányos reánk nézve. Erre például az 1886 és 1887-ből vettem adataimat. Magyarországon volt tényleges termelés a szeszben 1,200.000 hektoliter, és azután adózott Magyarország 9,845.345 forintot. Tehát minden hektoliter szeszre esett adóban 8 forint 20 krajczár. Ugyanazon évben Ausztriának volt a tényleges termelése 1,500.000 hektoliter és adózott 1 ezért összesen 9,369.340 forint; tehát ugyan50