Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.
Ülésnapok - 1896-293
b 293. országos illés 1898. május 4-én, szerdán. Perczel Dezső belügyminiszter: Egyik legalkalmasabb eszköznek erre azt tekintik, hogy azokat a feleket, kik házasságkötésük alkal mából az előzetes lépések megtétele végett kihirdetés és egyéb dolgok végett jelentek meg az illető lelkésznél, ilyen magatartásra animálják. Az illetők maguk nem is gondolnak arra, hanem a lelkészek ösztönzik, buzdítják rá és majdnem a vallás erejénél fogva kötelezik arra, hogy tagadják meg az aláirást. Ilyen panasz számtalan érkezett be. Ezen panaszokat illetőleg én kötelességemnek tartván azt, hogy e részben is gondoskodjam a törvény és rendelet fen tartásáról, eddig azt az eljárást követtem, hogy az ily panaszokat az illető egyházi főhatóságokhoz tettem át, hogy ezek a maguk részéről vizsgálatot indítván, ha a panaszt alaposnak tartják, fegyelmi joguknál íogva tegyék meg a szükséges intézkedéseket. Eddigelé nem láttam azt szükségesnek, hogy a jogrendnek a büntető törvényekben biztosítóit oltalma szempontjából a királyi bíróságoknál szerezzek érvényt; de a mennyiben látnám, hogy előbbi eljárásom, vagyis az a módszer, melyet eddig követtünk sikerre nem vezet, kényszerítve lennék arra, hogy e részben bíróságok elé vigyem az ily ügyeket. (Élénk helyeslés.) Ez az, a mit az interpelláczió első pontjára mondhatok, A második kérdés az, hogy (olvassa): »Szándékozik-e fennidézett rendeletének valamely újabb rendelettel, vagy más alkalmas módon érvényt szerezni? S szándékozik-e a főszolgabírákat s mindazokat, a kik a reverzálisok kiállítását eszközlik, szigorúan utasítani, hogy e tekintetben a katholikusokat ne zaklassák, vagyis hogy a hitök szerint kért fennebb jelzettem reverzálisokat haladéktalanul kiszolgáltassák?* Ebben a tekintetben sem úgy áll a dolog, mint azt az interpelláló képviselő úr mondja, hogy ez köztudomású dolog lenne, mert mióta ezek a törvények életbe vannak léptetve, azóta csak két esetről van tudomásom. Az egyik eset ismét olyan, melyet Molnár János képviselő úr egy interpelláezió folyamán 1897. márczius 27-én hozott tudomásomra, a mikor is én az illető abaiVjvármegyei főszolgabíró ellen, a ki megtagadta a tanúsítvány kiszolgáltatását, fegyelmi eljárást rendeltem el, és miután az eljárás folyamán a főszolgabíró eljárásának szabálytalansága kideríttetett, a főszolgabíró megdorgálásra ítéltetett s azon kivűl a feleknek okozott összes költségek megtérítésében marasztaltatott el. A második eset a nógrád vármegyei eset. Erre nézve még jogérvényes ítélet nincs, mert a dolog még folyamatban van. Ugy áll tehát a dolog, hogy két eset merült fel s én ezt a két esetet nem tartom elegendőnek arra, hogy midőn ebben is 1895 június 29-én 1674. szám alatt kibocsátott rendelettel a belügyi kormány intézkedett, e tekintetben bármi újabb intézkedést tegyek. Kérem a t. házat, hogy ezekben előadott válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Élénk helyeslés és tetszés.) Molnár Jánosi T. képviselőház! (Felkiáltások jobhfelöl: Eláll! Eláll! Az elnök csenget.) A t. belügyminiszter úr, midőn választ óhajt adni az én interpellácziómra, először is nekem ad bölcs tanítást, értekezést tartván a polgári házasság fogalmáról, meg a reverzálisról (Felkiáltások a jobb- és szélső baloldalról: Helyesen tette! Zaj.) Hát t. belügyminiszter úr, nem szövetség az a polgári házasság? Rigó Ferencz: A gazdasszonyokkal! (Derültség. Úgy van! a szélső baloldalon. Zaj.) Perczel Dezső belügyminiszter: Valós.igos polgári házasság! Molnár János: Tehát teljesen igazam van: szövetség. (Zaj.) Madarász József: Húgomasszonyos az a szövetség! Molnár János: Másodszor pedig azt mondja, hogy az a megegyezés nem reverzális. (Élénk derültség jobbfelöl.) Mi volt az, a mit azelőtt a törvény reverzálisnak nevezett ? Megegyezés volt a házasságra lépendő felek közt, hogy gyermekeiket mind ezen, vagy azon vallásban fogják nevelni. Ez is ugyanaz, tudniillik megegyezése a házasulandóknak, hogy gyermekeiket ilyen, vagy amolyan vallásban akarják nevelni; egyébként nagyon jól megértette mindkettői a miniszter úr. Én tehát köszönöm ezt a tanítást. á mi magát az interpelláczió érdemét illeti: hát nem köztudomású dolog az, a miről a lapok folyton írnak, s a mire nézve már magam is talán tíz-tizenöt példát hoztam fel itt a házban ? Hiszen interpelláczióm indokolásában is hat-hét ilyen eset volt felsorolva! Ezt is le akarja tagadni a miniszter úr? (Nagy zaj jobhfelöl. Felkiáltások: Micsoda beszéd ez?) Méltán mondhatom tehát, hogy köztudomású, mert a miről a lapok beszélnek, a miről magam akárhányszor itt szóltam, nem lehet nem köztudomású. A mi azt illeti, hogy a miniszter úr roszszalja a katholikus lelkészeknél, hogy buzdítják a feleket, hogy azt a tanúsítványt aláneirják: hát, ha ez oly vétkes dolog, miért adott ki a miniszter úr rendeletet, melynél fogva az illetőknek nem szabad erre kényszeríteniök a feleket? Ha pedig ártatlan dolog, miért méltóztatik rossz néven venni a plébánosoktól azt, ha ők híveiket arra buzdítják, hogy azt a tanúsítványt alá ne irják?
