Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.
Ülésnapok - 1896-303
226 303, országos ülés 1898. május 21-eu, szombaton. tesz valamely javaslatot, akkor meg kell vizsgálnia azon alapokat, a melyekből a javaslat keletkezett, és meg fogja találni a felvilágosítást. Barta Ödön: Én már csak megvizsgáltam talán! Erdély Sándor igazságügyminiszter: Ajánlom a t. képviselő úr figyelmébe az osztrákmagyar bank szabadalmának 100-ik czikkét, mely szóról szóra ekként hangzik (olvassa); »Áz osztrák-magyar banknak jogában áll követelését bírói felhatalmazás vagy közbenjárás nélkül és adósának vagyona felett netalán nyitott csődön kivűl is a fennebb említett értékekből az általa legalkalmasabbnak talált módon behajtani.« Ugyanezt a privilégiumot akarjuk ennek a központi intézetnek megadni. Barta Ödön: Hol a hivatkozás rá? Neumann Ármin előadó : Az indokolásban! Erdély Sándor igazságügyminiszter: Az indokolásban! Komjáthy Béla: T. ház! Ezen szakaszban egy nagyon messzemenő tétel van. Én helyeslem azt, hogy a központ a maga kielégítésére kellő hatalommal ruháztagsék föl, de már büntetendő cselekmény elkövetésére valakit felhatalmazni nem lehet. Oly cselekményt szankczionálni nem szabad, a melyért egy másik állampolgárt egyszerűen elzárnak. Ebben a szakaszban a következő kitétel van: »Bármikor és bármi czélból birtokába jutott pénzekből magát kielégítheti.« Ez jogi abszurditás, ilyet jogállamban megtűrni nem lehet; ez a sikkasztás szankczionálása. Tehát a központnak lehet sikkasztani büntetlenül. Mert nem képzelbető-e eset, t. miniszter úr, hogy egy vidéki szövetkezet bizonyos más czélra közvetítőként fogja azt a központi hitelszövetkezetet felhasználni s neki bizonyos összegeket adni rendelkezésére, ez pedig, a nélkül hogy ezen megbízatásának eleget tenne, daczára annak, hogy elfogadja a megbízást, saját czéljaira fordítja a pénzt. De nincs is szükség reá, hogy ily mélyen belemenjünk a privilégiumokba; elég az, a mint Barta Ödön t. képviselőtársam igen helyesen mondotta, hogy annak a központi szövetkezetnek ezer törvényes módja és alkalma van magát kielégíteni. Tehát törvénybe ilyet ne hozzunk, mert az mégis szégyenteljes lenne. Indítványozom azért, hogy az ötödik sorban ezen szavak: »bármikor és bármi czélból* hagyassanak ki. Elnök: Barta Ödön képviselő úr személyes kérdésben kivan szólni. Barta Ödön : Személyes kérdésben akarok a t. igazságügyminiszter xir egy reflexiójára válaszolni. Azt hiszem, hogyha nem teszik pártfegyelmi kérdéssé, akkor a t. túloldalon sem fog találkozni egy képviselő sem, a ki azon álláspontra helyezkednék, . . . Elnök (csenget): Bocsánatot kérek, személyes kérdésben pártfegyelemről vitatkozni nem lehet. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj a szélső baloldalon.) Barta OdÖli: Engedelmet kérek, hozzá tartozik a tárgyhoz. (Igaz! Ügy van! Zaj a szélső baloldalon,) Elnök 5 Kérem, méltóztassék magukat a képviselő uraknak a házszabályokhoz tartani. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj a szélső baloldalon.) Barta Ödön: Csak meg kell mondanom, úriról szólok. (Zaj.) Á t. miniszter úr azzal kezdte reflexióját, mikor magyarázatot kértem e szakasz érteimetlen, vagy íiilmerész rendelkezéseivel szemben, hogy azt mondta, hogy a ki kritizál, attól első sorban el kell várni, hogy elolvassa a, törvényjavaslatot. Ezt magamra nézve határozott személyes iitztiltusnak tekintem, (Egy hang a szélső baloldalon: Tiszta dolog!) azért, mert az igen tisztelt igazságiigyminiszter úr nagyon jól tudja, hogy az igazságügyi bizottságban ennek a törvénynek tárgyalását!ál részletesen részt vettem és igen sok alkalmat nyújtottam a t. miniszter urnak arra, hogy meggyőződjék arról, hogy legalább is oly alaposan tanulmányoztam a javaslatot, mint a ki előadta, meg pártolta. Engedelmet kérek, egy jogászra, egy szakbizottsági tagra azt a kijelentést tenni, hogy mielőtt a törvényhez hozzászólna, elvárná, hogy azt elolvassa : ez határozott személyes inzultus és én azt a magam részéről határozottan visszautasítom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A mi azt illeti, hogy a »legalkalmasabb mód« az osztrák-magyar bank privilégiumában is benfoglaltatik, erre nézve nem akarok más kifejezést használni, mint ,^zt, hogy ha egyszer egy ostobaságot elkövettek, ebből nem következik, hogy másodszor is elkövessék. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Erdély Sándor igazságügyminiszter: T. ház! A mi a t. képviselő úr személyes felszólalását illeti, kijelentem, hogy én nem mondtam, hogy olvassa a törvényt. Erről egy szót sem szóltam. A mit én mondtam annak egészen más értelme volt. Én ezt mondtam, hogy a törvény alapját képező, annak hátterében lévő kereskedelmi jogra ... Barta Ödön: Biztosítom róla, hogy olvastam úgy, mint ön. (Zaj a jobboldalon.) Erdély Sándor igazságügyminiszter % ... és az ahhoz tartozó mindennemű privilégiumra is figyelemmel kell lenni a t. képviselő úrnak. Eszem ágában sem volt tehát azt állítani, hogy ő a javaslatot neolvasta volna. (Úgy van! jóbbfelől.)
