Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-294

24 2M. országos ülés 18 rögtön megfojthatja. ^Ög# vaw/ Ögt/ van! a S0élsö baloldalon.) Én a felelőség szempontjából szivesebben látnám, hogy ha a kormány a maga preponderancziáját és ingereneziáját direkte érvényesítené, mert akkor itt felelősségre lehet vonni; de azért, a mit a központi szövetkezet útján fog tenni, nem lehet. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezért tartom én a szervezetet elhibázottnak és a garaneziát egyáltalában alkalmatlannak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A központi igazgatóságnak szervezete nem épen a legnagyobb hiba, mert sokkal nagyobb hibának tartom azt, bogy a központnak olyan jog biztosíttatik, a melyet ellenőrizni nem lehet. (Halljuk ! Halljuk !) Lehetetlen ellenőrizni abból a szempontból, hogy vájjon szövetkezeti érdekből vagy más melléktekintetek által vezéreltetve alkalmazza-e jogát, melyet neki a törvény minden körülírás és kantél a nélkül megadott. Méltóztassanak csak figyelem tárgyává tenni az 56. §-t, mely a legártatlanabb, mert azt mondja: »a központi hitelszövetkezet a kötelékébe tartozó szövetkezetek igazgatóságaiba egy-egy tagot nevezhet ki«. Ez helyes, habár az 57. §. szerint felfüggesztheti az igazgatóságot és konfiskálhatja annak egész működési körét és nem gondoskodik e szakasz arról, hogy legalább megnyugtatás végett azt mondaná, hogy ilyen és ilyen okok miatt. Nem várja be, hogy az alapszabályok mit fognak tartalmazni, hanem egyenesen intézményesen adja meg a szakasz e jogot a központi igazgatóságnak, hogy egy vidéki szövetkezet igazgatóságának tagjait, a mikor neki leginkább konveniál, felfüggesztheti és konfiskálhatja a szövetkezet egész működési körét. Ebben olyan veszedelmet látok, melyet a mindenkori kormány a legveszedelmesebben használhat ki az állampolgárok közszabadságainak korlátozására. Hiszen a 61. §. a központi igazgatóságnak még azt a jogot is megadja, hogy feloszlathatja a vidéki szövetkezetet még akkor is, ha a kötelékébe tartozó szövetkezet a befizetett üzletrészek tőke összegének felét elvesztette ; pedig törvényben van gondoskodva arról, hogy az illető szövetkezetnek joga van pótbefizetés által exisztencziáját fentartani. Tehát ha ezen joga megvan és mégis azt fogja a központ mondhatni, hogy én pedig nem bánom, hogy befizethetsz pótlólag, de feloszlatlak, képtelenségre vezet, (Ügy van! a szélső baloldalon.) Ezek és ezekhez hasonló dolgok azok, a melyek miatt én a szövetkezeti szervezet iránt bizalmatlan vagyok. A leglényegesebb aggodalmam azonban arra vonatkozólag áll fenn, hogy a kontemplált állami segély nem alkalmas és nem elegendő. Azt I. május 9-én, hétfőn, mondja a javaslat indokolása és a t. előadó úr is erre hivatkozott, hogy a társadalmi öntevékenység nem bizonyult eléggé erősnek arra, hogy azokat a czélokat megvalósítsa, melyeket a javaslat benyújtói magukéinak vallanak. Konstatálom, hogy tehetségéhez képest elég erős volt; de ha nem gyengítették volna, akkor a társadalom még erősebb lett volna; ha a polgárok egymás iránti bizalmát nem ingatták volna meg más intézményekkel, még erősebb lett volna. De hagyjuk ezt; itt azért lép a kormány akczióba, mert azt mondja: a társadalom öntevékenysége elégtelennek bizonyult. Ha akczióba lép a kormány, akkor azt hiszem a szavakkal játszani nem szabad. Az erkölcsi felelősséget hangsúlyozni és ezt szembeállítani az anyagi felelősséggel: kormányzati szempontból sem lehetséges, hiszen sokkal fontosabb az erkölcsi felelősség, mint az anyagi. Legalább azt kell hinnem, hogy a ki erkölcsi felelősséget vállal el, az már anyagi felelősséggel nem törődik és a kormány mégis mindig csak az erkölcsi felelősségre hivatkozik, és az anyagi felelősséget nem akarja ismerni. Ha tehát az anyagi felelősséget olyan szűkmarkúan adja: akkor miért markol két kézzel bele azokba a jogokba, a melyeket meg kellene védenie? A kormány akeziója előttem olyannak tűnik fel, mintha egy gombhoz egy mentét szabnának. A gomb : a kötvények kibocsájtása. Ezt a kormány mint axiómát felállította és ennek a képére tereintette meg a javaslatnak úgy első, mint második részét. Ha kiveszszük belőle a kötvény kibocsátásának, hogy úgy mondjam mániáját, akkor egészen más szervezetet kaptunk volna. Én azt hiszem, hogyha ez nem lett volna axióma, a melyből kiindultak, más eredményre jutottunk volna. Lássuk csak, hogy ezen kötvénykibocsátás miből áll ? Ezen kötvénykikocsátásnak az alapja az a kis kötelezvény, melyet a vidéki kis adós a maga szövetkezetében kötvény alakjában adott, disztingválom, hogy kötvény alakjában, mert csak kötelezvényen alapuló követelései alapján bocsáthat ki a központ a javaslat 70. §. szerinti kötvényeket. Már pedig ez a kötelező okiratok legprimitívebb, a péuzpiaczon legkisebb bizalmat keltő, jóformán alig ismert alakzata. Azt hiszem, ezt a kereskedelmi jog t. magyarázója, a t. előadó úr is elismeri. Már most mivel lesznek ezek fundálva? Azzal az ötszörös kötelezettséggel, melyet a szövetkezeti tag a törvény erejénél fogva elvállal. Vájjon megvan-e az az ötszörös felelősségre való anyaga, az mellékes; a porhintés főczélja az, hogy ki legyen mondva az az ötszörös felelősség; hogy megvan-e az ötszörös érték, azt nem vizsgálják. Ha az a kis ember száz forintos kötelezőt állított ki, a szövetkezet