Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-313

364 313. országos ülés 1898, jnnlns lá-én, kedden. jelent, mellette van államtitkára és elég fontosnak tartotta ezt a kérdést arra, hogy a parlamentnek tagját nem képező köztisztviselő urat is ide beidézze, a mint azt az elnök ár bejelentette, hogy az esetleg felmerülendő vitában részt vegyen. Midőn egyrészt az egyik minisztérium, a melynek ügyköréről szó van. a páriám entarizinusban talán rendkívüli módon képviselteti magát és támogatásúi egy magasabb szakközegét hívja ide, akkor talán szükséges és helyes az, hogy másrészről a kereskedelemügyi minisztérium is legalább egy államtitkárával képviseltesse itt magát, vagy egy megfelelő szakközeggel a kellő felvilágosításokat megadassa. T. ház! Az előadó úrnak előterjesztésére nekem szavam nincs. Ő stríkte teljesítette előadói kötelességét; a nyomtatott jelentést, a melyet mindnyájan a kezünkben bírunk, egyszerűen előadta és kiegészítésül csak egyet mondott — és ez nagy megnyugvásomra szolgál — hogy a pénzügyminiszter úr minden híresztelések daczára határozottan kijelentette, hogy a gépgyárakat állami üzemben továbbra is fentartani óhajtja. Ez az egyedüli eltérés a pénzügyi bizottság jelentésétől, a mely azonban lényegben nem foglalkozott a dologgal, mert jelentésében egyszerűen csak utalt a pénzügyminiszter jelentésében foglalt fontos okokra és arra, hogy teljesítette-e kötelességét, midőn a költségvetési tételeket áthelyezte, mielőtt az a ház elé került. Ezért én sem a pénzügyi bizottság jelentésével, sem az igen tisztelt előadó úr előadásával nem foglalkozhatom, hanem egyszerűen áttérek a pénzügyminiszter úr jelentésére. Mielőtt ezt megteszem, szükségesnek találom kijelenteni, hogy beszédemben elsősorban a pénzügyminiszter úr kezelése alatt álló állami üzemeket fogom feltüntetni, utána pedig a kereskedelemügyi minisztérium vezetése alatt állókat. Itten részletekbe nem bocsátkozom, hanem hogy a t. ház figyelmét igénybe ne vegyem, tisztán azon két üzemről fogok szólani, a melyeknek átvételét e jelentés nekünk utólag bejelenti és ezeket szembeállítva kifejtem, vájjon a jelentés elfogadását helyesnek tartom-e. Részemről semmifélefindítványt nem óhajtok beadni, de eleve kijelentem, hogy e jelentést tudomásul nem veszem és a benne foglaltakat nem helyeslem. Teszem ezt két szempontból. Itt egy óriási, milliókra és milliókra menő értékről van szó, egy óriási jövedelemforrásáról a magyar államnak és mégis e jövedelemforrás sorsa felőli intézkedés mint fait accompli jut a képviselőház tudomására. Egy egyszerű jelentéssel adják tudtára a magyar képviselőháznak a megtörtént eseményeket. Meglehet, hogy bölcsészek, kiváló államférfiak nagy eszükkel és tudományukkai kimutathatják, hogy az ily dolog nem való a parlament elé s hogy ezt mindenütt suba alatt végzik el s csak utólag jelentik be a képviselőháznak, ámde én a törvényhozás egyik teendőjének tartom azt, hogy midőn oly államban, hol az iparfejlesztést dobják ki jelszóul, ily nagy üzemek elhelyezése forog szóban, kell, hogy az a képviselőházban előzetesen képezze megvitatás tárgyát, hogy ott minden érdeklődő hozzászólhasson. Ez a szempont az, mely arra késztet, hogy a jelentést már közjogi szempontból se fogadjam el. A másik szempont a ténybeli. Tárgyilagosan fel fogom sorolni a dolgokat, hogy így módot adjak egyrészt a pénzügyminiszter urnak, másrészt a kereskedelemügyi miniszter úrnak vagy helyettesének, hogy esetleg megczáfoljak azt, a mi a saját tanulmányaim alapján előadandókban tévedés volna. E kérdés nem a politikai ellentétek kérdése. A kérdés csak az, helyes-e vagy sem, hogy egy nagy ipari vállalat új kezelés alá jöjjön? A pénzügyminiszter úr jelentése minden indokolás hiján van. Én ezt a jelentést öt részre osztom fel. Eddig az államvasutak gépgyára, valamint a diósgyőri vas- és aczélgyár a kereskedelemügyi minisztérium vezetése alatt volt, viszont a többi kincstári vasgyárak és az ezzel kapcsolatos összes vasérczbányák a pénzügyminisztérium vezetése alatt. Ezek egyesítésére a jelentés első indokul azt hozza fel, hogy az állami gépgyár és a diósgyőri vas- és aczélgyár az utóbbi időben a nagyszabású ipartelepek közé emelkedtek és a többi kincstári vasgyárral és vasérczbányákkal sűrű és terjedelmes összeköttetésbe jutottak. A második ok, mely az egyesítést követtli, az, hogy csak így lehet elejét venni azon súrlódásoknak, melyek e csoportosítás körül keletkeztek, s melyek külön igazgatóságok mellett a jövőben sem volnának elkerülhetők. A jelentés tehát míg egyrészt egy nagyon örvendetes tényt hoz fel indokul, azt, hogy az államgépgyárak és a diósgyőri vasgyárak óriási módon világra Szóló telepekké fejlődtek, addig másrészt felhozza indokul azokat a súrlódásokat, a melyek felmerültek a pénzügyi és kereskedelemügyi minisztérium közegei között. Megjegyzem, hogy egyáltalában kétségbe nem vonom, hogy a pénzügyminiszter úr és kereskedelemügyi miniszter úr e kérdésben teljes egyetértésben vannak és nem kételkedem abban, hogy csak osztálytanácsosok vagy miniszteri tanácsosok azok, a kik között súrlódások előfordulnak. E súrlódásokat azonban a pénzügyminiszter úr bevallja. Nem keresem a súrlódások okait, elégséges, ha azokat bevallja a pénzügyminiszter úr; a magam részéről tehát azokat kutatni nem akarom. Azt hiszem, hogy a nélkül, hogy kutassak utánuk, midőn további beszédemben a vas-