Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-301

301, országos ülés 1898. május 18-án, szerdán. 17Í zefbe, hátrány nem lehet, mert ha hitelképessége nem olyan, hogy azt igénybe vehesse, ott vnn az igazgatóság, egyszerűen nem fogja a kölcsönt megszavazni. Ha ezen ember esetleg modoránál, múltjánál fogva abba a társaságba nem válik be, azt nem szabad a javulás útjáról elzárni, mert megvan a lehetőség arra, hogy helyes útra tér. Nem lehet azt kivánni, hogy csak az egyforma gondolkozásúakból, az egymással rokonszenvezőkbö'l álljon a szövetkezet. Attól is félni kell, ha az igazgatóság az ő visszautasítását nem indokolja, mert ez gyanúra ad alapot; az sem jó, ha indokolja, mert esetleg oly erkölcsi bírálatot kell polgártársai felett gyakorolnia, mely az illetőt mtíködésében megbénítja, erkölcsi nívóját leszállítja. Óhajom tehát az, hogy a törvényben határozottan fixiroztassék, mikor lehet valamely jelentkezőt a szövetkezetbe való belépéstől visszautasítani. Erre vonatkozó módosítvänyom, mely a második bekezdés után tétetnék, a következő : »Az igazgatóság a belépni szándékozót csak az esetben utasíthatja vissza, ha az illető nyereségvágyból elkövetett cselekmény miatt büntetve volt. Az igazgatóság határozata ellen a közgyűléshez felebbezésnek van helye*. Ajánlom módosításomat azért, mert azokkal szemben, kik nyereségvágyból elkövetett cselekmény miatt büntetve voltak, ez a további büntetés indokolva van, de mással szemben nem. így van ez mindenütt a világon; Németországban is ez van kimondva, hogy ha valaki fedhetién, tehát büntetés alá nem esett. Szükségesnek tartom azonban a felebbezést is, mert az igazgatóságnak egyik vagy másik tagja sokszor személyes okból is állást foglalhat az illető ellen; a közgyűlésen azonban nagy számmal lévén a tagok jelen, ott azt a dolgot, a mit a visszautasítás okául hoztak fel, korrigálni lehet, és be lehet venni az illetőt a szövetkezet tagjai sorába. Minthogy a czél az, hogy a szövetkezeti tagok száma nagy legyen és szaporodjék, azt hiszem, hogy ez esetben lesz oly kegyes az igazságügyminiszter úr módosításomat — daczára annak, hogy ez a két bizottságban nem így állapíttatott meg — elfogadni. (Helyeslés a balés szélső baloldalon.) Erdély Sándor igazságügyminiszter (szólásra jelentkezik.) Lakatos Miklós jegyző: Polónyi Géza!. (Élénk felkiáltások balfelöl: Halljuk a minisztert! Zaj.) Elnök: A miniszternek joga van szólani, ha akar. (Felkiáltások bálfelől: Halljuk! Halljuk! Jobbfelöl: Nem akar !) Polónyi Géza: T. ház! Magam részéről úgy a Komjáthy Béla t. képviselőtársam, mint a Makfalvay Géza t. képviselőtársam által benyújtott módosításokat pártolom és támogatom. Hogy azonban mennyire szükség van Makfalvay Géza t. képviselőtársam módosítására, még pedig nemcsak ennél a szakasznál, de kapcsolatban más szakaszszal is, és hogy meglássuk azt a lumiuózus jogászi észjárást, a melylyel ez a javaslat fogalmazva van, erre nézve konkrét, világos példával szolgál ez a szakasz, kombinálva a 23. §-szal. A 9. §. utolsó bekezdése azt mondja: »A belépő az elfogadásról szóló értesítés elküldésével tekintetik a szövetkezet tagjának.« Tehát attól a perestől fogva legz valaki szövetkezeti tag, mikor a belépésről szóló értesítés elküldetett neki. A 23. §. pedig a végrehajtási elsőbbség tekintetében a következőket mondja: »ez az elsőbbség azonban csupán azon hitelezőkkel szemben illeti meg, a kiknek követelése az adósnak a szövetkezet névjegyzékébe történtbe vezetése után keletkezett*. Már most vagy az egyik, vagy a másik a helyes technikus terminus, de a kettővel külön operálni nem egyébb, mint pergyártó törvényt alkotni. Mert ezen szöveg szerint megtörténhetik az, hogy valaki még nem tagja a szövetkezetnek, mert a belépésről szóló nyilatkozatot nem küldték még el neki, pedig csak azzal válik tagjává, de a végrehajtási elsőbbség már gyakorolható ellene, mert már bevezettetett a névjegyzékbe. Nekem mindegy, t. ház, akármelyik tetszik a nagyméltóságú magyar királyi igazságügy minisztériumnak a két fogalom közül; de mikor egy törvényről van szó, legalább, ha két ilyen fontos jogi kérdésre vonatkozó technikus terminusok tekintetében, legyen önmagához konzequens, és ha már a 23. §-t megcsinálja, akkor ne írjon oda mást, mint a mit a 9. §-ban írt, hisz nincsenek olyan messze ezek a szakaszok egymástól, hogy könynyen el lehetne őket felejteni. T. ház! Én nem szolgálok módosítással, mert a t. miniszter úr például a kommába vagy a pontosvesszőbe is belekapaszkodik és nem tudja, hogy a parlamentben megvan az az espediens is, hogyha valaki a tárgyalás sorrendjén kénytelen — hogy úgy fejezzem ki magara — in fiagranti egy módosítást benyújtani, a mely esetleg szöveghibában szenved, a mi könnyen megtörténhetik, akkor megvan annak a módja, hogy ha a t. miniszter úr az illető érvelését nem tudja megezáfolni, hogy akkor vagy helyesebb szöveggel áll elő, ha jobban tud stilizálni, vagy pedig azt proponálja, hogy a bizottsághoz utasíttassék vissza szövegezés végett az illető szakasz. De az nem parlamentáris eljárás, hogy azért, mert egy módosításban egy szó például rosszul van leírva, de magát a fogalmat min22*