Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.
Ülésnapok - 1896-294
291. országos ülés 1898, május 9-éu, hétfőn. ÍB szunnyadozó erkölcsi és gazdasági erőket tömöríteni és czélirányosan egy gyúpontban egyesíteni képes, tudniillik a szövetkezet. Már 1865 ben, midőn a magyar helytartótanács felhívta a magyar földhitelintézetet, hogy az országos magyar gazdasági egyesület és a pesti ipar- és kereskedelmi kamara részéről felkérendő szakértők közbenjöttével adjon véleményt az iránt: miként lehetne a földbirtoki hitelt a legalsóbb rétegekben oly birtokra nézve is kifejteni, a melyek kis terjedelmüknél fogva a magyar földhitelintézet kölcsöneiben nem részesülhetnek, már akkor Csengery Antal az általa készített felterjesztésben a szövetkezést jelölte meg, mint leghathatósabb emeltyűt az alsóbb néposztályok helyzetének javítására és azért a Schulze-Delitzseh-fé!e kölcsön- és hitelegyesületeket, vagyis a népbankok átültetését ajánlotta a hazai városokba és községekbe. Midőn a kereskedelmi törvény alkottatott, a szövetkezeti jog már oly kifejlődött jognak jelentkezett, mely nemcsak nagy gyakorlati jelentőségénél fogva, hanem az abban megtestesített áj eszmék gazdagsága folytán a közfigyelmet méltán magára vonta. A jelenkor jogalkotó erejének nyilvánulását látjuk itt pregnáns módon kifejezésre juttatva. Régen létező, de még kifejlődésre nem jutóit elemekből látunk itt egy oly társasági képze ményt nagyra nőni, mely a sablonszerű iskolai doktrínák bilincseit széttörve, máshol már egy alkalmas tételes jogot alkotott magának. Ezen nem változtat semmit az, hogy a nagy kultúrnépek a társadalmi alapok összhangzása daczára a jog kiépítésénél más és más utakon haladtak. Mert egy jelenségre mindenhol akadunk, tudniillik arra, hogy ezen társasági alakzat egész séges kifejlődésére csak ott juthatott, a hol annak felvirágzása alkalmas törvényes intézkedések és intézmények által elősegítve lett és hogy közel etünk egyetlen terén sem bir a törvényhozó nagyobb népnevelési misszióval, mint itt, a hol czéljának elérésénél, a lakosság azon széles köreire kell támaszkodnia, melyek a ä szükséges intelligencziával és gazdasági bebelátással vagy épen nem, vagy csak korlátolt mérvben bírnak. De mindebből kitűnik az is, hogy a fellángoló gazdasági harezok közepette itt minden törvényhozási botlás magát a kontemplált czélt nagyban veszélyezteti. (Úgy van! jobb/elől.) Ha már most ezzel szemben azon kérdést vetem fel, vájjon az 1875-iki törvényhozás feladatának magaslatán ällott-e akkor, midőn a szövetkezetekre vonatkozó intézkedéseket megalkotta? Vájjon ezen intézkedések védpajzsa alatt hozzájárólt-e a szövetkezeli ügy nálunk a kirívó gazdasági ellentétek mérsékléséhez ? Ezen kérdésekre legyen szabad megjegyeznem, hogy ha csupán a szövetkezetek terjedését akarjuk figyelembe venni, akkor a válasz eléggé kielégítő lehetne. Mert az 1875-iki évhez viszonyítva, a mikor körülbelül 260 volt a szövetkezetek száma, ennek négyszeresére és ezzel együtt a rész- és törzsbetét, valamint a takarékbetét is emelkedett. 1896-ban a rész és törzsbetét 48 és fél millió, a szövetkezetek takarékbetétjei pedig közel 36 millió volt. Igaz ugyan, hogy a németországi, vagy csak az ausztriai szövetkezetekhez viszonyítva a magyar szövetkezetek száma csekély, a mennyiben Németországbaa körülbelül 15.000, Ausztriában pedig 3778 szövetkezet létezik, mindenes tre azonban tény az, hogy a kereskedelmi törvény liberális és talán túl liberális irányával a szövetkezetek alakítását elősegítette, vagy legalább nem akadályozta. Ha azonban a magyar szövetkezeti ügyet közelebbről vizsgáljuk, azt találjuk, hogy ezen haladás számos esetben nem egy egészséges fejlődésnek a folyománya, hogy a legtöbb egyesülésben mm nyilvánulnak a takarékosság, az önzetlenség és egyéb erkölcsi tényezők, melyek a szövetkezetek lételemét szükségképen képezik, és hogy különösen azon kisebb gazdasági extszteneziákat nem részesíti támogatásban, melyeknek fentartása és megerősödése fontos állami és társadalmi érdeket képez, t. i. a kisiparost és kisbirtokost. Az alakúit szövetkezetek ugyanis leginkább a gazdaságilag előbbre haladt jobbmódú lakossággal biró vidékeken és ott is nagyobb és vagyonosabb városokban és községekben alakulnak, így látjuk, hogy míg Budapes f en 69, PestPilis-Solt-Kiskun vármegyében 125, Bácsmegyében 101, Temesben 50, addig Hont, Árva, Turóez, Sáros és Győrmegyében csak 1—1 Esztergom- és Ungmegyében 2, Fogaras és Fiume megyében 3—3, Túrócz, Trencsén, Bereg és Zemplénmegyében 5—5 szövetkezet létezik; épen ott nincs tehát Szövetkezet, a hol arra a legnagyobb szükség volna. Van továbbá több szövetkezet, melynek rész- és törzsbetéte í 1 /^ millió forintnál nagyobb, míg másoknál e czímen alig pár száz forint létezik és ezekkel az összegekkel arányban áll a forgalom nagysága is. A szövetkezetek nagy része nem marad meg a természete által szabott határok között, sokkal nagyobb üzleteket csinál, mint ez a szövetkezet természetével és feladatával összeférne, mások pedig nem képesek kifejteni még akkora tevékenységet, sem a mennyi a társulat fentartására elkerülhetlenűl szükséges. Az, kinek munkája, szorgalma és becsületessége képezhetik a hitelnyerés egyedüli alapját, ily szövetkezeteknél gyámolítást alig talál. Legjobban jut ez kifejezésre a szövetkezeteknél szedett kamatláb és díjak nagyságában.
