Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.
Ülésnapok - 1896-293
293. országos ülés 1898, május 4-én, szerdán. ii nevez bennünket, az érdességek szótárából hasonló kifejezésekkel tudnám viszonozni és akkor aligha kívánná azt, hogy azt másodszor is megtegyem. Elnök: Az interpelláczió már most minden járulékaival együtt be van fejezve. (Általános derültség. Nagy zaj; csenget): Kérek csendet! Javaslatom a következő: hétfőig a ház ne tartson ülést. Hétfőn, azaz 9-én 10 órakor tartandó ülés napirendjére javaslatba hozom a gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről szóló jelentést, illetőleg a törvényjavaslatot. (Helyeslés jobbfelöl. Közbeszólások balfelöl: Ki sincs még nyom'atva!) A jelentést most nyújtották be, én gondoskodom anól, hogy holnap reggel a ház tagjai megkapják a jelentést, mely csütörtökön, pénteken, szombaton és vasárnapon rendelkezésükre állna a képviselő uraknak. (Helyeslés.) Gondolom tehát, hogy ezt szombatra javaslatba hozhatom. (Úgy van! jőbbfelől.) Elfogadja a ház? (Igen!) Tehát ezt, mint határozatot kimondom. Következik Lukáts Gyula képviselő úr interpellácziója. Lukáts Gyula: T. ház! (Nagy zaj.) Elnök (csenget); Kérek figyelmet! Lukáts Gyula: T. ház! Ha távol van is tőlünk Spanyolország és még messzebb Amerika, mégis tagadhatlan. hogy a Spanyolország és az Amerikai Egyesült-Államok közt jelenleg fennálló hadi állapot gazdasági érdekeinket közelről érinti. (Ügy van! a szélső baloldalon) Rámutathatok arra, hogy köztünk és Spanyolország, valamint az amerikai Egyesült-Államok között élénk kereskedelmi viszony áll fenn; hajóink gyakran keresik fel úgy a spanyol, mint az amerikai kikötőket, sőt a versengés tárgyát képező Kubát is, honnét annak idején magara is szállítottam czukorrakományt Európába. Ritka nap, hogy Fiúméban ne rakodnék valamely amerikai hajó, Egy államilag szubvenczionált gőzhajótársaságunk, az »Adria«, állandó hajójáratokat tart fenn Spanyolországgal s Braziliával, tehát oly vidéken, hol a hadviselő felek hadihajói most is megfordulnak. Az amerikai Egyesült-Államokban ma is több, mint egy fél millió magyar alattvaló lakik, kiknek személy- és vagyonbiztonságáról államunknak kell gondoskodni, de gondoskodni arról is, hogy ezek a kenyérkereső munka mezejéről le ne szoríttassanak. Ez a félmillió magyar alattvaló, miként különösen a felvidéki postahivatalok pénzküldeményei igazolják, évenkint több millió forintot küld Magyarországba, tehát itt százezrek élnek abból, a mit hozzátartozóik Ara erikában megkeresnek. Ki kell jelentenem azt, hogy úgy az én rokonszenvem, mint Magyarország polgárai na részének rokonszenve nem valami nagy mértékben fordul a hadviselő felek egyike felé sem; nem rokonszenvez egyikkel annak kalmár törekvései miatt, mely még az emberi jogok védelmének leple alatt is saját anyagi érdekeit szolgálja s a jelen küzdelemben is csak büszke zászlaját akarja egy csillaggal gyarapítani; elítéli a másikat azon barbár eljárásáért, melylyel századokon át tiporja lábbal a humanizmus törvényeit. Nem számíthat tehát rokonszenvünkre az a Spanyolország, mely az Antillák népét kiirtotta s a XIX. század csúfjára a legutóbbi időkig fentartotta a rabszolgaságot, sőt még tulajdon fiait, a véréből való vért a hijos del paeret is zsarnoki kegyetlenséggel elnyomta, sanyargatta s a most dúló háborúban rokonszenvünk csak azon kubai szabadsághősök felé fordulhat, kik 30 esztendő óta küzdenek a legmagasztosabb eszmékért: az emberi jogokért 9 a szabadságért s a kik a spanyol zsarnokság lerázásával, a czivilizáczió útján való haladással jövendőjüket akarják biztosítani. De bármilyen legyen is rokonszenvem Kubának szabadságszerető népe iránt, ki kell jelentenem, hogy ha Bismarck herczeg a keleti kérdés miatt egyetlen pomerániai gránátos csontjait sem volt hajlandó feláldozni, úgy a jelenlegi hadjáratban hibának tartanám egyetlen Molinárybaka életét koezkáztatni s prédaság volna a hadviselő felek bármelyikeért egyetlen Manlichertöltényt elpazarolni. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Szóval nagy hiba volna a spanyol-amerikai háború miatt Magyarország bókéjét megzavartatni. S mégis nem csekély aggodalommal látom, hogy vezető államférfiaink téves külügyi politikája miatt Magyarország békéje veszélyeztetve látszik. Az amerikai-spanyol hadjárat kitörése alkalmával az európai államok a nemzetközi szokásokhoz képest mindannyian megtették a semlegességi nyilatkozatot, csak Ausztria és Magyarország nem, s a hírlapoknak megczáfolatlanúl álló nyilatkozata szerint e miatt az amerikai EgyesültÁllamok kormányai ki is jelentette, hogy a semlegességi nyilatkozat elmaradását a Spanyolországgal való szövetségnek fogja tekinteni s ezutáni eljárását e szerint szabályozza. S valljuk be, t. ház, hogy az amerikai Egyesült-Államoknak a semlegességre vonatkozó követelései méltányosak. Egy hadviselő államnak jogában áll azt tudni, hogy hányadán van a többi államokkal. S az Egyesült-Államok kormánya nem ok nélkül gyanakszik, hogy Ausztria és Magyarországnak Spanyolország iránti érzelme lehet az egyszerű rokonszenvnél.
