Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.
Ülésnapok - 1896-294
lg 294. országos ülés 1898. május 9-én, hétfSn. E tekintetben 1883 ; XXVI. törvényczikk, vagyis az uzsora törvényalkotása óta tetemes javulás állott ugyan be, a mennyiben 24 0 /o-os kamattételek, mint a melyek addig gyakran divatoztak, nem fordultak többé elő, azonban a rendelkezésemre álló és 1896. évig terjedő adatok szerint ez évben sem létezett még egyetlen egy szövetkezet sem, mely 1 számitolások után 5Y2 0 /o aluli kamatlábat, beleértve a díjakat is szedett volna; ellenben van még mindig 106 szövetkezet, mely 8°/o-nál magasabb ; 23 mely 8— 10°/oot; 23, mely 10°/o-ot;7, mely 10—12%-ot; 2, mely 10— 14°/o-ot; 5, mely 11 —14°/o-ot szed a köleeönvevőktől. Példás kivételek is vannak és ezek közül elsősorban a » Hazai szövetkezetek központi hitelintézete mint szövetkezet« és annak buzgó és fáradhatatbin elnöke gróf Károly Sándor említendő, kinek apostolkodása folytán e központi hitelintézet kötelékébe körülbelül 400 szövetkezet lépett bö, melyek helyes irányban működve, áldásdús tevékenységet fejtenek ki. Visszatérve, t. ház, az említett bajokra, természetes, hogy ezekért csupán a kereskedelmi törvényt felelőssé tenni igazságtalan volna; vaunak itt más mélyebbre menő okok is, melyekre még vissza fogok térni kétségtelen azonban mindenesetre az, hogy a törvényes intézkedések ezen állapotokat elősegítették, vagy hogy legalább azok alapján a visszaéléseknek, melyek oly gyakran felmerültek gátat vefni nem lehetett. Már a törvény kiindulási pontja téves, a mennyiben a szövetkezeteket a részvénytársaság módjára szabályozza, pedig e két társasági alak ellentétes benső természettel bir. A részvénytársaság ugyanis lényegileg nem személy, hanem tőkeegyesülés ; ellenben a szövetkezetek egészen más gazdasági szereppel birnak: épen az ellenállhatatlanul előre törő nagy tőkés iparral szemben kívánják gazdasági önállóságukat megvédeni és fentartani; az elszigeteltségükben tehetetlen erőket kívánják az önvédelem az önsegély és önfentartás czéljából tömöríteni. Míg tehát ott a tőke. itt a személyes momentum lép előtérbe. Mindezt a magyar törvény szem elől téveszti akkor, midőn az e társasági alakzatot egészen tőkéies alapon építi fel és az oly eltérő struktúrával biró asszocziácziót a részvénytársaságok mintája szerint szabályozza. Ily körülmények közt nem lehet csodálkozni azon, hogy épen a kereskedelmi törvény égise alatt lettek a szövetkezetek alapjellegükből kiforgatva, és hogy azon számos visszaélés folytán, mely a szövetkezet köpenye és örve alatt el lett követve, maga a szövetkezeti ügy is gyakran kompromittálva ] e tt. Aránytalan nagy száma az alakított szövetkezeteknek rövid időre alakulásuk után ismét feloszlott, egy része részvénytársasággá alakult át. így látjuk, hogy 1876-tól 1880-ig 74,81—85-ig 59, 1886-ban 18, 1887-ben 13, 1888-ban 22, 1889 ben 37, 1890-ben 26, 1891—1896-ig 172 szövetkezet megszűnt létezni. Az összes alakúit szövetkezeteknek tehát 35o/o feloszlott. Igaz, hogy a szövetkezeteknek egy tekintélyes része rövid időre alakúi s midőn ezen idő letelik, feloszlik és újból alakúi, ezen alakulás pedig az alapszabályok értelmében egy ujonmn keletkezett társaságnak tekintetik, tehát a megszűnt szövetkezetek nagy száma részben e körülményben találja magyarázatát. De tény az h, hogy számos szövetkezet részvénytársasággá alakúit át, mások pedig épenséggel csőd folytán megszűntek. Mindez már rég érlelte meg azon eszmét, hogy azon fontos társadalmi érdekek, melyek a szövetkezeti ügy egészséges fejlődéséhez fűződnek, új intézkedések és intézményeket igényelnek és hogy itt minél előbb a reform terére kell lépni. Gazdasági és iparkörökben a sajtóban úgy, mint itt a házban, mind sűrűbben és mind hangosabban adatott kifejezés azon meggyőződésnek, hogy csakis a szövetkezeti ügynek helyesebb és egészségesebb alapokra való fektetése és fejlesztése által lehet a kisipart és kisbirtokost a végromláslól megmenteni. És ezen általános óhaj konkrét alakot öltött akkor, midőn az 1888 : XXXVI. törvényczikk 26. §-a oda utasította a kormányt, hogy záros határidő alatt tegyen jelentést arról, miként lehetne a községek birtokában levő regalekötvényeket hitelszövetkezetek alakítására felhasználni. Mielőtt azonban a, kormány a sürgetett reform valósításának terére lépett, a következő kérdésekkel kellett tisztába jönnie : (Halljuk !) 1. Vájjon egészen hatályon kivtíl helyezze-e a kereskedelmi törvénynek a szövetkezetekre vonatkozó intézkedéseit és egy általában kötelező törvényben szabályozza-e a szövetkezieti ügyet vagy pedig a kereskedelmi törvénynek érintetlenül hagyásával, fakultative vagyis, egy csupán az általa kontemplált czéíokuak szolgáló törvényt alkosson-e? 2. Vájjon a törvény alkotásánál a tiszta önsegély álláspontjára helyezkedjék-e, vagy pedig államsegélylyel gyámolítsa-e a szövetkezeti Ügyet és ha igen, mily határok között mozogjon a kérdéses segély. Végre tisztába kellett jönnie: 3. Azzal is, hogy a kereskedelmi törvénytől eltérve, az alkotandó törvény keretében csupán a korlátolt felelősségre alakúit szövetkezeteket ölelje-e fel és ha igen, vájjon a csak az üzletrészre szorított felelősségnek legyen-e szószólója, vagy pedig az üzletrész bizonyos hányszorosára terjeszsze-e ki a korlátolt felelősség mérvét? Legyen nekem szakad mindezen kérdésekre nézve a kormány, illetve a javaslat álláspontját röviden jeleznem. (Halljuk! Halijuk!)
