Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-302

|94 302, országos ülés 1898. májas 20-án, pénteken. kamatot fizetni hetenkint ég nem tudta belátni, hogy ez által több mint százperczentnyi kamatot fizet. Igen hasonlít ez a kérdés ahhoz s azért kérem a t. házat, ne méltóztassék megengedni, hogy a korlátlan felelősség kötelezőleg, vagy csak permisszive is beiktattassék a törvénybe. Ezek azok az elvi okok, a melyekből kiindulva Ivánka Oszkár é3 Meltzl Oszkár képviselő urak indítványait nem fogadom el. Egyet azonban még meg akarok jegyezni Meltzl Oszkár képviselő úrnak, a ki azt mondta, hogy én nem mutattam ki kellőleg, hogy a korlátlan felelősség alapján álló társulatok Magyarországon tényleg oly károkat okoztak volna, a milyeneket én említettem. Felhívom e tekintetben a képviselő ár figyelmét a hetvenes évek hirlaptudósításaira, sőt itt e házban folyt tárgyalásokra is. Méltóztasék csak megnézni a szakminisztériumokban és a törvényszékeknél is az illető aktákat, a melyekből kitűnik, hogy ez a kérdés Magyarország némely vidékén igen nagy károkat okozott. Természetesen ő a hazánk keleti részében lakó szász polgártársaink állapotából indult ki. Ott tudtommal tényleg nem is fordultak elő ilyen esetek. Azonban az ország különböző részeiben lakó más honfitársainkra ne alkalmazza azt a mértéket, a mit az ő szászaira alkalmazni lehet. Évszázadok óta köztudomású, hogy a mi Szászaink igen körültekintők, előrelátók és a mit tesznek ily tekintetben is, azt mindig teljes öntudattal teszik. (Egy hang a szélső baloldalon: El vannak nyomva szegények!) Polónyi Géza t. képviselő úr is adott be egy indítványt, a melynek czélzata lényegében nem egyéb, mint a felelősség mértékének ötszörösről négyszeresre való leszállítása, mert a törvényjavaslat 14. §-ában HZ foglaltatik, hogy ha a szövetkezeti közgyűlés szükségesnek tartja, a saját érdekében elrendelheti, hogy az egyszeres üzletrész befizettessék. A Í5. §-ban van az ötszörös felelősség. A kettő között disztinkcziót kell tenni. A 14. §-ban megengedett előírás, illetőleg üzletrész bekövetélés csak abban az esetben történhetik meg, ha maga a szövetkezet kozzájárúl. És mikor ezt szerkesztettük, az az eset állott szemünk előtt, hogy egyes szövetkezeteket veszteségek érhetik, de nem olyanok, a melyek ezt tönkretehették volna; ha tehát mód nyujtatik neki arra, hogy üzletét még tovább vezethesse, azáltal, hogy egy üzletrészt beszed, akkor meg fog bzabadúlni szorult helyzetéből és prosperálhatni fog. Ez természetesen a központ felügyelete alatt áll. Ezen üzletrész pótbefizetésének elrendelése tehát csak abból a czélzatból van a javaslatba felvéve, hogy a szövetkezetek annyira, a mennyire, a korai csődbe jutástól megóvassanak. Ez tehát egy önkéntes pótbefizetés. A 15. §-ban, a hol a felelősség ötszöröse van megállapítva, az kényszer, az csak csőd esetében lesz igénybe vehető, akkor tudniillik, mikor bizonyos szövetkezet már fizetésképtelenné válik, s ellene a csőd megnyittatik. Ennek az ötszörös felelősségnek a reparcziálása már csak ebben az esetben fog megtörténhetni. Én azt mondottam, hogy Polónyi Géza t. képviselő úr indítványa tulaj donképen oda czéloz, hogy a felelősség egyszeressel leszállíttassék. Mert ma, ha számokban akarjuk kifejezni, egy szövetkezeti tag, a ki aláír egy üzletrészt, a melynek értéke 100 korona, kötelezettsége 700 korona erejéig áll. Ha Polónyi Géza képviselő úr indítványa elfogadtatik, akkor csak 600 koronáig terjedne a felelőssége, tehát 100 koronával szállíttatnék be a felelősség. Szemben ezzel vaunak igen sokan, a kik igen alaposan megokolt véleménynyel jöttek, hogy a javaslatban kontemplált felelősség sem elegendő, hanem annál többet kivannak. Azt hiszem, hogy miután — a mint az imént kijelentettem — a javaslat eltalálta a megfelelő középutat, a melyen minden érdek kielégítést talál, nem lesz szükség arra, hogy mi a felelősséget egyszeressel leszállítsuk. Épen azért kérem, hogy Polónyi Géza képviselő úr indítványát elfogadni ne méltóztassék. (Helyeslés jobbfelöl.) Az ötödik módosítás az, a melyet Mülek Lajos t. képviselő úr nyújtott be és a melynek az volna a czélzata, hogy a 15. §. utolsó mondatának kihagyásával az se legyen megengedve, hogy az alapszabályokban esetleg ötszörösnél nagyobb, tízszeresig terjedő felelősség állapíttassák meg. Az általam beterjesztett törvényjavaslat ugyanezen az állásponton nyugodott. Az igazságügyi bizottság így is fogadta el; a pénzügyi bizottságban azonban a kormány és azok között, a kik a korlátlan felelősség megengedését kívánták a javaslatba felvétetni, kompromisszum jött létre és az abban nyert kifejezést, ho^y legalább az alapszabályokban az ötszörösnél több is megengedtessék. En tehát, t. ház, habár előbb az álláspontom nem az volt, a mely most itt ki van fejezve, miután a pénzügyi bizottság határozatához a kormány hozzájárult, ezt magáévá tette, nem vagyok abban a helyzetben, hogy azzal szemben állást foglaljak, annál kevésbbé tehetem azt, mezt ez a pótlás a törvényjavaslat alapelvét és czélzatát egyáltalában nem alterálja. Az alapelv az, hogy a felelősség ne legyen korlátlan, hogy mindenki, a ki egy szövetkezetbe belép, rögtön lássa és tudja számokban kifejezve, hogy mennyi az az összeg, a melyért ő felelős, az alapszabályokban ki lesz fejezve, hogy például tízszeres a felelősség, akkor mindenki fogja tudni, hogy 8 ezer korona erejéig felelős, ha