Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-294

294. országos ülés 1898. májas 9-én, hétfőn. 23 Neumann Ármin előadó: Azt nem mondtam! ## p Barta Ödön Ugy hivatkozott rá az előadó úr. mint vívmányra, korrektivumra. Hát, t. ház, éu ezt az ötszöröstől a tízszeresig való árverési jogosítványt olyannak tartom, a mely az ötszöröst feltétlenül diszkreditálja. Hiszen az nagyon természetes, hogy mikor a központi szövetkezetnek módjában áll válogatni, hogy mely szövetkezetnek mily hitelt nyújtson, akkor — eeteris paribus — a tízszeres felelősségre alapított szövetkezetet föltétlenül előnyben részesíti. (Úgy van! Úgy van ! a szélső baloldalon.) De, t. ház, előttünk a tapasztalat a kétszeres felelősség elve mellett alakított gróf Károlyi-féle szövetkezetek kitűnően prosperáltak s ebből az következik, hogy nem a felelősségnek mérve, hanem azon benső konstitutív elemek, a melyek a szövetkezetet megalkotják, biztosítják a hitelképességet és semmi egyéb. A 31. §-t, azt hiszem, elég azzal jeleznem, hogy épen a szövetkezet szolidsága szempontjából veszélyes, mert talán épen azon igazgatókat fogjuk elmozdítani minden igény kizárásával, a kik rigorózus, részrehajlatlan eljárásukkal eljátszszák népszerűségüket. Ezt a 31. §. így statuálja és én ebben veszélyt látok a szövetkezeti ügyre. T. ház! A javaslat a 46. és 47. §. szerint például a portomentesség nincs megadva a kis szövetkezeteknek. De erről most nem szándékozom szólani. (Halljuk 1 Halljuk!) A központi szövetkezeteknél még sokkal nagyobb sérelmeket észlelek. Ezeknek egész szervezetében és már az alakításban is tálnagy súlyt kap az állam. És ezt a t. előadó úr egészen plauzibilis dolognak tartja, de én nem. Mert hogy az állam itt magának túlsúlyt akar biztosítani, legjobban kitűnik abból, hogy nem az mondatik, hogy minden szövetkezeti tag csak egy szavazattal bir, akárhány üzletrésze van, mint a hogy ez a vidéki szövetkezetekre nézve van a törvényben megállapítva, hanem előre kontemplálja azt, hogy az államnak annyi szavazata lesz, a mennyit neki az alapítási hozzájárulások biztosítanak. Most csak a komikum kedvéért hivatkozom arra, hogy az igazságügyi bizottság jelentésében az az állami ingerenczia, a melyet az előadó úr annyira védelmez és jogosnak tart, miképen van feltüntetve. Azt mondja az igazságügyi bizottság jelentése (olvassa): »Maga a központi igazgatóság akként van szervezve, hogy a kormány mindig majorizálható.' Ez megnyugtatása a kedélyeknek.* De egy lélekzettel lejebb ugyanazon az oldalon azt mondja, hogy (olvassa): »A központi szervezet megalakítása körül a bizottság abból indul ki,. . .« Neumann Ármin előadó: Az első megalakítása körííl ! Barta Ödön: Kérem, itt nincsen ebben erről semmi, mert a jelentés így folytatja (olvassa) : ». . . hogy meg kell adnunk a kormánynak azt a befolyást, mely őt már az alapítási üzletrésznél fogva is kétségtelenül megilleti ; és nem szabad megengednünk, hogy a kevesebb, vagy a talán épen semmiféle érdekkel nem bíró tényezők a kormány érdekeit egészen ellensúlyozhassák.* A t. előadó úr közbeszólására megjegyzem, hogy egészen tisztában vagyok azzal, hogy ez az alapítás akkor történik, mikor még külső tagok nincsenek. Hiszen én is tagja voltam annak a harczot folytató bizottságnak, a mely harczolt azért, hogy azt a 12 bizottsági tagot ne válaszsza meg a gyűlés, hanem hagyjon spácziumot azok számára is, a kik későbben fognak belépni. Ezzel tisztában vagyok, de hogy ÍZ állami ingerencziát biztosítékokkal kell körülvenni, hogy ne majorizálhassák a kormányt, ez tagadhatlannl benne van a javaslatban. Ha a kormánynak szüksége van arra, hogy garancziákkal vegye körűi magát az iránt, hogy őt ne majorizálják abban a szervezetben, akkor ez annyit jelent, hogy a kormány maga nem bizik abban a szövetkezetben és annak tényezőiben, mert különben nem volna szüksége garancziára. Ha ez nem így van, akkor nincs szüksége a kormánynak arra, hogy magát ezen szövetkezet tagjaival szemben garancziákkal vegye körííl, nehogy az őt majorizálhassa. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Úgy tudom, hogy azok között az aggodalmak között, a melyeket az előadó úr szíves volt czáfolatra méltatni, emlege'te azt a preponderancziát is, a melyet a kormány magának biztosít. Én úgy fogom fel a dolgot, hogy a legkényelmesebb módja az állami preponderanczia érvényesítésének az, hogy ha nem ő maga teszi azt, hanem más valaki által téteti. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nagyon téved a t. előadó úr, ha azt hiszi, hogy ezzel a jelszóval félre lehet valakit vezetni, ha azt mondja, hogy az első rész szerinti szövetkezeteknél a kormány magának semmi ingerencziát nem köt ki, de kiköt magának a másodiknál, a mely a kötvény-kibocsátásokra van fundálva. Itt azért téved a t. előadó úr, mert tisztában vagyunk azzal, hogy ha a kormány parancsol a központnak, a központ pedig a szövetkezetnek; ez pedig azt vonja maga után, hogy a kormány így közvetve parancsol annak a vidéki szövetkezetnek és annak egész exisztencziáját minden szálaival együtt kezében tartja, és pedig a javaslat szerint úgy, hogy minden felelősség nélkül, a mikor neki tetszik, a szövetkezetet