Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-294

294. országos Illés 1897. május 9-én, hétfőn. M bennünket. Ingatlana sokkal kisebb, semhogy jelzálogí kölcsön alapjául Szolgálhatna, (Halljuk! Halljuk!) marad tehát a kisbirtokos egyéni értéke, munkaereje, becsületessége és szorgalma, melyet a birtoktól elkülönítve mérlegelendő hitelalapnak kell tekinteni, s a hol ő már nem mint birtokos, hanem mint vállalkozó, mint személy jelentkezik, és a hol az ő saját gazdasági értéke képezi a hitel alapját, szóval oly személyes hitel kielégí­téséről van itt szó, mely a kisbirtokos gazdasági életének és körülményeinek megfelel, és a mely­nek elengedhetlen feltételét annak olcsósága, könnyű hozzáférhetősége és megfelelő felhaszná­lása képezi, és a mely körülmény önkénytelenül rávezet bennünket arra, hogy ezen hitelszükség­letet czélszerííen csak úgy elégíthetjük ki, hogyha sikerül a kisbirtokost olyan hitelezővel össze­hoznunk, a ki ismeri és érti az ő hitelszükség­leteit, érdeklődik jó és balsorsa iránt, és a kiben ennélfogva megvan a jóakaratú törekvés arra, hogy emberbaráti kötelességének és hivatásának saját érdekében is eleget tegyen. (Helyeslés a jobboldalon.) Ilyen hitelezőt pedig hiába kerestünk apénz­piaczon, és így nem marad más hátra, mint az erők egyesítése és önsegély alapján oly pénz­források megnyitásáról gondoskodni, megyek mindenki által könnyen megközelíthetők, s a melyeknél a pénz nem czél, hanem csak eszköz azon magasabb czél elérésére, mely a kisember anyagi és erkölcsi helyzetének megjavításában nyer kifejezést. És vájjon ki lehetne más e hi­telező, mint épen maguk a kisbirtokosok, a kik e czélra egyesülve egymásért vetnék latba hitelüket, hogy e közös hitel alapján egymásnak ehessenek hitelezőivé az alkotandó hitelszövet­kezetek utján. És, t. ház, ezzel eljutottam azon kérdés­hez, a mely felszólalásom tnlajdonképeni tárgyát képezi. Nem lehet nekem feladatom a hitelszö­vetkezet eszméjéről akadémikus fejtegetéseket tartani, a t. ház minden tagja sokkal jobban át van hatva a szövetkezeti eszmének és ügynek szocziális hordereje által, semhogy annak társa­dalmi és közgazdasági jelentőségét különös indo­kolásban részesítenem kellene. És midőn az előttünk fekvő törvényjavaslat bírálata előtt általánosságban mégis néhány megjegyzést koczkáztatok, teszem ezt azon oknál fogva, mert már a vita folyamán óhajtanék a javaslat ren­delkezéseibe olyan szellemet belemagyarázni, a melyről én azt gondolom, hogy a létesítendő intézménynak életerejét fogja képezni, és a mely­nek hiányában a kisember erkölcsi és anyagi helyzetének megjavítására irányzott törekvésünk czéltalan törekvés volna. Ez a szellem magában a szövetkezeti eszmében annak tisztaságában, mondhatom, fenségében nyilatkozik meg, mely nemcsak közös érdekű tagokat, hanem bajtár­sakat és felebarátokat fűz össze magasabb czélok elérése végett. Az ilyen szövetkezet működésé­nek rugóját az önzetlenség képezi, a mely egy­részt abban nyilvánul, hogy a tagok egymáson csak segíteni, nem pedig nyerészkedni akarnak, másrészt nyilvánul abban, hogy a vezető egyéni­ségek minden díj és előny nélkül szentelik idejü­ket, értelmüket és képességüket, valamint va­gyoni erejüket polgártársaik javának előmozdí­tására. Ha ez a szellem fogja áthatni szövetkeze­teink szervezetét, ha fel tudnak majdan emel­kedni azon magasabb erkölcsi álláspontra, a hol az emberi tevékenység iránytűjét a humánus érzelmek is vezetik, szóval ha a létesítendő intéz­ményben a tiszta és valódi szövetkezeti szellem fog élni és működni, én egy perczig sem kétel­kedem, hogy e szövetkezetek olyan irányban alakítanák át társadalmi és gazdasági viszonyain­kat, mely az alsóbb néposztály erkölcsi és anyagi boldogulásának legbiztosabb alapját képezné.(Igaz! ügy van! a jobboldalon.) Ennek a szellemnek a felkeltése pedig az alapítás feladatát képezi, és én nem vélek csa­lódni, midőn azt hiszem, hogy a magyar szövet­kezeti ügynek sikerét az alapítás körülményei fogják eldönteni. Az első és főkérdés minden­esetre az, hogy vájjon nálunk megvan-e a falusi emberben az érettségnek az a foka, melyet a szövetkezetek egész szervezetüknél és a bennök rejlő és uralkodó eszméknél fogva okvetlenül igényelnek. Sokan azt mondják, hogy nincsen meg és így le kelíeie mondani azok megvaló­sításáról, mert ebben az esetben sokkal több kárt, mint hasznot eredményeznének. Én azonban arról vagyok meggyőződve, hogy kisbirtokos-osztályunk általában bír és pedig kielégítő mértékben mind­azon tulajdonságokkal, a melyek ily kis szövet­kezetek alakításához és vezetéséhez szükségesek és azok az elemek, melyek a községi élet veze­tésére és a népnevelés ellátására nagyban és egészben alkalmasak, itt is kellően felhasznál­hatók lesznek, különösen ha az erre szolgáló tulajdonokat ébreszteni és fejleszteni és az alkal­mas embereket felkeresni és megnyerni tudjuk. (Helyeslés jobbfelől.) A jó alapításnak második lényeges kellékét az képezi, hogy a hitelszövetkezet kis területen alakuljon, mert csakis a szoros összetartozás útján lehet a nélkülözhetetlen társulási szellemet felébreszteni és fentartani; s a község határain túl már hiányzik az az alapos ismerete a tagok viszonyának, mely a hitelképesség helyes meg­ítélésének és az egymást való ellenőrzésének el­engedethetetlen feltétele. E mellett természetesen a tagok felvétele lehetőleg megkönnyítendő, ki­fogástalan embernél ne képezzen a felvételnél

Next

/
Thumbnails
Contents