Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-302

892. országos ülés 1898. május 20-íín, pénteken. 193 rőbb és egj mással homlokegyenest ellenkező nézetek merülnek fel. Magában véve ez a körülmény már meggyőzhet mindenkit arról, hogy a törvényjavaslat akkor, midőn a középutat választotta, a leghelyesebben járt el, mert ezáltal a két végletben mozgó nézetek mindegyike a maga elvét bizonyos fokig a javaslatban meg fogja találni. Helyesnek látom én a javaslat álláspontját akkor, midőn a felelősséget az üzletrész ötszörösében állapítja meg, a felelősség ezéljából kiindulólag, mert a felelősségnek két főezélja van: az egyik az, hogy a szövetkezeti tagok egymást ellenőrizzék, munkálkodásukat, költekezésüket figyelemmel kisérjék, és hogy ezt megtegyék, elegendőnek tartom, hogy az üzletrész ötszöröséig mindegyik a másikért felelős legyen. A másik főczél az, hogy a szövetkezet maga könnyelmű kölcsön-megszavazásokba ne bocsátkozzék. Az igazgatóság tudva azt, hogy minden megszavazott kölcsönért ő nemcsak 100 korona üzletrészével, hanem annak ötszörösével is felelős, igen jól meg fogja gondolni, hogy könnyelmű, be nem hajtható követelések a szövetkezet kebelében ne szaporíttassanak. Midőn ekként precziziroztam volna a felelősség czéljait, azt hiszem, hogy az az indítvány és nézet, a mely a kétszeres felelősségen alapszik és azt mondja, hogy a czél elérésére a kétszeres felelősség elegendő, talán nem találja el a kellő mértéket, mert az egyik az üzletrész g a másik a felelősség, vagyis 200 korona. Ez sokkal kevésbbé tenné óvatossá, mint az, a mi a törvényjavaslatban foglaltatik. De más oldalról az az álláspont, mely a korlátlan felelősséget tartja helyesnek, a szövetkezeteknek volna ártalmára, mert azon 50 — 60—200 tagból álló szövetkezetbe, melyben vagyontalan emberek is vannak benn, semmi esetben sem lépne jó kedvvel, hanem csak akkor, ha kényszerülve volna, olyan, kinek valami félteni valója van. A javaslat ezt a két érdeket kiegyenlíti. Kossuth Ferencz képviselő ár indítványa az, hogy a felelősség mértéke az üzletrész kétszeresében állapíttassák meg. Ez az indítvány a gyakorlati életnek talán meg fog felelni, mert ha a szövetkezet a központ ellenőrzése alatt áll és működését a központ figyelemmel kíséri, mindig tudja, hogy anyagilag miként áll, s ha egyszer látja, hogy passzive van, nem fogja megvárni azt, hogy az egész vagyont elveszítse, hanem ki fogja ellenében mondatni a csődöt akkor, mikor a szövetkezeti tagok fedezve vannak és legföljebb még egyszeresét, legrosszabb esetben kétszeresét kell megfizetniük a letett üzletrésznek. Theoreticze tehát Kossuth Ferencz képviselő úr a maga indítványát a felelősség kevesbítésével megindokolhatja, a gyakorlati KÉPVH. NAPLÓ. Í896—1901. XVI. KÖTET. életben azonban annak több eredménye, mint a mit ki akar fejezni, alig volna; ennélfogva az ő indítványát el nem fogadhatom. De más oldalról annak a két indítványnak az elfogadásába sem bocsátkozhatom, a melyek — habár csak permisszive — a korlátlan felelősség elvére állanak. Hiszen eleinte a bizottságokban a vita kezdetén igen sokan voltak, a kik kötelezőleg akarták kimondatni, hogy a korlátlan felelősség iránti intézkedés vétessék be a javaslatba. Kiindultak ezek németországi theoriákból és a németországi gyakorlati életből, a mely rossz gyümölcsöket ott nem is termett. Miután azonban meggyőződtünk, hogy maga az az ország is, a mely ennek a tannak a szülőföldje, elállott az utóbbi időben attól, mintha a korlátlan felelősség volna az egyedüli panaczea a szövetkezetben, olyan javaslattal, a mely a korlátlan felelősséget kötelezőleg akarná a javaslatba beiktatni, nem találkozunk. A beadott két indítvány — az egyik Meltzl Oszkár, a másik Ivánka Oszkár képviselő úré — már arra az álláspontra helyezkedik, hogy csak permisszive engedtessék meg, hogy a mely szövetkezet akarja, alakuljon meg korlátlan felelősséggel. Én azonban e tekintetben elvi állásponton állok és elvi szempontokból ellenzem azt, hogy a törvényben csak meg is engedtessék a korlátlan felelősséggel való alakulás. Az általános vita folyamán indokoltam ezen álláspontomat. Ezúttal csak röviden említem meg, hogy a mi népünk elég értelmes ugyan, de nem elég tanúit ahhoz, hogy egy ilyen korlátlan felelősségnek a végkövetkezményeit akkor, midőn ezt magára vállalja, a maga teljességében beláthassa. Én tehát azt, hogy a törvénybe a korlátlan felelősség egyáltalában még permisszive se legyen beiktatva, tulaj donképen az ország viszonyaiból merített ezen körülményre alapítom s arra, hogy nekünk ezzel szemben a népet tulaj donkép védelmeznünk kell. Egészen hasonlít ez az intézkedés az uzsoratörvényhez. A magyar állam kormánya akkor, midőn alkotmányos életűnk kezdetén az uzsoratörvényt megszüntette, abból a feltételből indult ki, hogy nagy nemzetgazdasági elv és igazságos is, hogyha a törvény egyéb árúknak nem szabja meg az értékét, akkor a pénzét sem kell megszabnia. Mi volt ennek a következménye? Mindennap halljuk a panaszt e tekintetben. Azok a tulajdonképeni uzsorák, a melyeket itt a házban is gyakran felhoztak már, azontúl nem olyan alakban jöttek létre, hogy az illető kötelezvényben kitétetett, hogy köteles vagyok két-háromszáz százalékos kamatot fizetni, hanem mindig olyan alakban jelentkezett, hogy az az uzsorás adott öt forintnyi kölcsönt, a melyért tartozott azután az a szegény ember neki egy hatos 25