Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-293

ÍO 293. országos ülés 1898. május 4-én, szerd&n. vitatkozzam; csak egy rövid megjegyzésein van még. Azt mondja a képviselő úr, hogy — miután hozzám csak két panasz érkezett — én kétségbe vonom, hogy az általa felhozott tényállás köztudomásúnak vétessék. Pedig 8 annyit beszélt itt már és annyit irtak róla a lapok. Hát, t. ház, én azt hiszem, ha az, a mit a lapok írnak, köztudomású, akkor épen ő maga fogja ezt a tételt a legutóbb tapasztaltak után leginkább megczáfolni. (Élénk tetszés a jobboldalon.) Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Molnár JánOS: T. ház (Felkiáltások a jobboldalon: Eláll! Eláll!) Nagyon idegesek a t. képviselő urak. (Zaj jobbfelöl.) De engem nem fognak elrettenteni, még csak megzavarni sem, akármit is fognak kiabálni. (Zaj.) T. ház! A többire nézve egy szót sem felelek, csak a miniszter úr válaszának utolsó passzusára, mikor azt mondja, hogy én tapasztalásomból is tudhatnám, hogy a mi a lapokban áll, az nem mindig köztudomású. Ez nem áll, miniszter úr; mert igenis ép azért, mert a lapokban kürtölve valának, köztudomásúak, már tudniillik azon pletykák és rágalmak, a melyeket ellenem szórtak és éppen azért, mert köztudomásúakká lettek, tartottam szükségesnek itt a házban felölök nyilatkozni. (Helyeslés a baloldal hátsó padján. Nagy zaj a jobboldalon.) Elnök: Felteszem a kérdést már most. A kérdés az, hogy tudomásul veszi-e a ház n miniszter válaszát: igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik tudomásul veszik, álljanak fel. (Megtörténik.) Többség. (Felkiáltások a jobbés a szélső baloldalon: Ellenpróbát!) Kérem, csak csend legyen, aztán meglesz az ellenpróba is. (Halljuk! Halljuk!) Kérem azokat, a kik nem veszik tudomásul, álljanak fel. (Megtörténik. Félkiáltások a jobboldalon : Heten vannak, mint a gonoszok!) Kisebbség! Ezzel a napirend be van fejezve. Mielőtt azonban rátérnénk Lukács Gyula képviselő úr interpellácziójára, a napirendre nézve teszek javaslatot. (Halljuk! Halljuk!) Javaslatom a következő: (Felkiáltások a szélső baloldalon: Kubinyinak mi elhallgatni valója van ?) Kubinyi György képviselő úr személyes kérdésben kivan szólani. (Halljuk! Halljuk!) Kubinyi György: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Molnár János képviselő azon kijelentésére, a melyet ő a miniszternek mondott, hogy ő ezt az újságokban olvasta, én is egy megjegyzést tettem, a melyet felőle szintén az újságokban olvastam, még pedig nagy megelégedésemre, mert ott egy olyan szenteskedő és itt hévvel beszélő úri emberről volt szó. (Derültség joVbfelől.) 0 erre jónak látta közbeszólni. Én ugyan nem haragszom, hogy 8 engem »Gyuró«nak nevezett, . . . Molnár János: . . . Nem »Gyuró«-nak, hanem Gyurkáuak! Kubinyi György: . . . mert a ki a pánszlávokkal egyesül . . . Buzáth Ferencz: Nem igaz! (Élénk felkiáltások a jobboldalon; Be igaz ! Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat. . .(Zaj.) Zmeskál Zoltán: Fogalma sincs a pánszlávizmusról ! (Élénk helyeslés, éljenzés és ta^s a jobboldalon. Felkiáltások: Éljen Kubinyi!) Elnök (csenget): Kérek csendet minden oldalról és semmi közbeszólást. (Derültség.) Kubinyi György: Én nem sok idejét pazarlom felszólalásaimmal a t, háznak. Szíveskedjenek tehát ezen csekély, reputáczióm megóvására BZükséges beszédemet meghallgatni. (Halljuk! Halljuk!) Szivesen elfogadom, a mit Zmeskál Zoltán t. képviselőtársam és régi barátom mondott, hogy fogalmam sincs a pánszlávizmusról, . . . Zmeskál Zoltán: Sajnos, hogy mi tudjuk! Kubinyi György:. .. mert én sohasem polgári, sem egyházi nexusban a pánszlávizmussal nem voltam. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Molnár János t. képviselő úr azonban egy szót ejtett el, a midőn azt mondotta, hogy minden gavallérembertől elvárja, hogy ne vegyék igaznak azt, a mit róla mondanak, vagy legalább azt akarta velünk elhitetni, hogy ez nem igaz, (Derültség a jobboldalon.) mert megtoldotta ezt azzal, hogy rólam is volna mondanivalója, ha akarná. (Halljuk! Halljuk!) Hát én, mint tisztességes embertől, elvárom tőle, hogy már most mondja meg rólam azt, a mit tud. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Molnár János: T. képviselőház! Nem reflektálva azokra, a miket a t. képviselő úr személyemre nézve mondott, ismétlem, hogy őt nem Gyúrónak, hanem Gyurkának akartam mondani. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Az a kérdés, hogy mit tud róla? Zaj.) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat, hadd fejezze be a szónok a beszédét. Molnár János: A mit tőlem kérdezett, arra csak az a megjegyzésem, hogy eszem ágában sem volt őt jellembe vágó dologgal gyanúsítani. (Folytonos zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások : Visszaszíj ja már !) Olay Lajos: Ez Zelenyák és Zimándy társa! (Nagy zaj.) Rigó Ferencz: Egy húron pendülnek! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Molnár János: Egyszerűen csak azt akartam mondani, hogy én az ő folytonos gorombaságait vagy érdességeit és közbeszólásait, a melyekkel hazaárulóknak, pánszlávoknak stb.