Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-302

200 302. országos ülés 1898. május 20-án, pénteken. a 23. §. végrehajtási elsőbbséget biztosít a szövetkezetnek, tehát a ki hitelezni akar valakinek, meggyőződhessék arról, hogy az illető szövetkezeti tag-e, vagy sem? De hogy ezenfelül azután még azt is kimondjuk, hogy a szövetkezet köteles az egyes tagok tartozásainak összegét bárkinek kivánatára közölni; a ki ismeri az életet, az tudja, hogy ez mit jelent. Azt a szegény szövetkezeti könyvvezetőt agyon fogják zaklatni annak a puhatolásával, hogy kinek mennyi az adóssága. Már most vagy jó, vagy esetleg hiányos felvilágosítást kap az a hitelező. Ha hiányos felvilágosítást kap, ebből perek származnak. De vájjon meg van-e óva az a hitelező, hogy ezen a réven ne veszítsen? Hiszen lehet, hogy abban a pillanatban, mikor valaki a könyvvezetőhöz elmegy meggyőződést szerezni, hogy valakinek mennyi a tartozása, a másik szobában az igazgatóság megszavazott annak a szövetkezeti tagnak ötször annyi hitelt, mint a mennyit eddig birt. Éz tehát senkit a világon megvédeni nem fog. De nincs is értelme ennek. Az összes hiteltörvényekkel ellenkezik, hogy valaki másnak a hiteléről fel világításokat szerezhessen, pláne ilyen nyilvánkönyvi úton. Hiszen ha a szövetkezeteknél ez a hamis princziphim becsempésztetik a magyar törvénytárba, akkor utóvégre oda fogunk kerülni, hogy minden ember hitele nyilvánkönyv alakjában kezeltetik, hogy bankoknak és nem tudom, kinek felvilágosítást nyújthassunk arról, hogy kinek mennyi az adóssága. Azért én azt hiszem, hogy az a második bekezdés nyilvánvalóan csak arra fog vezetni, hogy a szövetkezet személyzetét haszontalanul, még pedig igen nagy mértékben zaklassák, mert megteszik, hogy 10—20-szor jönnek el naponként kérdezősködni, s a mellett a hitelezőnek érdekeit egyáltalában nem védi meg. Mi szükség van tehát arra, hogy ilyen rendelkezés itt benmaradjon? Úgy látszik, ezt orvosság gyanánt azoknak a kedvéért vették be a javaslatba, a kik aggodalommal voltak a 23. §. iránt, a kik azonban most nem jöttek el aggodalmaikat itt nyilvánítani. Ha méltóztatnak a 23. §-t elfogadni, erre egyáltalán semmi szükség nincs. Azért kérem a t. házat, méltóztassék a második bekezdést, a mely azt tartalmazza, hogy a szövetkezet tartozik mindenki hiteléről felvilágosítást adni, egyszerűen kihagyni. Elnök : Kivan még valaki Szólani ? (Nem !) A vitát bezárom. Neumann Ármin előadó: T. ház! Azon messzemenő privilégium mellett, a melyet a 23. §. a szövetkezetnek és a központi szövet kezeinek egyfelől az egyes tagok, másfelől az egyes szövetkezetekkel szemben nyújt, korrektivumokat kellett keresni, a melyek a, következőkben lettek megállapítva a javaslatban. Először az alapszabályban meg kell állapítani a kölcsönösszeg maximumát, úgy, hogy az a harmadik, szövetkezeten kivűl álló hitelező mindig számolhat azzal, hogy mennyi lehet az a maximális összeg, a melylyel a szövetkezeti tag, ha esetleg kölcsönt kap a szövetkezettől, tartozik, másodszor hogy a szövetkezeti tagok névjegyzékét ki kell függeszteni, hogy mindenki tudhassa, vájjon az, a kinek esetleg hitelt akar nyújtani, szövetkezeti tag-e, vagy sem. De leghatályosabbika ezen korrektivumoknak ezen szakaszban talál kifejezést, a hol kimondatik világosan, hogy bárkinek meg kell mondani, hogy az illető szövetkezeti tag mennyivel tartó zik, nehogy ezt nem tudván, esetleg olyan hitelt nyújtson neki, a mely azután nem fog kielégítést találni. Miután tehát a 23. §. elfogadtatot!, kérem, méltóztassék ennek korrektivumaként a 24. §. ezen intézkedését fentartani. (Helyeslés.) Elnök: Következik a szavazás. Az első aíinea ellen nem tétetett kifogás. Elfogadja a ház? (Igen!) A többség elfogadta. Következik a III. fejezet. Molnár Antal jegyző (olvassa a III. fejeset csímét és a 25—27. §-őkat, mely eh észrevétel nélkül elfogadtatnák; olvassa a 28. §-t). Lakatos Miklős jegyző: Makfalvay Géza! Makfalvay Géza: T. ház! Ez a szakasz egy végtelen nagy jogot ad a bíróság kezébe, azt tudniillik, hogy a hitelszövetkezetnek valamely közgyűlésen hozott határozatát megsemmisítheti. Magában véve ezt helyesnek és a felügyeleti jog következményének tartom. De mikor a törvény azt mondja, hogy haladéktalanul tartozik megvizsgálni, akkor szerintem hibásan intézkedik, mert nagyon jól tudjuk, hogy a »haladéktalanúl« szó igen tág kifejezés. Meglehet, hogy az egyik bíróság ügymenetének keretében ez a »haladéktalanúl« szó nyolcz napot jelent, egy másik bíróságnál három-négy hónapot. Mi lesz ennek a következménye a gyakorlati életben? Az, hogy a határozatok függőben fognak tartatni bizonytalan időig és a szövetkezet, a mely valamely határozatot hozott, nem tudja, hogy mikor hajthatja azt végre. Ezért szükségesnek tartanám, hogy e tekintetben a törvény határozott határidőt kössön ki. Én nem akarom azt a czégbejegyző bíróságot gyanúsítani, de meglehet, hogy egy szövetkezet irányában ellenszenvvel lesz, és akkor megtörténhetik, hogy az a bíróság nem bír kellő jártassággal az illető ügyekben, a melyek pedig különös jártasságot igényelnek, és akkor hoznak egy határozatot,