Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-302

302. országos ülés 1898. május 20-iín, pénteken. 209 sülnek a törvény által biztosított kedvezményben, ha a központi szövetkezetbe belépnek, míg azon szövetkezetek, melyek a belépéstől tartózkodnak, attól elesnek, úgy akkor ezea intézkedése ezen §-nak egyenlő ezen szövetkezetek megsemmisítésével. Nem ismétlem azokat, miket Makfalvay Géza t. képviselő úr mondott, mert csakugyan határozottan úgy lesz, hogy ha azok az'egyesületek, melyek eddig boné fide teljesen abban a meggyőződésben voltak, hogy azon előírt illetékek és díjak rajtuk soha behajtatni nem fognak, most egyszerre arra ébrednek, hogy az évek hosszú során át felhalmozódott hátralékok rajtuk behajtatnak, ez vesztüket fogja okozni. Mi eddig a t. pénzügyminiszter úrtól erre nézve biztos választ nem nyertünk. De másreszt nagyon kívánatos, hogy a szövetkezeti téren egészséges és a szabadverseny alapján keletkezzenek intézmények. Mert hiszen magából az indokolásból olvassuk, hogy a kormány csak a kényszerhelyzetnek enged akkor, mikor a szövetkezetek alakításába belemegy anyagi áldozatokkal és sokkal jobban szeretné, hogyha tisztán a felügyeletre szorítkozhatnék; mikor ezt nyíltan kifejezi indokolásában a kormány, akkor nem értem, és nem tudom levonni a konzequencziát, hogy akkor az ezen tervezett intézményekkel szemben azoktól, a melyek szabadon akarnak keletkezni, melyek a törvény követelményeinek és szellemének meg akarnak felelni, miért vonjuk el az életföltételt, miért vonjuk el azt épen azon intézményektől, a melyek nem óhajtanak anyagi segélyezést, nem akarnak a kormánytól anyagi áldozatot, hanem önállólag, saját lábukon akarnak járni; és csak azt kérik, hogy ha saját erejükből létesítenek szövetkezetet és megfelelnek mindazon kötelezettségeknek, a melyek e törvényjavaslatban foglaltatnak, a melyek biztonságot nyújtanak, hogy a szövetkezetek ne lehessenek nyerészkedő vállalatok, hogy ez esetben ne zárassanak el a törvényjavaslatban felsorolt kedvezményektől. Ha a kormány valóban azon az úton jár, a melyet az indokolásban jelez, ennek folyománya nem lehet más, mint Meltzl Oszkár képviselő úr módosításának elfogadása, hogy tudniillik e kedvezményben részesüljenek a már meglévő, valamint a még jövőben keletkezendő szövetkezetek, melyek az e javaslatban meghatározott szellemben alakúinak át, vagy keletkeznek és ezen szellemben működnek. Az indokolás szerint a kormány azt jelenti ki, hogy mihelyt nem látja szükségesnek, hogy mint államhatalom közbelépjen, úgy akkor lígyis visszalép és hagyja a szövetkezeteket a saját lábukon járni. Vájjon nem következik-e ebből azon jogos kívánalom, hogy ha már most is vannak vagy létesíttetnek olyan szövetkezetek, melyek saját erejökből tartKÉPVH. NAPLÓ. 1896 —1901. XVT. KÖTET. ják fenn magukat, hogy ezeknek is a kedvezmények biztosíttassanak és annál kevésbbé engedhető meg, hogy velük szemben hivatalos konkurrenczia teremtessék, mely a tönkremeneteleket eredményezheti. Ezen méltányos és jogos követelmények okvetlen megkívánják ezen szakaszon helyes módosítását, miért is csatlakozom Meltzl Oszkár képviselőtársam által benyújtott módosításhoz. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólani ? Ha senki, a vitát bezárom. Lukács László pénzügyminiszter: T. ház! Meltzl Oszkár t. képviselő úr oly indítványt tett, — nem tudom, méltóztatott-e Írásban is benyújtani, — a melynek értelmében a törvényben kontemplált kedvezmények megnyerésére elégséges az, ha a szövetkezetek a jelen törvény I—

V. fejezetekben megállapított mód szerint átalakulnak. A képviselő úr a kedvezményeknek azt a módját, a mely e törvényben foglaltatik, kifogásolja, mert azt mondja, hogy igazságtalan azokra a szövetkezetekre, a melyek különben is meg tudnak élni, és hogy ezáltal egyenlőtlenség támadna a szövetkezetek között, a mennyiben azoknak két kategóriája fog kifejlődni. A mi a két kategóriának kifejlődését illeti, az okvetlenül be fog következni. Sőt ez nemcsak be fog következni a jövőben, hanem már ma is két, vagy több kategóriája van a szövetkezeteknek. Vannak törvényes intézkedések már ma is, melyek bizonyos szövetkezeteket, melyek a törvényben meghatározott módon mííködnek, kedvezményekben részesítenek. Némely szövetkezet alkalmazkodott is a törvény intézkedéséhez és élvezi a kedvezményeket; más szövetkezetek azonban többre becsitlik azt a nyereséget, mely abból származik, hogy nem korlátozza működését s ját tagjaira, hanem azon túl is terjeszkedik és többé-kevésbbé szövetkezeti alakba burkolt részvénytársaságot és takarékpénztárt képeznek és nem veszik igénybe a törvény kedvezményeit, úgy, hogy a két kategória már ma is megvan. Ha a szövetkezeti ügy úgy fejlődött volna, hogy semmi orvosolni való ezen a téren nem lenne, hanem egyszerűen csak arról lenne szó, hogy miféle kedvezményekben részesítsük a szövetkezeteket, volna értelme annak az indítványnak, melyet a képviselő úr tett. De miután a dolog nem úgy áll, hanem ellenkezőleg úgy, hogy a törvényhozás szükségesnek látja a szövetkezeti ügynek helyesebb irányba való terelését és ezt czélozza azzal, hogy kedvezményeket helyez kilátásba, akkor a másik kézzel kedvezményeket nyújtani oly szövetkezeteknek is, melyek nem akarnak a törvény intézkedéseihez alkalmazkodni, azt hiszem, a legnagyobb ellenmondás volna, a melyet csak képzelni lehet. (Helyeslés a jobboldalon.) S7