Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-302

j[yg 302, országos ülés 1898. május 20-áji, pénteken. vetkezettől hitelt vehessen igénybe; ha ezen szakasz így mariid meg, mint kontemplálva van, hogy tudniillik követelésére nézve mindig elsőbbséget nyer a szövetkezet minden más hitelezővel szemben, akkor a hitelt kereső szövetkezeti tag kényes helyzetbe jut, ha a szövetkezetben nem kap hitelt, más pedig nem adhat neki, akkor természetesen sokszor saját hiteligényei kielégítése végett kénytelen lesz kilépni a szövetkezet kebeléből. Már most ha veszszük, hogy a felmondás kiterjeszthető a 18. §. szerint hat hónapra, akkor mi történik, példának okáért a kilépni szándékozó bejelenti a kilépést június 2 án, az lejár a következő év január 2-án. Minthogy pedig a törvény azt mondja, hogy azon üzletév után, mikor a kilépés megtörténik, még hat hónap múlva következik a kilépés ténye, tehát méltóztassék ezt tekintetbe venni, és kétségtelen, hogy körülbelül két nap hiján két évig kell ol) an tagnak a felelősséget megtartania, a ki a szövetkezet ügyeibe egyáltalán bele nem szólhat. Ennek értelmét felfogni képes nem vagyok. Egy indok még volna talán, ha azt mondanók, hogy bizonyosan azért lépett ki, mert érezte, hogy meg voltak azok a cselekmények, melyek a csőd kimondásának majdan alapját fogj"ák képezni, (le ez oly ingatag alap, hogy azért ily hosszá felelősségre valakit bentartani nem lehet. Bővebben lehetetlen ezt fejtegetni, de azt hiszem, felesleges. Először mert mindenki érti, másodszor mert tudom, milyen véget ér a szavazás után indítványom, a melyet benyújtok. De azért kötelességem mégis kérni a következő módosítvány elfogadását (olvassa): »A 17. §-ban e szavak után »a szövetkezetből kivált tag vagy örököse« teendő: »a szövetkezet minden áj tartozásáért, a mely kiválása előtt keletkezett^. Ennek természetes következése az, hogy a második bekezdésnek ezzel ellenkező intézkedése kihagyandó. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólani? Polónyi Géza: A megszólítást úgy kell intéznem, hogy t. képviselőház, de azért én mégis más czímet is választok és azt mondom, hogy: nagyméltóságú miniszter űr, kegyelmes urunk! (Derültség.) Legyen oly szíves azt a módosítást, a mely benyújtatott, figyelemre méltatni és azzal a kegyelemmel, a melyet az országnak most e pillanatban osztogat, méltóztassék hozzájárulni. (Zajos derültség balfelöl.) Mert, t. ház, itt, úgy látszik, a többséggel szemben az argumentumok teljesen feleslegesek. (Egy hang bal felől: Áss már igás!) Dönt a t. miniszter úr azon szándéka, el akarja-e fogadni a módosítást, vagy nem, mert több mint világos dolog, hogy be méltóztatnak jönni a képviselő urak, a kik azt se tudják, miről van szó és leszavazzák egyszerűen a módosításokat a miniszter úr álláspontja szerint. (Egy hang a jobboldalon: Ez nem áll! Felkiáltások a szélső baloldalon: Láttuk! Elnök csenget.) A parlamentarizmusnak ezzel nem méltóztatnak használni, kivált akkor, ha kifelé is észreveszik ezt. De nem akarok erről itt bővebben előtérterjesztéseket tenni, csak röviden akarom megjegyezni azt, hogy Magyarországon, a hol ez a szegény törvénytudatlan nép naponként ki van téve mindenféle kijátszásnak és mindenféle furfangnak, a melynek aztán az a konzequencziája, hogy családok átkozzák a törvényhozást, elöljáróságot, mindent, ez a szakasz maga ilyen applikáeziójában teljesen alkalmas lesz arra, hogy valaki önhibáján kivííl és a nélkül, hogy megakadályozni képes volna, vagyonilag teljesen és örökre tönkremegy. Ez a törvényjavaslat, t. képviselőház, arról, hogy a kilépő tag a kilépés elfogadása és kötelezettségének megszűnése közben valamely jogosítványokat gyakorol e vagy nem, egy árva szót nem szól; felteszem, hogy az indokolásnak álláspontja, hogy a ki egyszer kilépését bejelentette, az attól a pillanattól fogva ott semmiféle jogokat nem gyakorolhat. Már most, t. képviselőház, a törvényjavaslat ezen hézagával szemben megmarad az, hogy ő az ötszörös, vagy tízszeres felelősség erejében olyan adósságok tekintetében szavatol a vagyonával, melyek azután keletkeztek, midőn kilépett. Hiszen ez az eszme, t. képviselőház, emlékezetem szerint nem is volt benne a kormány propozicziójában. Erdély Sándor igazságügyminiszter: Dehogy nem! Polónyi Géza: Annál rosszabb ! De, t. ház, mit jelent ez; abból a szuppozitumból indul ki, hogy midőn valaki kilép, már tudja azt, hogy nem tudom micsoda viszontagságok fenyegetik azt a szövetkezetet, és rendesen olyan dolgokból merülnek fel a kötelezettségek, a melyek már előbb kötött jogügyleteknek mintegy folyamányai. Bocsánatot kérek, ezt az élet nem verifikálja, mert az előbb vállalt kötelezettségek természetszerűleg nem válhatnak terhesebbekké senkire nézve, mint a milyenek azon pillanatban voltak, a midőn azok létrejöttek. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Már most, t. ház, tegyük fel, hogy van valakinek 5, 10 vagy 100 üzletrésze, az tehát tízszeres felelősségig terjedhető kötelezettség mellett, esetleg ezek üzletrész erejéig kerül felelősségbe oly kötelezettségek után, a melyekhez hozzá nem járult, (Úgy van! a szélső baloldalon.) a melyeket megakadályozni nem bírt, a melyeket megelőzni nem képes, úgy, hogy az ilyen kilépett tagot egy rosszlelkű