Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-302

192 302. országos ülés 1898. május 20-án, pénteken. a módosításhoz, melyet Iváuka Oszkár t. kép­viselőtársam beterjesztett, a melyben az ötszörös biztosítás van minimumképen kimondva, de lehe­tővé teszi, hogy korlátlan felelősséggel is kelet­kezhessenek szövetkezetek azzal a kantél ával, mely szerint a központi szövetkezet jóváhagyása erre kikérendő. Engedje meg a t. ház, hogy ne álljak meg az eddig kijelentetteknél, hanem vonatkozással lehessek a múlt ülésen felszólalt Ferlitska Kál­mán t. képviselőtársam és barátomnak beszédére, a ki ennél a szakasznál kiterjeszkedett az ipari viszonyokra, a melyekre az általános tárgyalás­nál nekem is volt alkalmam reámutatni, és bizo­nyos tekintetben követeíőieg is fellépni. Ha csakugyan az ember e javaslat czímét elolvassa, hogy ez a gazdasági és ipari hitelszövetkeze­tekről szóló törvényjavaslat, méltán megütközés­sel tekinthet az egész javaslatra; mert látja és meggyőződhetik, hogy tulajdonképen az ipari hitelszövetkezeteknek itt csak érintése van, de annak megtestesítése és formába öntése e javas­latból egyáltalában hiányzik. De másrészről, ha csakugyan az ipari hitelszövetkezetek felkarolá­sára is volna hivatva ez a javaslat, az illető szakminiszter miért nem vett annak megalkotásá­ban részt, mikor egy nagy testület hitelviszo­nyainak megjavításáról van szó, miért nem vettek részt e javaslat alkotásában azok a testületek, a melyek hivatva vannak az iparosok érdekeit megbírálni és felkarolni. Igen helyesen jegyezte meg Ferlitska Kálmán t, képviselőtársam, hogy e tekintetben senki megkérdezve nem lett. Már pedig a ki ismeri az iparosok szomorú helyze­tét a hazában, úgy annak mindenesetre kétségbe kell esnie a felett, hogy mi lesz ezzel az osz­tálylyal, mennyire züllik az szét és mennyire ki van téve épen hitel szempontjából az uzsorának, úgy hogy összes munkásságát, erejét kénytelen áldozatul dobni az uzsorának. De másrészről nem alkalmas ez a javaslat, hogy az iparosok szövetkezetekbe társuljanak. Mert kisebb helyeken, mezővárosokban szám­arányukban igen csekély, úgy, hogy csakis megyei központokban, nagyobb városokban volna lehetséges hitelszövetkezetek alapítása. A ki pedig ismeri az iparosok anyagi helyzetét, tudja, hogy mily kevés alapja van egyiknek a má­sikba helyezett bizalomnak. Mert nagy különbség van iparos és iparos között nemcsak a vagyoni, de képesítési szempontokból is. Mert hisz a mostani rossz törvény megengedi, hogy valaki két évi segédeskedés után önálló legyen; ez az önállóság természetesen csak abban áll, hogy más műhelynek vagy gyárnak dolgozik. Az ipa rosok közötti az említett különbség lehetetlenné teszi, hogy társuljanak és egymásért az ötszö­rös felelősséget elvállalják. Azért igaza van Ferlicska képviselő urnak abban, hoí?y ez a törvény az iparosokra nézve nem létező törvény lesz, és az iparosok sorsát egy vonással sem fogja ezen törvény tovább vinni. Elszomorító, hogy midőn az egész ház tudja, hogy a kisiparosok a hitelviszonyok tekintetében hasonló, sőt merem mondani, rosszabb helyzetben vannak, mint a mezőgazdasággal foglalkozók: az ő hitelviszo­nyaikról ily hézagos törvény van hivatva gon­doskodni, melynek csak czímében van szó ipa­rosszövetkezetekről, és a melyben csak érintve van, hogy esetleg ilyenek is keletkezhetnek. Nagyon csodálom, hogy a szakminiszter úr nem vette ki részét ezen törvényjavaslat alkotásából. De ha a t. kereskedelmi miniszter úr más módon, azaz önálló alapon akarná megalakítani az iparosok hitelszövetkezeteit és evvel kapcso­latban a nyerstermelő és elárusító szövetkezeteket, csak gratulálhatnék ezen törekvésnek, azért na­gyon szeretném, ha az igen tisztelt szakminiszter legalább felvilágosítással szolgálna az iránt, hogy vájjon e törvényjavaslatban találja-e az ipar­hitelviszonyok megjavításának megtestesítését, va gy — a m * n t kívánatos volna — önállóan, azaz külön törvényben kivánja-e elérni és meg­oldani. Ismétlem azt, mit már az általános vita al­kalmával elmondott beszédemben említettem, hogy tudniillik kívánatos, hogy az iparosok hitelviszo­nyainak javítása czéljából az egész ipartörvény revízió alá vétessék, hogy az iparűzés a képe­sítés alapjára legyen fektetve és az ipartestü­leteknek, a melyek az iparosokat eddig is tömö­rítették, sokkal nagyobb autonóm hatáskör biz­tosíttassák. Az előadottakból önként következik, hogy ezen törvényjavaslat nem alkalmas arra, hogy az iparos-osztály hitelviszonyait megold­hassa, melynek már az ötszörös felelősség is útját állja; miért is egész más alapon kell az iparosok hitelviszonyait szervezni s így önálló törvénynyel kell ezt megoldani. Miért is igen kérem a t szakminiszter urat, hogy még e törvényjavaslat tárgyalása alatt adjon ez irányban megnyugtató váíaszr, a melyet joggal elvárhat nemcsak a t. ház, de elvárhat az ország létéért küzdő derék iparososztályunk. A mi pedig a 15. §. tartalmát és lényegét illeti, csatlakozom Ivánka Oszkár t. képviselő­társam módosításához. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólni? Ha senki­sem kivan, a vitát bezárom. Erdély Sándor igazságügyminiszter: T. ház! A törvényjavaslat e szakaszaihoz beadott öt módosítás szükségessé teszi, hogy a kérdés­hez igen röviden én is hozzászóljak. (Halljuk! Halljuk!) A bizottságokban épúgy, mint itt a képviselőházban folytatott vita tanúsítja, hogy a szövetkezetek felelőssége kérdésében a legelte-

Next

/
Thumbnails
Contents