Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-313

313. országos ülés 1898. janim* 14-én, kedden, 373 a hűtlen kezelés bííntettéről volna szó, mert nemcsak magának szerzett az illető tisztviselő azáltal hasznot, hanem az osztrák gépgyárnak legnagyobb mértékben hasznot szerzett, a mellett, hogy maga is haszonban részesült. De ha nem volna bűntettről szó, hanem csak vétségről, akkor a három hónapi elévülési határidő az, a mely bennünket érdekel, mert azon esetben három hónapon belől azon tisztviselő ellen a büntető eljárás feltétlenül megindítandó, mert különben az elévül. Már most, t. ház, én nem tudom, mi való ezen dolgokban, de közbeszólásom magyarázatául szolgáljon az, — már akkor voltam bátor megjegyezni, — hogyha ezek az adatok igazak, akkor ez az úr a büntető bíróság elé idézendő, és én nem hiszem, hogy akad kormány, s ha akadna is, nem hiszem, hogy akadjon törvényhozás, a mely ilyen súlyos bíínténynyel vagy vétséggel szemben szemet hunyjon és jó reggelt mon'ijon ezen dolgokhoz, midőn az állam ezrekkel és ezrekkel hivatalos közegei által durván megkárosíttatik. Már most, t. ház, én nem tudom, milyen feleletet fogok kapni a kormánytól; nem tudom, igazak-e ezek a dolgok, vagy sem ; bármi irányban adatik meg a válasz, én alkalmasnak tartanám az esetet kormányzati szempontból is arra, hogy ez parlamenti bizottság által vizsgáltassék meg. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Különben, t. ház, én a magam részéről felvilágosítást kérek különösen arra, hogy ha ezek a tények valók, vájjon milyen módon lett elbocsátva és díjaz fa az ezen üzemeknél alkalmazott illető állami tisztviselő ilyen dolgok után ; volt-e róla tudomása a kormánynak vagy sem, vájjon nem történt-e mulasztás a kormány részéről az iránt, hogy a büntető eljárás tekintetében a megfelelő lépések idejekorán megtétessenek? Én, t. ház, sem Förster urat nem ismerem, sem a többieket a kikről szó van, soha életemben nem láttam és nem ismerem. De bármiként álljon a dolog, ahhoz nem szabad a parlamentben a füleknek hozzászokniuk, hogy ilyen természetű vádak elhangozzanak a nélkül, hogy akadjon ember, a ki azoknak exekuczióját követeli, és azért felteszem a mélyen tisztelt többségről is, hogy ha ezek a dolgok komolyak, igazak és valók, fog módot és alkalmat találni arra, hogy az illető tisztviselő ellen a büntető eljárás és felelősségrevonás megtörténjék. Ha pedig a kormány bármelyik közegét e tekintetben mulasztás terheli, — a mit nem akarok feltételezni, lehetőségét azonban nem szabad kizártnak tekintenem — hiszem, hogy meg fogja találni a t. többség az utat és módot arra, hogy a kormányt mulasztásáért felelősségre vonja.. Ezeket tartottam kötelességemnek elmondani, hogy alkalmat szolgáltassak és megkérjem a t. pénzügyminiszter urat arra, hogy a kérdés komolyságánál fogva ne várja be a vita berekesztését, hanem legyen szíves tájékoztatni, hogy ezen adatokból mik valók és mik nem, és ha ezek valódisága iránt meggyőződést szerzett, vagy arról tudomással bir, legyen szíves a házat tájékoztatni az iránt, milyen lépéseket tett a kormány ennek megtorlása iránt, midőn nyilvánvalólag a törvény erről így rendelkezik? A felelettől fog függni aztán további eljárásom a kormánynyal szemben, és a mennyiben megnyugtató vagy oly választ kapok, hogy ezen adatok légből kapottak és valótlanok, tudni fogom azon másik kötelességemet, hogy az illető képviselő álljon elő a felelősség terhe alatt, a ki ily adatokkal lép a képviselőház elé. Ezeket tartottam kötelességemnek elmondani, magához a javaslathoz természetesen hozzá nem járulok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Komjáthy Béla: T. ház! Ezzel a kérdéssel én nem foglalkoztam; azokról a dolgokról, a melyek itt felhozottak, tudomással nem birtam. Hallottuk ugyan, hogy ezen itt tárgyalt jelentésnek a hátterében van valami, de sem én személyileg, sem az a párt, a melyhez tartozom, távolról sem gondolhattuk, hogy ily nagymérvű visszaélésekről van szó. Ha nekem, vagy a pártnak tudomásom lett volna erről, bizonyára teljesítettük volna kötelességünket. Most itt elhangzott az egyik képviselő úr szájából oly vád, a mely súlyosan komprommittálja nemcsak az illető köztisztviselőt vagy alkalmazottat, de még súlyosabban és erősebben képes kompromittálni azokat a magyar állami közegeket, a kik az ellenőrzésre hivatva és kötelezve voltak. Távol legyen tőlem, hogy éo itt ezen vád valódiságáról vagy valótlanságáról szólni akarnék. Tény az, hogy ez itt felhozatott és ennek itt megczáfolatlanúl maradnia nem szabad. Én jelenlevő t. barátaimmal ezen vádak elhangzása után megbeszéltem a dolgot, és nemcsak saját személyemben, de annak a pártnak képviseletében és nevében is, a melyhez tartozom, követelem azt, hogy a nemzeti becsület és tisztesség érdekében ebben a dologban nyomban kellő felvilágosítás adassék. Mert ha ezek a vádak igazak, akkor nem elég az, hogy az illető, a ki büntetendő cselekményt követett el, a büntető törvénykönyv szigora szerint megkapja büntetését, de jövőre való tekintettel kell, hogy példát adjunk azon közegek mulasztásával szemben, a kik ilyennek elkövetését lehetővé tették. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Méltóztassék nekem elhinni, elég nekünk, ha visszagondolunk szégyenkezve a keleti vasút történetére, a mikor visszaélések történtek és a magyar