Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-302

302. országos ülés 1898. május 20-án, pénteken. 199 ter úrhoz, vagy a ház bármely tagjához. Mert én ezt a szakaszt nem egészen értem. Ha pedig úgy értendő, a hogy én értem, akkor*ez merőben helytelen intézkedés, mert jogállamban meg nem történhetik, hogy le nem járt követelés egyszerre lejártnak tekintessék. Méltóztassék tehát felvilágosítani, hogyan értendő e szakasz utolsó mondata, mely így szól (olvassa): »A menyiben pedig akár tartozás czímén, akár veszteség folytán a szövetkezet követelése e tag követelését meghaladja, a szövetkezet a tartozás kiegyenlítését követelheti.« Mikor követelheti ? Azonnal ? Tehát e szakasz által a le nem járt követelés egyszerre lejárttá válik? Én ezt, bár jurista vagyok, nem értem. Ha pedig jól értem, jogi abszurdum. Elnök: Kivan valaki szólani? Ha senki, a vitát bezárom. Polónyi Géza : Nem tudnak felelni! (Zaj.) Elnök: Elfogadja a ház a 21. §.-t? (Igen!) Elfogadtatik. Molnár Antal jegyző (olvassa a 22. §-t; észrevétel nélkül elfogadtatik; olvassa a 23. §-t). Lakatos Miklós jegyző: Komjáthy Béla! Komjáthy Béla: T. ház! E szakasz az országban nagy reczenzust szült. A képviselőházhoz, egyesekhez az érdeklődőknek egész tömege folyamodott ellene. Én azonban nem azon érdekek szempontjából akarom e szakaszt megbírálni, hanem a szegény, hitelt kereső népnek érdekébei!. E szakaszban ki van mondva, hogy a szövetkezetek tagjaikkal szemben fennálló követeléseik végrehajtása esetében minden más követelést, a törvényes elsőbbséggel biró követeléseket kivéve, megelőznek. Tudom, mi ennek az értelme. így kellett tenni azért, mert kötvénykibocsátásra van alapítva az a szükséges pénzalap, a mely a hiteligények kielégítésére fordítandó. De ki áll jót azért, hogy e szövetkezetek azon jogosult hiteligényeknek tényleg minden irányban eleget fognak tenni? Mert vegyük az esetet, — a mi mindennapi lesz, — hogy valaki belép a szövetkezetbe, meghozza az áldozatot: befizeti az üzletrészt éa a mellett még ötszöröséig, esetleg tízszereséig lekötelezi magát, és akkor a hitelszövetkezet igazgatósága akár személyes gyűlölségből, akár azért, mert a központból nem kap kellő alapot, nem fogja kielégíteni annak hiteligényeit; de a törvény értelmében más hitelező neki nem fog segítségére sietni, mert tudja, hogyha ma nem kapott, holnap kaphat kölcsönt a szövetkezetnél s az a szegény ember, mint a vízbefúló, minden szalmaszálhoz kapkod, hogy családját és a maga exisztencziáját megmenthesse, de ezen szakasz értelmében ez teljesen lehetetlenné válik. Azt tökéieteseii érteném, ha azt mondanák, hogy csak belépése után és csak az esetben, ha egyúttal a törvény határozottan intézkednék arra, hogy minden hitelkeresőnek, kinek idénye van, hiteligénye kielégíttessék. De mi ennek a garancziája? Ennek semmi garancziája nincs, sőt azt hiszem, hogy ez nagyobbrészt a központnak kedélyétől és egyes vidék iránti szeretetétől fog függni. Egy ily szakaszszal az a központ, melyre oly óriási befolyása lesz a kormánynak — nem akarok vádolni, nem természetem — esetleg kortes-szempontból is nagy dolgokat tehet. Vegyük tisztán ezt a dolgot; mi lesz a hiteladásnak bázisa ? Ha alapúi veszszük az eddigi úgynevezett Károlyi-féle szövetkezetekben történteket, — itt van nálam a statisztika, de ezúttal felsorolni nem akarom, — tudjuk, hogy az eddigi szövetkezetek, melyeket csak a vagyonosabb nép közt állítottak fel, a hiteligényeket először a befizetett üzletrészekből, másodszor a takarékbetétekből, harmadszor váltók, vagy kötvények értékesítéséből elégítették ki. Ha tekintetbe veszszük, hogy Magyarországon körülbelül 700 körjegyzőség van, s ha ezekben fel fognak állíttatni a szövetkezetek, körülbelül kétannyi lesz, mint most van. S ha a hiteligényeket ahhoz mérjük, a mi eddig volt, — én azt hiszem, sokkal nagyobbak lesznek, mert most a szegényebb vidékeken is fel lesznek állítva, — akkor természetes, hogy a központnak meg kell adnia az alkalmat s neki fel kell használni a kezében levő jogot, hogy a hiteligényeket kielégítse. Hát ha nem fogják kielégíteni? Hátha egyes vidéki szövetkezetektől meg fogja tagadni? Az fog történni, hogy azon szövetkezet s a hitelt igénybe vevő nép sorsa és léte felett a központban fognak határozni. Ez nem volna baj, mert maradna a mostani állapot, ha ez a szakasz nem így volna kontemplálva, mert más oldalról lehetne hitelt igénybe venni; de azok után, a miket elmondottam, — módosítást megint nem adok be, csak felhívom erre a t. ház figyelmét, — azon szegény nép érdekében, a melyen segíteni akarunk, a leghelyesebbnek tartom, hogy ezen szakasz a törvényjavaslatból kihagyassék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólani? Ha senkisem kivan szólani, a vitát bezárom. Következik a szavazás. Elfogadja a ház a 23. §-t, igen vagy nem? (Igen/) Elfogadtatik. Következik a 24. §. Molnár Antal jegyző (olvassa a 24. §-t). Lakatos Miklós jegyző: Polónyi G-éza! Polónyi Géza: A 24. §. második pontja a hitel nyilvánosságát állapítja meg. Azt a jogát a hitelezőnek, hogy meggyőződhessék arról, ki a szövetkezet tagja, még értem, mert