Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-294

30 29i„ országos ülés 1898. május 9-én, hétfőn. jólétével, s akár a politikai, akár a gazdasági szempontokat mérlegeljük, ezen néposztály helyzetének megjavítása ma már égető napikérdés, és a legfontosabb szocziális feladat gyanánt jelentkezik. Hiszen ismeretes az a nagy befolyás, a melyet ez a néposztály a kormányzat és az összes közügyek fejlődésének irányára, főleg pedig a közigazgatás menetére törvényeink szerint gyakorolni hivatva van; jól tudjuk, hogy a községi élet és kormányzat teljesen ezen osztályok vállain nyugszik, és a hadsereg kiegészítése és az ország védelme mellett még csak arra utalok, hogy a tudomány és a művészet, a közigazgatás, a kereskedelem és az ipar vajmi gyakran innen nyeri legjobb erőit, s ezen osztálynak a szabad természet ölén megizmosodott, erőteljes sarjaival frissí i fel művelőinek sorait. Munkájával tömérdek javat termel, s egyszersmind legbiztosabb fogyasztója annak is, a mit a többi osztályok termelnek, ő adja a munkaerőt, a mely a nagybirtokot is műveli sokszor a szellemi erőt, mely a művelést vezeti, és a soraiból kikerülő haszonbérlők által még a tőkét is, a mely vállalkozást lehetségessé teszi. (Igazi Úgy van! jobbfelöl.) És ha a gazdasági fejlődés terén a naponta észlelhető gyors változás és meglepő fordulatok mellett a jövőt illetőleg lehet véleményt koczkáztatni, ez a vélemény nem lehet egyéb, mint hogy a jövőben egész mezőgazdaságunk sorsa ezen néposztálynak kezébe lesz letéve, a miből önként következik, hogy elsősorban a nemzeti lét nagy érdekei sürgetik mindazon intézkedések életbeléptetését, a melyek ezen néposztály fennállását és felvirágzását, és ekképen a szocziális izgatásokkal szemben való megerősödését biztosítani fogják. (Helyeslés és tetszés johhfelől ) Azzal előre is tisztában lehetünk, t. képviselőház, hogy a kisbirtokos-osztály válságos helyzetének eredendő okait egy csapásra megváltoztatni nem tudjuk. A pénzgazdaságról nem térhetünk vissza a terménygazdaságra, a tengerentúli versenyt nem szüntethetjük meg; közteiheinket egyhamar alig szállíthatjuk le és időjárásunkat módosítani szintén nem áll hatalmunkban. De hatalmunkban van mindezek káros befolyását ellensúlyozni; földünket jobban művelni, és ezáltal az időjárástól függetlenebbé tenni; jobb beosztással jobban gazdálkodni; ugyanazon helyen többet és jobbat termelni és az egész termelést jövedelmezőbbé tenni. Csakhogy mindez pénzbe kerül, a kisember betegségének legfőbb oka pedig épen anyagi erejének hiányában rejlik. És ennek daczára, t. ház, tisztában kell lennünk azzal, hogy ezt a hánytvetett eladósodott kisembert csakis a hitelnek fokozottabb mértékben való igénybe vételével állíthatjuk talpra, mert csakis a pénz segélyével szerezhetők meg azon eszközök, a melyek a belterjesebb gazdasági üzlet vitelének elengedhetetlen feltételeit képezik. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) Sokan azt fogják erre mondani, hogy a hitel forrásaitól a kisember eddigelé sem volt elzárva, sőt a vidéki pénzintézetek, takarékpénztárak, népbankok és szövetkezetek a kis embernek még személyes hiteligényeit is figyelembe vették. Távol áll tőlem a vidéki pénzintézetek ellen vádat emelni, sőt készséggel elismerem, hogy volt idő, a midőn ezen pénzintézetek üdvös szolgálatokat tettek a birtokososztálynak, de — tisztelet a kivételeknek — hibáik olyanok, vagy talán még nagyobbak, mint az általuk nyújtott előnyök voltak. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) Hibáztatnom kell egyrészt, hogy a kisbirtokos hitelképességét kevésre becsülték és e miatt oly biztosítékokat követeltek, a melyek annak aránylag nagy áldozatába kerültek ; másrészt hogy a kölcsönkötés formaságait és az egész eljárást akképen szabták meg, hogy a kisbirtokos közvetítőre szorult, a mi az ő kis kölcsönét még jobban megdrágította. Hibáztatnom kell a túlmagas kamatlábat; a különféle czímeken szedett díjakat, továbbá azt, hogy a kölcsön feltételei, különösen annak törlesztési módozatai és a visszafizetés határideje nem volt a kisbirtokos gazdasági életéhez, körülményeihez szabva, hanem azokkal merőben ellenkezett. (Úgy van! jobbfelől.) Végűi hibáztatnom kell azt, hogy vidéki pénzintézeteink a támasztott igények jogosultságával nem törődtek; a könnyelmű adósságcsinálásra módot nyújtottak, és a helyett, hogy az idők jelét megértve, a mezőgazdasági hitelnek egészségesebb alapokra való fektetése czéljából szövetkeztek volna, csak a maguk érdekével törődtek és ezáltal pótolhatatlan károk keletkezésére nyújtottak alkalmat. S ha mindezekhez hozzáveszszük a magánosok által nyújtott hitel pusztító szerepét, valóban csodának kell tartanunk, hogy a kisember személyes hiteligényeinek fedezésénél mindannak az ellenkezője történt, mint a mit a hitel kielégítésének feltételei gyanánt ismerünk. Óriási kamatlábak ; levonások a pénz leolvasásánál; betarthatatlan fizetési határidők, mind oly helyzeteket teremtettek, a melyeket saját javára kiaknázni csak a hitelező volt képes, és én azt hiszem, nem tévedek, ha nyiltan kimondom, hogy a kisember személyes hiteligényei kielégítésének mai módjában fekszik ezen néposztály legfőbb bajának alapja, a melyen ha segíteni sikerül, e néposztály még elég erős és egészséges arra, hogy a többi bajokból menekülni és új életerőt nyerve a szocziális izgatásoknak ellenállni tudjon (Élénk helyeslés jobbfelől.) Hogy minő legyen ezen hitel, t. ház, erre a kisbirtokos természetes körülményei utalnak