Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.
Ülésnapok - 1896-313
374 S13 « orszäffos *Ws 1898. junins 14-én, kedden. állam elhallgatta azokat, engedte futni a bűncselekményt elkövetőket. Ebben a tekintetben tovább mennünk nem szabad és én azt hiszem, liogy az igen tisztelt miniszter útnak nyilatkozata itt elég sem lesz arra, hogy a vádak felett napirendre térjünk, mert itt világosan kell látnunk és ezt csak egy pártatlan vizsgálat lenne képes előidézni. (Helyeslés a szélső balolckdon.) T. képviselőház! Én és barátaim, akiknek megbízásából most ezen kijelentést tettem, soha és semmi körülmények közt nem kaptunk rajta és nem kerestük az alkalmat, hogy személyes dolgokat a képviselőház elé hozzunk. De ha már egyszer az egyik vagy másik képviselő ilyen dolgokat ide hoz, határozott konkrét vádakkal lép fel, akkor nekünk hallgatnunk nem szabad; mert nekem és elvbarátaimnak az a meggyőződésünk, hogyha esakugyau nem becsületes ember az, a ki olyan cselekményeket követett el, mint a milyeneket itt Sima Ferencz képviselő űr felhozott, még kevésbbé becsületes az az állami közeg, a ki ennek elkövetését elnézte vagy megakadályozni, ha hatalmában állott, elmulasztotta. Ebből az okból kiindulva, a magam és barátaim nevében indítványozom, hogy parlamenti vizsgáló bizottság küldessék ki, hogy tisztán lássunk, mi igaz ebben a dologban ; ezt követeli a képviselőház és a nemzet becsülete. (Élénk helyeslés a ssélsö baloldalon.) Lukács László pénzügyminiszter: T. ház! Nem ismerem el a miniszternek azt a kötelességét, hogy minden egyes felszólaló képviselő úr felszólalására azonnal külön-külön tartozzék reflexiókat tenni, és ennélfogva nem ismerem el, hogy jogosult lett volna Polónyi Géza képviselő úrnak az az aposztróf ál ása velem szemben, hogy miért nem válaszoltam minden egyes képviselőnek a felszólalására. Arról megnyugtathatom a képviselő urat, hogy a választ annak idején, a mikor elérkezettnek látom az idejét, meg fogom adni, úgy a jelen esetben, mint minden más esetben. Mindazonáltal, ha most a vita bezárása előtt szólalok fel, ne méltóztassék a t. képviselő úr az ő felhívásának tulajdonítani, hanem tisztán annak, hogy nem akarom, hogy bárminemű homályt borítson a kérdésre az én hallgatásom, és hogy ebből bármiféle téves konzequenczia vonassék le; tisztán ez az oka annak, hogy szokásom ellenére a vita bezárása előtt kérek szót. (Helyeslés jobbfelöl.) Es itt méltóztassék megengedni a t. képviselőház, hogy sorban reflektáljak azokra, a mik itt előadattak. Mindenesetre kissé nehéz helyzetben vagyok, mert két egészen ellentétes iránylattal kell hogy szembe szálljak. Mert a míg Pichler Győző képviselő úr az egekig magasztalta a gépgyárnak és diósgyőri vasgyárnak eddigi kezelését, addig az utána felszólalt képviselő urak nemcsak hogy bíráltak, hanem a legsúlyosabb vádakkal és gyanúsításokkal illették a kezelést Én azt hiszem, hogy az igazság a közepén yan, a mennyiben sem az egyik, sem a másik irányban felszólaló uraknak nincs igazuk. Pichler Győző képviselő úrnak nem ismerem el jogosultságát arra nézve, hogy megleczkéztesse a kereskedelmi miniszter kollegámat, ha ő hivatalos ügyben kénytelen távol lenni a ház tárgyalásáról, és az a vád, hogy íme a kereskedelmi miniszter nem tartja érdemesnek magát képviseltetni, legalább is el volt hamarkodva, mert a t. képviselő úr ki sem ejtette még jóformán ezt a vádat, a midőn meggyőződhetett róla, hogy a kereskedelmi miniszter úrnak a képviselője itt van. Teljesen alaptalan a képviselő úrnak az az állítása, hogy itt bevégzett dolgokkal, bevégzett tényekkel állunk a képviselőház elé, a melyeken segíteni már nem lehet. Ha a t. képviselő úr egy kissé alaposabban olvasta volna el a jelentést, a mely beterjesztetettt, meggyőződött volna arról, hogy a két kormány között megtörtént ugyan a megállapodás az átadásra, erre a legfelső jóváhagyás előzetesen már ki is kéretett, de az átadás nem befejezett dolog; ha a törvényhozás nem járulna hozzá és nem fogadná el ezt a jelentést, akkor az egész dolog meg nem történtnek tekinthető és marad minden úgy. a mint van. Itt tehát nem bevégzett tényekről van szó, hanem egyszerűen arról, hogy jelentés alakjában és nem törvényjavaslat alakjában kérjük a törvényhozzás hozzájárulását ahhoz, a mit tenni szándékozunk. Az a vád tehát, hogy itt a törvényhozás jogköre csorbíttatnék, egyáltalán semmiféle alappal nem bir. A t. képviselő úr öt csoportra osztotta fel az ő arguinentáczióját a jelentéssel szemben és argumentumnak deklarált oly dolgot is a jeleütésben, a mely távolról sem akar argumentum lenni, hanem csak egyszerű történeti elmondása a dolgoknak. Mert itt arról van szó, t. képviselőház, hogy addig, a mig a két gyár, a melyek közül az egyik régebben is a pénzügyminisztérium kezelése alá tartozott mindig, csak kisebb terjedelmű üzem volt. addig nem volt érezhető a szeparáczió hátránya, és csak akkor, a mikor mind a két ipartelep hatalmasan fejlődött ki a két csoport között, váltak érezhetőkké bizonyos kellemetlenségek és kedvezőtlen jelenségek. Ez abszolúte nem indok gyanánt van itt felhozva, tisztán csak történeti előadása ez a dolognak, és így nagyon helytelen, hogyha a t. képviselő úr ebből vádat farag és inkonzequencziát lát abban, hogy daczára annak,
